Zycie po Lublinie

Mivel tavaly Szentese otthon voltunk, idén L. szüleihez mentünk. Itt töltöttük a Karácsonyt, Szilveszterre L. elvisz engem pihenni - wellnesselni a Balatonra. Még egyikünk sem látta a Balatont télen. Mikor megtudtam hova megyünk, fotós lelkem előtt megjelent a befagyott tó, a Jókainál sokat olvasott rianás, a zúzmarás levelek és a hófödte táj...Nos, Kedves Időjárás, még van 2 napod, hogy valóra váltsd álmom!! :-)

Persze most, hogy stresszmentes időszakom élem elkapott minden nyavaja. A testem tartotta magát, amíg kellett, most pedig utolért a nátha, a torokfájás, a láz, stb. Ja, és még PMS is, úgyhogy 2 napja HHH (halmozottan hátrányos helyzetű) vagyok. Köszcsi odafent! :-)

L.-éknél mások a szokások egy picit, de azért próbáltam lengyel elemet csempészni ittlétembe. Így esett meg, hogy egy klasszikusan lengyel (bár több ország konyhájában jelen lévő - max picit eltérő) tésztaételt készítettünk, a pierogit - pirogot. Nagyon macerás, anyukám általában ünnepekkor - és kivételes esetekben, hosszas könyörgést követően - készíti, mert szinte egy napot kell számolni a készítésére. Kivéve persze, ha akadnak segítők :-). Életemben először készítettem pirogot, és azt kell hogy mondjam, fantasztikusan sikerült. Kellett persze hozzá két remek kukta, L. és L.-anyu.

A töltött tészta Lengyelországban annyira népszerű, hogy külön Pierogi-zók is vannak (palacsintázók után szabadon), ahol kedvenceinket bármivel megtölthetik: sósan pulykahússal, spenóttal, görögösen fetával, vagy édesen áfonyával, epres túróval, stb. Mi a két klasszikus tölteléket választottuk: az "oroszt" és a káposztásat.

Pierogi - pirog recept:

A tészta: - nekünk ebből a mennyidégből, vizespohárral szaggatva 80 db lett

• 7 bögre finomliszt
• 1 főtt krumpli
• 1 tojás + 1 sárgája
• só
• 1,5 bögre forró víz
• 2 ek olaj
  

A lisztet át kell szitálni, közepébe lyukat formázunk, majd beleütjük a tojást + a sárgáját. 1,5 bögre forró vizet öntünk rá (FONTOS, hogy forró legyen, mert akkor vmit csinál s liszttel, amit langyos-hidegen nem, és ettől lesz majd puha, ruganyos a tészta), hozzákeverjük az áttört főtt krumplit a sót és kanállal kissé összedolgozzuk. Pár percre félretesszük hűlni, majd beleöntjük az olajat, és innentől kezdve már kézzel dolgozzuk tovább. Fontos, hogy a végeredmény egy táltól, kéztől elváló,ám puha, ruganyos tészta legyen. A tésztára nagyon kell vigyázni, nem szabad hagyni, hogy kiszáradjon. Épp ezért én lefedtem fedővel, és csak akkora darabot szakítottam ki belőle, ami jól elfért a gyúródeszkán. A tésztát kb. 2 mm vastagságúra (vékonyságúra) nyújtjuk (ez kicsit macerás, sokat kell lisztezni, mert könnyen leragad a táblához + ráadásul egyfolytában "visszaugrik", de ha nekem sikerült megbírkóznom a feladattal, akkor nektek is fog), majd ovis vizespohár peremméretnek megfelelő vmivel (a legjobb az ovis vizespohár, akinek még van) kiszaggatjuk. A körök közepére tölteléket halmozunk (lehetőleg minél többet, hogy jó ducik legyenek a pirogok), félbehajtjuk, széleit összecsípjük, majd három ujjunkkal lóherét formázva "kifodrozzuk" ezt az összecsípett szél-részt. Ez azért fontos, mert egyrészt esztétikussá varázsolja az ételt, másrészt megakadályozza, hogy főzés közben szétnyíljanak és eltávozzon a fincsi töltelék. A pirogokat lobogó olajos-sós vízben kifőzzük ("felúszástól" számítva 3 perc még), majd kivajazott edénybe szedjük (ne egymásra, mert összeragadhatnak). Fogyasztás előtt érdemes vajon aranybarnára pirítani mindkét oldalukat, így finom, ropogós réteg képződik rajtuk.

A töltelék 1:

Ruskie - orosz

• 1/2 kg túró
• 1/2 kg krumpli
• 2 fej hagyma
• só, bors
• kevés olaj
  

A krumpllit héjában feltesszük főni, közben a hagymát apróra vágjuk, olajon aranybarnára pirítjuk. A megfőtt krumplikat pucoljuk, majd minden hozzávalót kurpmlinyomón (vagy paradicsom passzírozón) átpasszírozunk. Igen, a túrót is. Célszerű felváltva adagolni (1 krumplidarab, 2-3 kanál túró), mert a túrótól eltömődhetnek a nyílások. A hagymát is könnyebb átnyomni, ha krumplis kíséretet kap. Amikor mindez megvan jól összekeverjük, hogy egy viszonylag homogénebb masszát kapjunk. Sóval és borssal kell csak ízesíteni, viszont jó bőven (bár a bátrabbak beletehetnek egy kevés szerecsendiót is), mert a főzés során kissé kioldódnak a fűszerek. Szóval nem baj, ha a töltetlék kicsit pikánsabb annál, mint amilyennek megennénk. Persze azért nem ész nélkü! :-)

A töltelék 2:

Káposztás

• 1 fej káposzta
• 3 fej hagyma
• 2 ek cukor
• 1 tk só
• bors
• 5 dkg vaj
  

A hagymár apróra vágjuk, a vajon aranybarnára pirítjuk. A cukrot rászórjuk, megolvasztjuk. A káposztát lereszeljük az apró lyukú sajtreszelőn, majd a hagymára halmozzuk. Egészen addig pirítjuk-esetleg fedő alatt pároljuk (de víz hozzáadása nélkül!) sűrűn kevergetve, amíg a káposztamennyiség kb. harmadára csökken és világos barna lesz. Jól borsozzuk és sózzuk meg, ugyanis (lásd fent.) főzéskor azért veszít pikánsságából.

A kész pirogokat tálalhatjuk pirított szalonnával, pirított hagymával és tejföllel. Nagyon finom, jó étvágyat!

Videó a pirog-készítésről Bár lengyel nyelvű a mozdulatokat érdemes figyelni, a hozzávalókat leírtam (én nem 100%-osan követtem a filmes receptet, anyukám tapasztalataira hagyatkoztam inkább) - főleg a csipkedős részt és a tészta ruganyosságát érdemes megfigyelni.07:00 és 09:36 környékén

http://www.onet.tv/pierogi-anielska-kuchnia-odc-23,3552101,3,klip.html#

elveszett a jó kis karácsonyi beszámolóm...nem mentette el ez a szar....

Úgy tűnik, új szelek fújnak - a jövőt illetően. Még mindig nem udtunk összeköltözni L. meg én. Hiába a kis Gonosz Lakás, melynek egyes költségeibe már L. is beszállt, hiába a baráti társaság - szóval hiába vannak egyes feltételek, hogyha L. nem kap munkát kis városomban. L. szakmáját tekintve azt gondoltam, gondoltuk, hogy na neki aztán nem lesznek ilyetén problémái! Hát úgy tűnik, tévedtünk. L. már fél éve keres állást városomban, hisz úgy terveztük Gonosz Lakásom lesz az otthonunk...Ráadásul nekem abszolút nehéz lenne elhelyezkednem más városban, az én szakmám annyira telített és ritka, h kb. megyénként van 1 hely, ahova mehetnék...Szóval kissé lelombozott minket a tény, h L. már fél éve arra költi a szabadságát, hogy városomba leutazva interjúkra járjon. Melyeken nem egyszer eljut az utolsó fordulóig, vállveregetve kísérik ki az ajtóig, h ez az L, én leszek a főnököd, meg ilyenek, majd végül a 2 hetes értesítési időt teljesen figyelmen kívül hagyva 4-6 hét múlva küldenek egy automata mailt, h ja bocsi, inkább mégsem téged vennénk fel (mert a főnök unokaöccse épp unatkozik - a szerk. megj.).

Következő lépésként, gondoltam protekciót kellene szerezni - ha már ez így működik kis országunkban. Hogy kellene egy jó kis hátszél, amely L.-t befújná vmelyik pozícióba. Nos, egy helyre sikerült egy icipici szellőt találnom, lévén szakmáink oly távol vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől...A pici szellő pedig azt az infót fújta vissza, h ja, hát ezek KAMU ÁLLÁSAJÁNLATOK kedves cégünknél, csak arra irányulnak, h feltérképezzük a kínálatot, valójában nincs nyitott pozíció, nem veszünk fel senkit. Hurrá! De korrektek vagytok kisapám!!! Nesze neked multi....!!

Ezen fejlemények sajnos csak még jobban elkeserítettek minket. Nem is tudom, hogy kit jobban....

Aztán jött az én oldalam: szerződést nem hosszabbítanak, már csak 2 hónapra, mert ki tudja mi lesz, a nagy változások után... Hogy most a megye vs. kormányhivatal ütközetéből ki-hova-hogyan-mennyiért stb. kérdéscsokor milyen válaszokat generál....?

Ráadásul Királyunk intézett nekünk egy jó kis 30 napos törvényt (röviden: minden ásatás max. 2x 30 napig tartHAT, majd utána a Nagy Pesten vki eldönti, hogy á, már nem kell tovább feltárni, jöhet a buldózer. KÖSZÖNJÜK EMESE ! ! !), s hiába volt a szakma, valamint a nemzetközi tiltakozás, ŐsMagyarPárti honatyáink úgy döntöttek, minek nekünk a múlt? Minek nekünk kulturális örökség? Ezekről - akit érdekel itt, itt, itt, és itt.

Szóval elkeseredettségünk (valamint az a tény, hogy a "gázkaland" annyira padlóra vágott anyagilag, hogy KÖLCSÖN KELLETT KÉRNEM, ami 14 éves korom óta most fordult elő velem negyedszer!!!!!!) oda juttatott minket, hogy elgondolkodjunk. Komolyan.

És a történet itt vált pozitív hangnemre.

Több szálról indulunk, melyek egy jó hírben futnak össze. Nekem 2 álmom volt, melyeket még kisgyerekként megfogalmaztam, hogy mindenképp teljesülniük kell a halálom előtt. Mégpedig ezek a következők voltak:

• régész akarok lenni
• nem akarok szűzen meghalni

Azt kell, hogy mondjam, mindkettő teljesült már :-) Jóformán 1995 nyarától folyamatos kapcsolatom van a régészettel, rengeteg időt töltöttem odakint, a "ranglétrán" is jártam, az i-re a pontot pedig ez a durva meló jelentette, most ősszel. Szóval abszolút valóra váltottam az álmom! Jelentek meg cikikeim (nem túl sok, de mégis), tartottam előadásokat (még Mexikóban is, he he), szóval nem panaszkodhatok, nem lettem az egyetem elvégzése után pályaelhagyó. A munkám a hobby-m, ezt nem mondhatják el magukról túl sokan. Ráadásul belekóstoltam a múzeumi lét egyéb bugyraiba is, vittem kiállítást, külföldre is, külföldit utaztattam az országban, készítettem gyerekfoglalkozásokat, sőt, foglalkoztató füzetet is. Színes és sokrétű a munkám.

Azonban ahogy telnek az évek (és ezt főleg kb. 2-3 éve érzem), előtérbe került egy másik dimenzió: anya szeretnék lenni. Kisbabát szeretnék. Ez pedig feltételez néhány dolgot:

• szerető pasit
• megfelelő lakókörülményeket
• bizonyos anyagiakat
• biztonságot, amit meg lehet osztani

Legalábbis szerintem. És elhiszem, hogy sokkal rosszabb anyagi körülmények között is vállalnak emberek gyereket, alapítanak családot, de akkor adottak egyéb segítő körülmények, pl. nagyszülők 20 km-n belül, akik mindenféle természetbeni juttatásokkal segítik a fiatal párt. Nos, amennyiben nincs ilyen opció, vagy csak körülményesen oldható meg, akkor egyéb alternatívákat kell figyelembe venni.

Szóval a lényeg, hogy családalapításhoz nélkülözhetetlen egy szerető pasi, aki nota bene abban a városban, esetleg ugyanabban a lakásban él, mint az anyajelölt. És akkor visszakanyarodunk a bejegyzés elejére, majd a közepére... :-)

L. ugyan velem egykorú, de egyfajta útkereső. Ezt úgy kell érteni, hogy velem ellentétben, 9 éves korában még nem tudta, hogy mi akar lenni. Sőt, még 3 évvel ezelőtt is változott egyet körülötte a világ, és egy tisztább életmódot választott, teljesen tudatosan. Lemondott a húsról, a sportot és a jógát választotta. Lassabban "érik". Lassan már tudja, hogy mit akar az életében. És most jönnek elő a vágyai, az álmai. Egyik nagy álma Norvégia. Kb. 1,5 évvel ezelőtt önszorgalomból elkezdett norvégul tanulni. Amikor engem megsimert elcserélte a norvégot a lengyelre - merthogy a gyermekeink, úgy mint én, kétnyelvűek lesznek, ez alap, és hát nem árt, ha apa is beszéli a nyelvüket. Az én megjelenésem változásokat hozott hát életében. Ezért is döntött úgy, hogy akkor néhány dolog helyett engem választ, az én életemet. Ez pedig elég nagy felelősség, azt hiszem (mindkettőnk részéről). ÉS komolyságot, megfontoltságot feltételez - vagy a vak, esztelen szerelmet :-)

Így lehet az, hogy beszélgetések arra a döntésre sarkalltak minket, hogy L. egyszer csak feltöltse az önéletrajzát egy nemzetközi portálra. Cirka két hete volt mindez. És múlt csütörtökön felfigyelt rá egy fejvadász (fontos felfigyelni az időtényezőre, amely picit másképp működik nemzetközi berkekben, mint itt kis városomban...). Máris konkrét ajánlatokat kapott (Svájcba). L. megkérdezte, nem tudna-e vmit Norvégiában, ha már ilyen kedves. A fejvadász átirányította egy másik fejvadászhoz. Aki csütörtökön (!!) azt mondta neki, hamarosan felhívja. Kedden (!!!!) fel is hívta, azzal, hogy egy norvég cégnél csütörtökön délelőtt (azaz tegnap) video-interjúra hívták, neten keresztül. Az interjú 50 percig tartott, majd a fickó (aki egyedül, saját hatáskörben dönt arról, hogy akkor kit is vesznek fel és mikor) felajánlotta, hogy mit szólna L. egy személyes interjúhoz a helyszínen? Ja, no problem, küldik a repjegyet. Gondoltam egy jó kis norvég kalandot nem hagyunk ki, és elkísérem L.-t. És akkor már menjünk 4-5 napra. Szállást megoldanánk ingyen, ezen keresztül (már 2 éve tag vagyok...). A biztonság kedvéért L. megemlítette a fickónak, hogy vinné a csaját is. Semmi probléma, A Cég fizeti az én repülőjegyemet is !!!!!!!!!!!! + az első éjszakára egy hotelt. Ja, és hogy mindketten kiköltöznénk, mert családot szeretnénk, ó, hát az egyenesen szuper!

Picit más a hozzáállás, ugye?

Nos, így kezdődik norvég kalandunk. Január második felében repülünk Norvégiába, egész pontosan ide. Kicsit bepánikoltam, hogy akkor most jajj, mi lesz?? De ugyan mi történhetne velünk?

Legrosszabb esetben kapunk egy ingyen norvég utazást. Hű, deszar!

Esetleg L. megcsíp egy jó kis zsíros állást. Na, basszus. Esetleg a próbaidő letelte után (norvégiában ez fél év) megyek utána. (Ha közben megszűnik a munkaviszonyom, akkor pedig azonnali hatállyal követem)

Új év, új élet! Jó, mi?

Otthon. A melegben. Sk ajándékok készülnek, megehetősek és kitehetősek egyaránt. A legbüszkébb életem első mézeskalácsára vagyok, amit L. segítségével sikerült elkészíteni és istenifinom lett, és már alig van belőle. ÉS még a cukormáz is egész jól sikerült :-)) A díszítési technikán még csiszolnunk kell :-))

A mézeskalács receptje innen származik, és valóban olyan, ahogy írják - kivételesen pontosan követtem a receptet. Annyi észrevételem lenne, hogy a Kotányi mézeskalács fűszerkeverék borsot is tartalmaz, ezért (+ a gyömbér) kicsit csípős lett. Legközelebb kevesebbet teszek majd belőle.

Kreatív ötletek megvalósításaként az idei sláger a hűtőmágnes lesz / lett. Nagyon aranyosakat sikerült varázsolnunk!

A hűtőmágnesek pedig a WestEnd egyik üzletéből származnak. Ilyet vettem, majd végül kicsit tovább fejlesztettem a dolgot :-) Nagyon élveztük,amíg készítettük :-)

(bocs a fotó Kisbutával készült lámpafénynél...a fentiek megy egy Ügyes Drága Géppel...)

Tejóég, már egy hónapja nem jártam erre!! Sok volt a munka és az egyéb, mindenféle stressz. Pedig most már jó dolgok történnek velem,így ideje erről is szólni. Már ha jártok még erre olvasgatni egyáltalán :-)

Szóval befejeztem a Nagy Projektet. A kollégákkal - beosztottaimmal sikerült végül egész jó viszonyt kialakítanom - bár nyilván vannak olyanok is, akik nem annyira díjazták, hogy a "főnök" egy kib. maximalista. De hát az élet már csak ilyen. Végeredményben befejeztük, a határidőt tartva, és kaptam egy hatalmas dícséretet a főnökömtől. A túlórákat és átdolgozott hétvégéket persze nem fogják/tudják kifizetni, így abban maradtunk, hogy decemberben nem kell túl sokat dolgoznom. Nos, ehhez képest máris kaptam egy határidős munkát, amit hajrátempóban meg is csináltam, majd mint jó kapitányhoz illik, elhagytam a fedélzetet. Sőt, a várost is, hogy még véletlenül se lehessen engem munkára fogni. Jól is tettem, mert még így is befigyelt 1-2 fura telefon, csak sajnos (dehogy!) nem tudtam megoldani a rám irányított feladatokat/kéréseket.

Cserébe felutaztam L.-hez, és nonstop boldogítom :-) Volt már főzős, sétálós, ölelgetős, vásárlós, vendégfogadós,  vendégségbemenős program, ma pedig karácsonyrakészülős lesz :-)

Holnap meglátogatjuk kiscsaládom, merthogy nálunk most a hétvégén lesz Karácsony, lévén idén L. szüleinél fogjuk tölteni az ünnepeket. Aztán L. egy háromnapos meglepiszilvesztert ütemezett be - még azt sem tudom, hogy hova fogunk menni, annyit viszont igen, hogy szükségem lesz szép ruhára :-)

Még mindig nincs gáz, azaz fűtés-melegvíz-főzési lehetőség. Így történt, hogy először beüzemeltem egy hőlégbefúvót. Aztán kaptam kölcsön egy egykerekes rezsót. Aztán produkáltam egy olyan felfázást-megfázást, hogy elköltöztem otthonról. Aztán megszerelték a gázóra egyik oldalát. Ja, közben benne volt az eset a TVben is. Állítólag a Fókuszban is. Sajnos nem láttam, hogy lett Celeb a kettővel alattunk lakó néniből...Aztán megígérték, hogy megszerelik a gázóra másik oldalát is. Csak nem tették...Most várom hogy mikor jönnek már....és közben továbbra is napi 8  órát dolgozunk KINT.

A helyzet nem javul. 3 hétig gáz nélkül leszünk, és kb. 60-70 rugóba fog fájni lakásonként...

Gonosz Lakásom Reloaded....

A mai nap tanulsága: sose mondjátok ki az alábbi mondatot :"Mi jöhet még?!" Mert a Sors válasza: "A sokkal rosszabb!" Bár egyik kollégám figyelmeztetett eme szabályszerűségre, fittyet hánytam intelmére, és a mai nap folyamán többször is elismételtem az alábbi mondatot - ráadásul fennhangon! És mindig kiderült, van még rosszabb.

pl. az egyik "beosztottam" rosszul lett --> kihívtuk hozzá a mentőt --> elbújtatták... értetlenül álltunk az eset előtt / esetben / után...és még most sem értem mindezt.... és még sorolhatnám a mai, érdekes fordulatokban bővelkedő nap eseményeit...

Majd mikor totál fáradtan hazaesnék az alábbi cetli fogad a lépcsőház ajtaján: "Gázszivárgás miatt elzártuk a főcsapot. Kérjük a lakóközösség szíves megértését és együttműködését...." MIAFASZVAN?!?!?! Most alsó hangon két hétig se meleg víz, se fűtés, se főzés. Remek. Versenghetnek értem a kollégáim, barátaim és ismerőseim, hogy most akkor kinél fürödjek esténként. Lehet sorsoltatni is fogok! :-)

Vagy melegítek fürdővizet lábasban a villanyrezsón. Mint nagymamám amikor spórol.

Vagy egyszerűen : "Ne fürgyé' le!"

Ma reggel gondoltam kicsit meglepem L.-t egy finom reggelivel. Nos, az alapötletet az adta, hogy innen-onnan rengeteg almát és körtét kaptam. És nem szeretném, ha megromlanának :-)

Fogalmam sincs, hogy itthon ezt ismerik-e vagy sem, én a lengyel ágról hoztam magammal eme ételt (almából, körtéből és banánnal is nagyon finom!!).

A recepteknek utána kellett néznem itt és itt , majd végül megszületett a saját recept - L. szerint maga a tökély :-) Ja, még gyorsan hozzáteszem, hogy tegnap már nem maradt időm reggelizni, így a zabpelyhes banános-vaníliás joghurt ott marad a hűtőben. Gondoltam, akkor már ezt is felhasználom :-)

Almás korongok

• 1 bögrényi banános-vaníliás joghurtba áztatott zabpehely (alapesetben 1,5 bögre joghurt)
• 1/2 bögre natur joghurt
• 1,5 bögre liszt
• 1 tojás
• kiskanálnyi sütőpor
• 2 alma
• csipet só
• evőkanálnyi barnacukor
• fahéj
• pici olaj kenni a palacsintasütőt
  

A zabpelyhet előző este beáztatjuk vaníliás joghurtba. Ha rendelkezünk ilyennel a hűtőnkben :-) Ha nem, akkor egy tálban összekeverjük a sima joghurtot, lisztet, sütőport, cukrot, tojássárgáját, fahéjat és az apróra vágott almát (lehet reszelni is). A tojásfehérjét pici sóval kemény habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a masszába. Ez azért érdekes, mert eddig nem vertem fel külön a fehérjét, viszont így sokkal könnyebb lett a kész tészta. Szinte habos! A palacsintasütőt jól átforrósítjuk, kevés olajjal átkenjük és a masszából (ami végülis egy sűrű palacsinta tészta) korongokat formázunk, amelyeket (mint a palacsintát) mindkét oldalukon szépen megsütjük. Egyszerre 4-5 korong is sülhet, így viszonylag gyorsan elkészül a reggeli / tízórai / uzsonna.

Fogyaszthatjuk porcukorral, lekvárral, magában :-)

Mi házi meggylekvárt kentünk a tetejére, de anélkül is nagyon finom volt!

Azaz inkább sütögetés.

Eljutottam Limara pékségébe . És a receptek között bogarásztam. A nagyját innen merítettem és kicsit ebből és ebből is. Kicsit módosítottam - szokás szerint :-)

Majd megszülettek a teljes kiőrlésű bagettek. Nagyon finomak lettek - köszönhetően a fenti blogon olvasott tanácsoknak - lágyabbnak hagytam a tésztát, több tejjel és több élesztővel készítettem, mint ahogy azt eredetileg gondoltam volna. A végeredmény csodás és istenifinom lett!