Zycie po Lublinie

http://issuu.com/greenpeacehu/docs/gmokisokos

Visszakukkantottam, és látom, hogy kb. 4 éve indítottam ezt a blogot...

Egy kis nosztalgia...mennyi minden változott azóta...! Lublinból Norvégiába költöztem - közben volt egy kis Magyarország - vezettem a megye legnagyobb projektjét, most meg munkanélküli vagyok..vettem egy lakást, sikerült felújítani, majd elhagytam egy pince kedvéért...ja, és persze tavasszal férjhez mentem...hihetetlen ez az élet!!!

nos, költözés - költözés...

annyira kezd megváltozni az életem, hogy egyszer csak úgy éreztem, ezt a blogot már nem folytathatom tovább...

ritkábban is járok ide, és már nem is érzem annyira magaménak...

máshol folytatom. Akit érdekel az új, írjon egy üzenetet :-))

És úgy tűnik lassan vége...magyarországi életemnek..és kezdődik valami más, valami új...

a repjegy megvéve, szep 13-án költözöm L. után.

Pakolás, szelektálás, rendezgetés, takarítás. Munkában a dolgaim lezárása...ezek következnek mostanság...

Végzett a festő, még a villanyszerelő molyol - beköti a konnektorokat és kapcsolókat szerel fel.

Lassan szétpakolhatnék a szobá(k)ban, ehelyett...

...megkezdtem a múltam felszámolását. Nosztalgiázom, emlékeim elárasztanak.. főleg a szépek :-) és szelektálok...a repülőgépre felvihető csomagok száma és súlya korlátozott. Szerencsére :-) bár lehet többet kell majd fordulni :-))))

Pénteken egy adag emlék és könyv visszaköltözik a szüleimhez. Meg a sosem használt hiperszuper késkészlet és az egyik mérleg is :-) Azt hiszem ilyen fordulóból is lesz még :-)

Elkapott az izgalom és a lelkesedés. Mindent meg kell tervezni, hogy mindenre jusson időm...

Remélem sikerül a lakást is teljesen összeraknom. 

Helyet kell csinálnom, ugyanis szeptembertől ideköltözik egy lány. Munkatárs-szerűség, bár csak félig közvetlen. Rendes-kedves-megbízható. Aztán ha minden cuccom eltűnt, kell majd mellé még vki. És akkor remélhetőleg kifutja a hitelt... :-)

most ott tartunk, hogy hamarosan kész a lakás. Na jó, nagyjából. De már abszolút használható és kiadható, ha úgy hozza a sors. Márpedig úgy fogja hozni :-)

Szóval elkészült a konyha is. Egyik kollégám ajánlotta a nagybátyját, aki ajánlott másik gázost, villanyost, festőt. Asztalost szereztem egy rokon által, és hipp-hopp, alig 10 nap alatt lett egy új konyhám. Egész jól összehoztuk, azt hiszem. Nem pont álmaim konyhája, de ha azt nézzük, hogy most évekig nem is fogom használni, kb. mindegy. Lett egy szép új konyhánk, amit most már bátran lehet mutogatni majd az albérlő-jelölteknek. És mivel nem álmaim konyhája, ha lelakják, akkor sem fogok nagyon sírni. Vmiért nem indul a PhS a gépemen, így most nem tudok fotókat felrakni, de ha sikerül, akkor pótolom.

És a festő olyan rendes (vagy csak durván kell neki a pénz), h most a hétvégén is itt dolgozik. Leáztatta az undorító tapétát az előszoba falairól, lekaparta a vakolatot, vakolt, alapozott, glettelt. Tegnap már 7.15-re itt volt, és 20.00 után ment el. És 7.15-kor csengetett már ma is, h szeretne dolgozni. Azt ígérte hétfőre készen lesz. De lehet már ma este, ha a falak jól száradnak. Ezt ugye nem tudjuk, mert bár meleg van, párás is.

Szóval a kisszoba - fürdőszoba - konyha már átesett a generálon, az előszoba és a nagyszoba vezetékei ki lettek cserélve és a falak is rendben lesznek. Ami még hiányzik, az a nagyszoba parkettájának felújítása, ill. egy gipszkarton fal felrakása, de igazság szerint már ezek nélkül is kiadható. Egy jelentkező már akadt is :-) a többit meg majd meglátjuk, hogy egyelőre egyedül lesz-e itt + az én cuccaim a másik szobában, vagy majd hogy lesz ez.

Munkahelyen úgy tűnik, jönnek nagy munkák, ha mind bejön, fogalmam sincs, h elengednek-e szabira..mármint fizunélkülire. De az az igazság, h már mindenképp mehetnékem van, és szerintem akkor is elmegyek, ha ez nem fog mindenkinek tetszeni. Na, majd kiderül :-)

A legcukibb az, amikor egy apró figyelmességgel meglep egy számodra fontos ember.

Amikor munkából hazajövet egy gyönyörű képeslap vár rám a postaládámban, melyre a férjem kézírásával kerültek a kedves szavak...nos, akkor a legtermészetesebb, hogy amíg mászok fel a negyedikre, és ezalatt ötször is elolvasom azt a pár sort, két határozott könnycsepp végiggördül az arcomon. Nem törlöm le, mert az örömkönnyeket nem szabad!!

Ez a legszebb szülinapi ajándék.

Szeretem.

Nos, tegnap megszületett fejemben a döntés. Szept vége / október eleje. Szóval szabikat kiveszem, aztán legkésőbb nov. 1-től már nem fogok az itteni rendszerhez tartozni. Úgy tűnik...

Már csak egy fontos dolgom van: mindennap elmondani, hogy hamarosan állásom lesz Stavangerben. Kezdetnek mindegy,hogy milyen. Csak legyen munkám / fizum.

És addig mindent rendbe kell(ene) tennem itthon. Lakásfelújítást befejezni, kiadni, cuccok egy részét hazaköltöztetni és munkahelyen a lehető legtöbb dolgot lezárni. hűha!

Ünneplés meg minden volt, a villanyszerelő is járt nálam, és ha minden igaz 2 hét múlva már megint alakul a lakás. Merthogy L. jóvoltából végül teljesen felújítjuk, úgy tűnik.

Én meg közben figyelek, gondolkozom, elemzek és értelmezek. Mármint az életem alakulását illetően. Sok a miért... miért kell az egyik embernek feladni az álmát..?

Most ilyenekben találom a válaszokat:

Éld az életed!

Az ambíciótól az értelemig

Mostanság nem sűrűn járok erre.. Nem írok, nem olvasok. Fogalmam sincs, h miért pont erre nem jut időm, mikor kedvelem ezt a blogos világot.

Sok a munka, a lakással is, még mindig tart a felújítás, szépen alakul.

Rengeteg dolog történt, L. visszament, felújították a konyhámat, már csak vissza kellene bele pakolni, de egyedül és munka után ez nagyon lassan halad.

Egyik nagyon kedves barátnőmnek meghalt a vőlegénye. Nagyon kedveltük a srácot és velem egyidős volt....2 naponta járok hozzá, hogy segítsek elviselni az elviselhetetlent. Nehéz. És erről itt nem is fogok többet írni.

Nem kaptam munkát Stavangerben a múzeumban, bár sokáig úgy tűnt, augusztus/ szeptember környékén költözhetek L. után. Most úgy tűnik, h ez a vonal talán áprilisról lesz járható. Fogalmam sincs, h mikor és hogyan tudok menni, h itthon milyen szinten lépjek ki, h felmondjak-e vagy sem, fogalmam sincs, h kint miként jár majd nekem orvosi ellátás, ha nincs munkám, h akkor most mi lesz a gyermekvállalással. Szóval ez most kicsit borult.

Legalább be tudom fejezni a felújítást, aminek előre láthatóan szept. elején lesz vége. kb. :-)

A felújítás kellős közepén beállított hozzám egy olasz srác, így átestem a tűzkeresztségen mint HOST a CS-ben. Nagyon rendes és cuki volt, de mivel én most nem pont úgy élek, ahogy az ideális lenne, nem nagyon tudtam vele foglalkozni. Csak 2 beszélgetésre jutott időnk. De meghívott cserébe magához minket és L. meg én úgy döntöttünk, h élünk is a lehetőséggel. Ha minden tevreink szerint alakul, akkor augusztusban megfordulunk itt . Az Olasznál :-) és akkor lesz egy romi olasz nászutunk is.

Egyébként meg az izgulás és várakozás jellemzi napjainkat. Jó, lehet csak az enyémet...és inkább idegeskedésnek nevezném... :-)