Vannak olyan napok, amikor csőstől kapod a rossz híreket. Na ez egy ilyen nap volt. Kolléganő elnevezte Trükkös Hétfőnek.

- reggel a boltban nem szolgáltak ki.

Bemegyünk, LBá-val, hogy veszünk szalonnát és majd jól főzünk Kint. Kisfalu sarki kisboltjában hajnalban nagy a sürgés-forgás a pult mögött,ugyanis megérkezett a hétfői péksüti-szállítmány. NAgy a kapkodás, lista-ellenőrzés, miegymás. Ebben a pillanatban lépünk be a kisboltba. Köszönünk, megállunk a pult előtt. Semmi reakció. 2 perc, 3 perc, 5 őerc, majd LBá odaköszön, hogy Jóreggelt kivánok! Boltvezető Néni (?) erre felnyújtja a mutató ujját, ez az össz reakciója. Ekkor érek LBá mellé, aki csak forgatja szemeit, és suttogja, gondok lesznek. Mondom félhangosan, Átmegyünk Másikfalu kisboltjába. Semmi reakció. 2 perc, 3 perc, 5 perc. Mondom újra, Átmegyünk Másikfalu kisboltjába. No, erre az Eladó Néni a pult mögül ránk pillant, hogy "Mit adhatok?" Oscar-díj-gyanús az unottsági / kelletlenségi fok a hangsúlyban. Mondjuk szalonnát kérünk. Elővesz efy féloldalnyi vákuumcsomagolt szalonnát (naja, falun hogy is nézhetne ki máshogy a darab szalonna), ránézésre 3-4 kg. Majd közli, hogy ezt nem lehet megvágni, és visszateszi a hűtőpultba. Mi pedig szépen kifordultunk.

Az ótóban meg azon elmélkedünk, hogy akkor itt csak rúd parizert lehet venni. Meg guriga sajtot. De ez azért is jó, mert közelebb hozza az embereket itten. Össze kell szerveződniük, ha pl. parizert akarnak venni. Összedobják a pénzüket, aztán meg otthon a kis konyhai mérlegen osztják, darabolják, számolják ki a főre eső részt.

- Aztán bonyolódik ingatlanvásárlásom kálváriája, ma kiderült, lehet vissza kell csinálni az egészet...ehh...hüpp meg ilyenek.

- De cserébe az APEH már illeték fizetésére akar kötelezni :-))))))))))))))