Zycie po Lublinie

Vajban forgatott cékla

• cékla
• vaj
• tejföl (esetleges, tetszőleges)
  
• fűszerek (cukor, só, őrölt kömény)
  

A céklákat héjastul megsütjük (mint a krumplit, kb. 40 perc alatt sül meg). Majd két utat választhatunk a hámozás után: nagylyukú sajtreszelőn lereszeljük, vagy apróbb kockára vágjuk. A kezünk mindkét esetben megszíneződik, és ezt nehéz lemosni. Ha vkit zavar, akkor használja a hajfestésből megmaradt nejlonkesztyűt. A felaprított céklát serpenyőbe helyezzük és vajon rápirítunk. A felsorolt fűszerekkel ízesítjük.Tehetősebbeknek ideális zöldségköret (és nagyon finom!!!), csóróknak magában is laktatós étel, főleg ha kevés tejfölt kanalazunk rá!!

Mogyorós káposztasaláta:

• fél fej káposzta apróra vágva (kisebb fej!) 
• kis fej hagyma
• 2 répa
• kis csomag SÓZATLAN pörkölt mogyoró
• tejföl, tehetősebbeknél tejföl + majonéz, hazdagoknál Helmann's majonéz

A káposztát apróra vágjuk, a hagymát félbe, majd vékony szeletekre. A répát a nagylyukú sajtreszelőn reszeljük le. A felaprított hozzávalókat összekeverjük, és az öntetnek szánt tejföllel / majonézes tejföllel/ majonézzel nyakon öntjük. A mogyorót célszerű fogyasztás előtt közvetlen rászórni, hogy ne "szottyosodjon" el. Nagyon finom!!  Ha állni hagyjátok, még finomabb! és olcsó :-))

Azt hiszem a legnagyobb nyomorban a legkisebb öröm is hatalmas. Tegnap este óta VAN MELEGVIZEM! és FORRÓ és LANGYOS és KÖZEPESEN MELEG is. Ezer hála és köszönet L-nek és a kedvenc szerelőnknek. És a kedvem javulását az is mutatja, hogy amikor a szerelő lekapta a bojlert a falról, és megpillantottam az alatta tátongó hatalmas lukat, melynek peremén 2-3 cm vastag vakolat (tejóég, ennyi borítja a fürdőszobát, amit majd le kell kaparni ?!?!) közepén pedig fadarabok (!!!!!!!!!!!) és beton díszelgett akkor sűrű anyázás és hisztiroham helyett felröhögtem, majd küldtem egy MMS-t L.-nek a látványról. Aki azonnal visszaírt, h de jó, mégis téglából van a fal! :-))))))))

A helyzet nem jobb egy fikarcnyival sem itt a délkeleti végeken, de valahogy mintha elmúlt volna a "depi"... Hátha tényleg jobb lesz most már :-) ...legalább az általános közhangulat...

Most ott tart a dolog, hogy folyik vmi vizsgálat, amelynek jelentése ápr. 6-i határidővel készül majd el. És HA minden jól megy, majd akkor megkapjuk a pénzünket. Visszamenőleg, természetesen. Csak sajnos már nem hiszek a tündérmesékben...

Bementem érdeklődni Kedves Otp-hez, hogy monnyon le mondják már el, 4 hónap alatt miért is nőtt a forint alapú hitelem törlesztőrészlete 20%-kal??? Hát elmondták. A kérdésemre, hogy "Nincs semmi, ami az ügyfél érdekeit védené ilyen esetben?" a zöld úttörőnyakkendős nő nyájasan mosolyogva válaszota a Nincs-et. Remek. Viszont 4 hónap nemfizetés után felmondhatják a szerződést. Ja, és 1,5 év alatt sikerült 2%-át törlesztenem a tőkémnek, a többi párszáz ezer mind csak a kamat meg a kezelési költség. Ja, és a zöld úttörőnyakkendős nő azt javasolta megoldásként, hogy próbáljak spórolni, és egyszerre beletörleszteni a hiteltőkébe egy nagyobb összeget. Nevesítette is, hogy 1 milla az, amit már érdemes. Vicc, nem? azt sem tudom a havi részletet mibő gazdálkodjam ki...?? Olyan jó hírek ezek így egy szép tavaszi reggelen...

Ma az egyik kolléganőm hozott 2 csomag száraztésztát és egy kis doboz tojást. Már nem éreztem megalázónak...Most viszont legalább már felkészültem arra, hogy ezt a hónapot nyomorultul fogom túlélni. Ami azért annyiból mégiscsak jobb, hogy tudsz mivel számolni, tudod hogy MUSZÁJ úgy gazdálkodnod, hogy túlélj. Áldom az eszem, hogy ANNO mennyi lekvárt raktam el, hogy vannak száraz tartalékaim (rizs, köles, hajdina) és a fagyasztóban is akad még pár dolog...Szóval most már tudom, hogy mire számítsak, és nincs ez a folyamatos hitegetés, hogy majd hétfőn kapsz pénzt, majd szerdán, majd pénteken, stb. Kerek perec megmondták, hogy ápr. közepéig BIZTOSAN NEM. Hogy utána mi lesz, amiatt most tényleg felesleges aggódni.

L. újra próbálkozik Norvégiával. Még mindig nincs konkrét válasz, csak a türelmét kérik. Az a helyzet, hogy mióta ez a kifizetési huzavona van, már egyre jobban támogatom a kiutazását. Persze alapvetően még mindig azt szeretném, ha ITT élnénk együtt a Gonosz Kis Lakásomban, de úgy tűnik valaki minden eszközével próbálja vétózni ezen terveinket. Ja és ilyen körülmények közt nyilván szünetel a lakásfelújítási projekt is.Bár csütörtökön jön a gázszerelő, és reményeim szerint lesz normális melegvizem.

És azért elmondom, hogy határozottan megéri munka után sok emeletet megmászni, mert a tetőn lakás azzal az élménnyel jár, hogy március elején az én lakásomba még 5 után is besüt a Nap, aranyló színével átmelegítve a romos nappalit.

Most megint elég érdekesen alakulnak a dolgok, tekintve hogy még mindig nem sikerült megkapnunk a januári illetményünket... így március elsején ez már kicsit vicces.. Kíváncsi vagyok, hogy mélyen tisztelt OTP mit fog szólni, ha majd nem tudja leemelni azt, ami neki havonta jár... Hát, most ezt is megtapasztalom.

Mint ahogy azt is, hogy meg lehet élni heti 1500 Ft-ból. Azt hiszem újabb negatív rekordokat döntögetek, de még maradt néhány százasom, és még tornára is be tudtam ma fizetni.. Igaz, hogy a csekkek még mindig a hűtő oldalához vannak mágnesezve, befizetetlenül, de legalább kajára még jut(ott).. elég érdekes az, amit errefelé művelnek, de hát sajnos tenni semmit nem tudunk...

Ez a félelmetesen megalázó helyzet azonban érdekes dolgokat hoz elő. Egyrészt úgy tűnik, a nagy bajban azért a kollégák nagyon nagy részére tudok számítani. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy tudunk egymásra számítani. Összedobunk vmi kis kaját, ma kaptam pl. melegszendvicset :-) Ami megtörte a krumplis kajáim sorát. Merthogy hétfőn gondoltam egy merészet, leugrottam a kispiacra, vettem krumplit és hagymát, 3 banánt és 1,5 l tejet, és kiderült, hogy ezen alapanyagokkal újfent meg tudom valósítani egyetemista éveim olcsó-sok-finom-krumplis étkezéseit. Volt már héjában sült krumpli, héjában főtt krumpli, hagymás tört krumpli és hagymás főtt krumpli. Reggelire pedig 1-1 pohár banánturmix. :-)

De a legesleglényegesebb most L. Aki minden percben mellettem áll. És segít. Mindenhogy és igyekszik tartani bennem a lelket. És egyszerűen fogalmam sincs, hogy hogyan viselkedjek vele, hogy hogyan próbáljak normális csevegéseket folytatni, mert vagy a sírás fojtogat, vagy kiabálok idegességemben. Ő meg csak türelmesen hallgat a vonal túlsó végén és mindig van hozzám kedves, bíztató szava. Hihetetlen ez a fiú. És magam sem értem, hogyan akadhattam rá, hogy lehet az, hogy mellettem van életem nehéz pillanataiban, ilyen kitartóan..? Hogy lehet az, hogy a sok nyafogás, hiszti, idegesség ellenére még mindig csillogó hanggal szól bele a telefonba, és kedvesen reagál a rosszabbnál-rosszabb híreimre? Néha arra gondolok, meg sem érdemlem ŐT, néha meg arra, hogy mihez kezdenék nélküle? Néha meg arra, hogy miért tudunk még mindig összeköltözni? Aztán arra, hogy van-e egyáltalán értelme ennek az egésznek, mert családalapítási terveink egyre elérhetetlenebbnek tűnnek...De nagyon sokszor csengenek fülemben szavai: milyen jó, hogy itt vagyunk egymásnak! És elfog a pironkodás, mert vajon neki EZ tényleg jó..? mit adhat egy folyamatosan stresszelő társ? Alig lett vége a húzós őszi projektnek, amikor szombat-vasárnap, éjt nappallá téve dolgoztunk... és mennyire vártuk ezt a téli időszakot, mondván most végre néhány nyugis hónap jön, és nekem is lesz annyi erőm, hogy L. felé fordítsam minden figyelmem és szeretetem. Akkor még nem gondoltam, hogy újabb kihívást szán nekem a Sors: a megélhetési problémákat...

három diploma, három iksz, és a pénztárcámban néhány fémpénz....ennyit mutat a mérleg a mai napon...

nem tudok aludni...már 1,5 órája...

Még anno, amikor úgy gondoltam, h februárban nem lesznek anyagi gonjdaim, vettünk koncertjegyet. Egyik kolléganőm volt az ötletgazda, de végülis jó apropónak tűnt, hogy végr én is utazhassak L.-hez, ne mindig csak ő jöjjön. Na meg persze eleve tökjó a fővárosba menni, mert rengeteg programlehetőség van ott - már ha az embernek van rá pénze, ugye - mint pölö koncert, mozi, színház, séta, Margitsziget, ismerősök, Duna, Parlament, Óbuda, meg még sok-sok hely, amit szeretek. És azok a szép épületek Pesten...

Szóval úgy alakult, hogy a jegyek már megvoltak, és nem maradt más, mint utolsó pénzből vonatjegyet venni. Mert így mulat egy magyar nemes! :-)

Pénteken este hát itt voltunk, és nagyon-nagyon tetszett amit hallottam! És bár nekem úgy tűnt az első számnál, hogy Bíborka nem alakít valami fényeset, a második számtól kezdve tátott szájjal hallgattam a koncertet. Csodálatosanszépborzongató volt! És ha lett volna pénzem CD-t is veszek.

Szombaton jógázni mentünk, L. meg én, mert L. talált olyan stúdiót, hogy ha neten regisztrálsz, akkor az első óra ingyenes. Szóval ezért is jó Pesten lenni, mert ilyen lehetőségek is vannak. Azt persze nyilván nem tudom megígérni, hogy megyek-e még valaha oda második, fizetős tornára is, de egynek nagyon jó volt, átmozgatott, picit meg is izzasztott. L.-t rendesen :-)

Aztán meglátogattuk a húgom, aki most költözött kisebb albérletbe a nyóckerbe - ez a környék meglepően kulturált, bár L. szerint az utca túloldala az igazán gettós. Közös rajongásunk tárgya a Catan , így néhány kellemes órát ott is töltöttünk. L. estefelé már nem érezte túl jól magát, ezért ottalvás helyett a hazautat választottuk. A vasárnap végül lustán-főzőcskével telt, és erről ismét csak azt tudom mondani, hogy a menstruáló nőknek külön sátorban a helye, nem konyhában...

Azt hiszem most nagyon nyafoghatnékom van. És szerintem jogos is...

L. még mindig nem kap itt munkát..mostanában egyre többször megfogalmazódik bennem, hogy ezt már nem fogom sokáig bírni. Nagyon szeretem Őt, ezzel nincs semmi probléma, de egyszerűen fáraszt kapcsolatunk hétvégi jellege. Már családot szeretnék, unalmas hétköznapokat, közös vacsorákat.. És a költözés egyre csak késik...

Itt (volt?) ez a norvég lehetőség...már több, mint 1 hónap telt el, és nincs semmi konkrétum. L. még mindig bizakodik, és tény, hogy nem kapott egyértelmű nem-et, bíztatják, hogy hamarosan lesz számára állás, de még mindig nem írt alá szerződést, sőt, még konkrét ajánlat sem érkezett. Realista-magyar hozzáállásom értelmezése szerint ez inkább terelő-lerázó hadművelet, de L. váltig állítja, hogy a norvég mentalitás más, és majd meglátom. Komolyan, már nem bánnám, csak történne valami...

Mondjuk itt kicsit már szétválnak álmaink, mert L. inkább utazna, én meg inkább azt szeretném, hogy lakjuk be a KisGonoszLakásomat...már 7 hónapja tart az az állapot, hogy nem tudunk összeköltözni...tudom, hogy nem egyedi eset a miénk, de már annyi távkapcsolatom volt, és tudom, hogy már nem erre vágyok...

A mindenrossz-érzés csak erősödött a mai nappal, amikor is megtudtam, hogy a 15-én esedékes kifizetés nemhogy nem jön meg a héten,de jó esetben még 1,5-2 hetet várnom kell a fizura...a hűtő oldalán meg csak szaporodnak a mágnesekkel rögzített sárga csekkek, és a határidők is járnak le folyamatosan...

És egyszerűen VICC, hogy 30 évesen, 3 diplomával itt tartok...és az is vicc, hogy L. tart el engem a távolból, úgy, hogy nem is élünk együtt...

És a nap végén beállt a kék halál a monitoron, és amin du. dolgoztam, annak jó része elúszott az éterbe...kezdhetem majd előről...

Ez a mai egy negatív nap. Érzelmileg, munkailag mindenképp.

A délutáni torna ugyan termelt némi endorfint, de már elmúlt a hatás...nem tudok aludni sem...

Történhetne már valami jó is...velünk... 

Új hagyomány van kialakulóban: minden hónap 19-ét és annak környékét külföldön töltöm / töltjük. Így történhetett, hogy a borulás másnapján kocsiba ültünk és felkerekedtünk a Tátrába. Utunkat többféle vélemények kísérték, a "Felelőtlenek vagytok!"-tól, az "Érezzétek jól magatokat, próbáljatok kikapcsolódni és felejteni!"-ig volt minden. Érdekes módon úgy tűnik, nagyjából túl tettem magam a baleseten. Persze megviselt, ahogy kiszálltunk a kocsiból, ittam tisztességesen, az előadásomat is félig becsiccsentve tartottam meg (mondták is, h milyen laza vagyok...). 2x álmodtam a borulás pillanatával, és picit félek ugyanazon sofőr mellé ülni - de azt hiszem a történtek után ez még a normális kategóriába tartozik. Remélem :-)

Szóval 4-esben (az én párom természetesen L. volt) felkerekedtünk, és kapcsolataimat kihasználva végül Iglón kötöttünk ki (szlovák nevén:Spisska Nova Ves). Volt itt minden: túra a hóban, szánkózás a szánkópályán Ótátrafüreden (szlovák nevén: Stary Smokovec), séta és múzeumlátogatás Lőcsén (szlovák nevén: Levoca), vásárlás Eperjesen (szlovák nevén: Presov).

Fontos megjegyezni, hogy láttunk - és tapasztaltunk - havat rendesen, mégsem volt pánikhangulat. Az utak DURVÁN rendben voltak, ha éppen nem szárazak, akkor vastagon felszórva kaviccsal, hogy tapadjon a kocsikerék. A Szepességben mindenki nagyon kedves volt velünk, ingyen engedtek be a múzeumokba, aki tudott magyarul szólt hozzánk - aki meg nem, ahhoz én szóltam szlovákul. Merthogy kiderült, hogy szlovákul is tudok, de ez most nem tartozik ide... Az emberek barátságosak és segítőkészek voltak, a kaja kb. olyan árban van, mint itthon, ettünk "menzán" is, ahol 15 € volt kettőnk ebédje (leves igazi juhtúrós sztrapacskával, üdítővel), étteremben is - itt a minőség mindenhol magas volt, az árak pedig változóak.

Estéinket mérhetetlen társasjátékozásba fojtottuk :-))

Jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy volt 1-2 érdekes helyzet, és kiderült néhány érdekes dolog, ami pici árnyékot vetett a telelésünkre.

Itt persze köszönetet kell mondanom L.-nek, aki ezt a kirándulást lehetővé és élvezhetővé tette a számomra! :-)

És íme a fotók:

Utó-Valentin-napi-ajándék:

bár nem érzek újjászületést, sem az életem nem pergett le...

..de ma a hármas kilométerkő előtt fejreálltunk egy kocsival...

a hó sokat fékezett, és senki sem sérült meg...

az utánunk jövők közül 4-5 autó is megállt és ismeretlen emberek ölben emeltek ki a kocsiból...

van bennük segítőkészség, és ez nagyon jó érzés...

a sofőrt nagyon megviselte az eset, de mi holnap újra kocsiba ülünk...

és nagyon fogunk vigyázni..