HTML

Zycie po Lublinie

Friss topikok

  • coligny: Szia! Igaz nem rég találtam rá erre a blogodra, de szívesen olvasnám tovább, ha megadnád a címét a... (2013.02.06. 16:59)
  • skyppy: Boldog, Békés ünnepeket kívánok neked!:-) (2012.12.24. 14:24) blogszülinap
  • csory: sok sikert a hideg északon! remélem megtaláljátok ott amit kerestek ;):) (2012.08.28. 21:07) ..elmegyek...
  • beb: Ehh, ezek a költözések... Hümm! Remélem, h lesz társ a lány mellé! (2012.08.07. 22:02) Festés után
  • lublin: igen, lassan pont úgy fog kinézni, amilyennek megálmodtam...! és addigra itt is hagyom :-) (2012.08.07. 06:25) Felújításilag

Címkék

13 (1) balaton (1) barátok (28) Bihar (1) Biskupin (3) coelho (2) család (5) debrecen (2) Egrivár (1) egyetem (25) esküvő (1) felújítás (6) film (6) fogyókúra (11) főzőcske (62) halál (4) humor (21) kép (91) kikapcs (52) kint (29) költözés (6) könyv (2) Krakkó (5) Lakás (21) Lelkem (1) lengyelek (40) Lublin (66) Madrid (3) mexikó (27) mozi (2) műköröm (2) munka (119) munkaM (1) Nałęczów (10) netfüggés (40) norvégia (24) nosztalgia (1) nyaff (32) nyaralás (3) ótó (1) otthon (27) para (1) párizs (2) pasizok (69) PMS (19) ruha (2) szaporodás (1) szőke (1) tél (7) temető (1) utazás (89) vizsga (5) vizsgák (3) zene (5) zokni (1) Címkefelhő

Fürdőszoba felújítása...

2012.07.02. 21:31 Lublin

..nehéz feladat. Főleg ha a nő egyedül kezd bele és nem a megfelelő embert, embereket bízza meg a végrehajtással.

A Fürdőszoba felújítása úgy maradt abba, hogy a "Megbízott" egyszercsak elkezdte elfelejteni felvenni a telefont. Hiába hívogattam, nem vette fel, nem hívott vissza. Ha nagy nehezen mégis sikerült elérnem, nem jött el a megbeszélt időpontban, stb. Komolyan kezdett átvágás-szaga lenni a dolognak. 

Végülis lett egy 80%-ban felújított fürdőszobám, DE vannak durva dolgok, amik végülis nem készültek el. Az ablak nem lett kicserélve. Az árát visszaadták...köszi...most, hogy már körben fel van csempézve, gyakorlatilag mind1....A csempe széleit "nem zárták le" nem tudom ezt szakszerűbben megfogalmazni. Ott, ahol a csempézés végetér (2 m magasságában) egyszerűen nincs lezárva. Ergo ha akarnék, be tudnék nyúlni a csempe mögé és lefeszegethetném. Amit nyilván nem fogok megtenni, de gondolom nem túl szerencsés, ha ott éri a pára, félek, h majd elengedi a ragasztó a felső sort és elkezdenek lepotyogni. Nyilván nem holnap, de mondjuk 1-2 év múlva. Szóval ez egy megoldandó feladat még. 

A csempe és a kád találkozásánál simán kifúgáztak, nem húztak oda semmilyen vízzáró réteget (átlátszó szilikonos vmi kellene oda, ezt még én is tudom... ) és mindenzuhanyzás után szivárog oda a víz - második megoldandó feladat.

Nem hozták meg a kifizetett mosdókagylót, és ennek már az árát sem kaptam vissza...

Ami viszont pozitívum:

- megmaradt nekem az a csempe, amit tévedésből raktak fel a falra - kb. 6-7 m2, szóval elég a konyhapult felé

- megmaradt nekem a munkadíj nagyrésze, hiszen nem történt meg a végelszámolás

- megmaradt a kisszoba padlójára szánt olajfesték és viasz, a padló fel lett csiszolva (úgy-ahogy, ez igencsak hagy kívánnivalót maga után...), ebből semmi nem lett kifizetve

- új biztosítékszekrényt szereltek be, több biztosítékkal (ez sem lett kifizetve)

Szóval lehetővé tették a konyha felújításának megkezdését.

A durva az, hogy egyetlen számlát sem láttam, fogalmam sincs, h mit hol és mennyiért vett (és pl. az új villanyradiátor esetében ez nem ártana...) és ráadásul a srác telszáma már meg is szűnt. L. ugyanis hazatérvén gondolta újult lelkesedéssel rendet rak a háza táján, de a "Megbízottat" már nem tudjuk elérni....

Fogalmam sincs, mi ennek a történetnek a tanulsága, mert igazság szerint úgy érzem, h mégsem jártunk olyan rosszul... :-)))) És jelen esetben Gonosz Kis Lakásom spórolt nekem annyi pénzt, h megkezdhessük a konyha felújítását. De az majd egy másik történet :-))))

 

Szólj hozzá!

Címkék: felújítás pasizok Lakás

2012.07.02. 19:51 Lublin

L. itthon töltött egy hetet. Mozgalmas volt: volt benne romantika, barátozás, ünneplés, rohangálás, nézelődés, intézkedés, mérgelődés, telefonálgatás. Szóval mindenféle, amit ilyenkor tesz a külhonba szakadt hazafi.

L. felmondott Exmunkahelyén. Tök rendesek voltak vele, meg elköszöntek tőle, meg a főnöke mégis hazavárja, ha esetleg... :-) Szóval azt hiszem pozitív volt ez is (az már nekem kevésbé szimpi h vmennyi pénzt vissza kell még fizetnie pl. 1 nappal több szabit vett ki, mint amennyi járt volna arányosan, stb) - azért azt is hozzá kell tennem, h sokat köszönhetünk ennek a multinak, de azért na. :-)

Persze volt egy olyan dolog is, ami a mai napig picit bánt, h L. szülei éttermes ünneplést terveztek be, amire engem meg sem hívtak. Fogalmam sincs, h ezt hogy értékeljem, h még szokniuk kell, h én már hivatalosan is A Család része vagyok, vagy mi... Meg persze van ebben a sztoriban még egy keserű csavar, amit itt most nem akarok kifejteni, de azért bánt.

Aztán úgy alakult, h 3 este is kimozdultunk itthon, barátokkal. Voltunk lakásavató-utólagzin meg ilyenek (nem a mienken, bár akár nálunk is aktuális lehetne!) és nagyon szeretem, ahogy az ismerőseim-barátaim kezelik L.-t. Jó érzés, h kedvelik, beszélgetnek vele, kérdezgetik, érdeklődnek. Jók ezek a kis összejövetelek :-) és nem csak az ingyenkaja miatt :-)

Búcsúképp felutaztunk a fővárosba már egy nappal korábban és egy nászajándékba kapott kuponnak köszönhetően megnéztük a Láthatatlan kiállítást. Nagyon izgalmas volt, az első pár percben volt pici pánik, aztán az óvatos barátkozás. Számomra fura volt, h "siettettek", és abszolút kiszolgáltatva éreztem magam időnként. Mondjuk kellett ez az érzés az erősebb empátia kialakulásához. Mindenkinek csak ajánlani tudom - még van egy kevés idő, h megnézzétek!

A húgomnál aludtunk, fura volt újra megtapasztalni, milyen az "egyetemista" élet - későn fekszünk/ későn kelünk napirendje. De régen is volt az már, amikor ifjú egyetemistaként hajnalig beszélgettünk a folyosón és megváltottuk a világot a koli lépcsőjén ülve, majd csak a második előadásra mentünk be, ami eleve 11-kor kezdődött... szóval picit eltérő a bioritmusunk, (szerencsére az enyém és L.-é hasonló) és ez egy picit fura volt, de nem zavaró. Inkább nosztalgikus :-)

Majd kikísértem L.-t a reptérre, feladtuk a csomagját és sírtam. És sokáig csak sírtam, még a buszon is, amivel a vonathoz utaztam. Hogy eltereljem a gondolataim a vonatútra vettem egy újságot. Most nem volt hangulatom a 100forintos gagyilaphoz, ezért rászántam magam egy Nők Lapja Psziché -re. Az IC-n persze nem működött a klíma, hiába voltak újnak tűnő cseh kocsik a mozdony után kötve, így jegyes helyemet elhagyva kerestem egy ülést egy lehúzható ablak mellett. A 40 fokon sajnos a huzat sem enyhített túl sokat. Elkezdtem lapozgatni a magazint, és újfent megállapítottam, h mi mindent tökjól csinálunk, mármint L. meg én, és biztos már egész fejlett lelkek vagyunk, és hogy mennyire összeillünk egyébkéntis. Na és ez volt az a pont, amikor megint eleredtek a könnyeim. Hogy ha már ilyen faszán egymásra találtunk meg minden, akkor miért nem sikerül még mindig együtt élnünk??? De persze ez a marcangolódás nem vezet sehova.

Szóval abban maradtunk, hogy akkor befejezem a lakás felújítását (szó-szó) és megyek L. után.

Ja, és kifelejtettem, h csütörtökön épp ebédeltünk, L.meg én, amikor felhívtak Norvégiából és elmondták, h mennyire jó az önéletrajzom és h milyen sok terepi gyakorlatom van és ez mennyire jó. És hogy reálisan is elképzelhető, hogy augusztustól vikingeket ássak. Persze nem mernek ígérni semmit,mert azért ott is ugyanúgy működik ez az ásós rendszer az összes bürökráciájával és anyagi bizonytalanságával együtt, mint itthon. De azért ez picit feldobott... :-)

Szólj hozzá!

Címkék: pasizok

Ölelés

2012.06.25. 19:34 Lublin

L. hazarepült hozzám. Meg felmondani ItthoniMunkahelyén. A reptéren vártam szépruhában, majd együtt elindultunk a vonathoz, h együtt zötyögjünk haza. A peronon L. átölelte a derekam, és azt mondta: "Ha bármilyen illúziód is volt, hogy pár hónap után hazajövök, felejtsd el. Minél hamarabb ki kell költöznöd hozzám." Olyan komolyan mondta, hogy megszólalni nem tudtam, csak éreztem, ahogy a könnycseppek megindulnak lefelé az arcomon. Ez a kedvesen határozott ember az én férjem... már hozzá tartozom...és most rajzolja az új utunkat...amire én nem szívesen lépek rá....

1 komment

Címkék: nyaff pasizok

hogyan vonzzuk a férfitekinteteket?

2012.06.21. 22:08 Lublin

Néhány tipp, hogy a kebabosnál falatozó összes férfi megbámuljon (az egyes pontok szabadon összevonhatóak, de kezdők csak fokozatosan alkalmazzák!):

- legyen mély dekoltázsunk (jelen esetben vörösre égett)

- vállainkat lazán takarja egy vakítóan fehér, hosszú ujjú len ing (haladóké gombnélküli, sáros)

- legyen rajtunk szakadt nadrág (haladóké lehet foltos és sáros!)

- legyen a fejünkön kendő (haladók esetében a kendő mintája csontvázas-káma szútra)

- legyen rajtunk szívecskés flip-flop, lábkörmök szigorúan bordóra festve (haladók esetében a láb legyen jó retkes/ sáros)

extrák:

- világító narancssárga textilszatyor

- turmixgép (haladók esetében az üvegtölcsér tartalmazzon egy vaskos borítékot "nászajándék" felirattal)

A siker garantált! Természetesen a haladó szintet én már évek óta tartom :-))))

És hogy mindezt fokozzam:

A sorban mögöttem állt egy 4 éves forma kisfiú az apukájával. Megkérdezte tőle (elég jól hallhatóan), h "Ez a néni miért ilyen koszos?" Apuka csak hebegett-habogott. Mire hátrafordultam, kedvesen rájuk mosolyogtam és a legszelídebb hangon ezt mondtam:

A néni azért ilyen koszos, mert régész, és egész nap elásott kincsek után kutatott a sárban. És képzeld, találtam is egy csontvázat! (őszinteségi rohamom volt, na)

Majd felnyaláboltam a féladag marhakebabomat és kecsesen kilibegtem. Úgy döntöttem, ma bekaphatja a fogyókúrám. Ja, azért hátranézni nem mertem, mert rázkódtam a röhögéstől :-)

3 komment

Címkék: munka kint

2012.06.14. 00:09 Lublin

Biztos-ami-biztos alapon kimentettem a blogom szövegét. Nem két perc volt, és összesen 610 oldal lett Word-ben. Azt hiszem simán kitellne belőle egy szórakoztató könyv :-)

2 komment

Címkék: kikapcs netfüggés

Újra félek

2012.06.10. 08:08 Lublin

L. megkért tegnap, h mihamarabb menjek utána. Azt mondta, látja, h itthon szenvedek (munka, lakás) és lehet, h jobban alakulnának az én dolgaim is odakint. Lehet, h egy új útra kellene lépnem.

Azért házasodtunk össze, mert közös jövőt és családot szeretnénk. Tudtam, tudom, hogy ez a lépés következik, mert nagyon úgy tűnik, h L.-nek bejött ez a norvég élet.

Én meg... Tudtátok, h tegnap Stavangerben csak 14 fok volt??? Pólós-poláros idő... Itthon meg 34....és én imádom a meleget....

Nem akarok kifogásokat keresni, de egyszerűen félek...

L. még csak 1 hónapja van kint, tudom, h neki is nehéz - máshogy, mint nekem, de bizonyos szempontokból meg sokkal nehezebb.... egyedül van... és én lennék a társa...

Nekem Ő társam volt a nehézségekben...

De akkor is félek. Félek azért, mert ezt nem pont én alakítottam - alakítom, és fogalmam sincs mi vár rám. Félek azért, mert ez számomra egy teljesen ismeretlen vidék. Félek, mert ezt nem én akartam, és fogalmam sincs, hogy fogok boldogulni.

Egy dolgot tudok, h együtt kell lennünk, mert családot szeretnénk, ehhez pedig az kell, hogy együtt legyünk. Egy helyen!

Szóval lehet, h közelebb van ez az új és ismeretlen, mint gondolnám...

2 komment

Címkék: utazás norvégia pasizok

Amikor felújítok...

2012.06.09. 21:18 Lublin

..akkor Gonosz Kis Lakásom megmutatja, h "azért a víz az úr ...".

Az úgy kezdődött, h volt egy szimpatikus gázszerelő srác. Egész olcsón dolgozott, és jól. Igaz késett az új bojlerrel, és ezért 3 hétig csak langyos vízben tudtam zuhanyozni, de ilyen apróságon már csak nem akadunk fenn.Meghozta, beszerelte, lepecsételte a garanciát és mindenki boldog volt. Hogy-hogy nem, beszélgettünk, meséltem neki a felújítási terveinkről, stb. Végül "kiforogta a szó", h van neki egy kis cége, vagymi, és felújításokkal foglalkoznak, és van ebben a kis cégben minden, kőműves meg burkoló, villanyszerelő meg parkettás. És hát ugye ő maga a víz-gáz, és még az ablakot is el tudná intézni.

A gyanútlan áldozat - ez lennék én - megbeszéli a részleteket, árajánlatot készíttet, kalkulál, neten utánanéz dolgoknak, majd nagy lelkesen belevág a felújításba.Persze egyeztettem L.-lel, kitaláltuk az összeget, meg h mit is szeretnénk, stb. Kitaláltuk a színeket is hozzá, meg minden.

Aztán - én naiv - átadtam a pénzt meg a lakáskulcsot (mondván, ha abban a romhalmazban nagy kárt már tenni úgysem tudnak) és elutaztam L.-hez. A megállapodás szerint visszatértemkor egy gyönyörű, felújított fürdőszoba fogad. Fogadna. Fogadott volna.

Ehelyett mikor este hótfáradtan 13 órányi utazás (buszozás-repülés-vonatozás-buszozás) után felmásztam a negyedikre és elfordítottam a kulcsot a zárban, éreztem, h akad az ajtó. Miapicsa? Gondoltam, és próbáltam beszuszakolni magam és a gurigálós kisbőröndöt a lakásba. Bár ne tettem volna....!!! Ami akadályozta az ajtó kinyitását, az néhány rozsdás cső volt. Na, gondoltam, ezek se pakoltak össze maguk után...! De lelki szemeim előtt ott lebegett a gyönyörű, famintás-csempéjű fürdőszobám. Néhány lépést haladtam befelé, levetettem a cuccokat magamról és benyitottam a fürdőszobába. A fürdőszoba HELYE tárult szemem elé....a helyiségben csak a szétvert romok és a beton várt haza engem... még a budi tartályát is kiszerelték, a vizet elzárták, így a hosszú út után se pisilni se kezet mosni nem tudtam...

És innen indultunk.

Május 28-ra KELLETT VOLNA elkészülnie az új fürdőszobámnak. DE MÉG A MAI NAPIG NINCS KÉSZ!!!!!!

Majd ha nem leszek ennyire mérges, akkor rakok fel képeket a folyamatról, tényleg érdemes, mert látványos a fejlődés. A LASSÚ fejlődés.

3 nappal később megkezdték a vakolást. Majd berakták a kádat. Egy héttel később kicsempéztek. Gyanútlanul felhívtam egyik kolléganőmet-barátnőmet, h megmutassam: Olyan lett a fürdőszobám, mint a grafikai terveken! Előreengedtem, besietett és mondta: Tényleg olyan!!! Utánasiettem és földbe gyökerezett a lábam...A fürdőszobám TÉNYLEG úgy nézett ki, mint a grafikai terveken, csak egy apró hiba csúszott a gépezetbe:a falon NEM AZ A CSEMPE vigyorgott, mint amit én kiválasztottam. Ugyanaz a gyártó, ugyanaz a szín, csak épp MÁS MINTÁVAL. Pont azzal, ami nekem NEM TETSZETT.

Telefonálgatás. Veszekedés. Bocsánatkérések. Csempe leszedetése. Burkoló megsértődik. Csempe kicseréltetése. Burkoló pár nap kihagyással jön, de úgy dolgozik, mintha a fogát húznák. Újabb határidő. Közben a lakásom egyre inkább romhalmazzá változik...ez az állapot TERJED. Ugyanis a "mesteremberek" érzik, h nem otthon vannak, és úgy gondolják, remek ötlet, ha pl. a létráikat és a kádat valamint a konvektor egyes alkatrészeit az ÁGYAMON tárolják. A "beetetésnél" azt ígérték nem lesz kosz, kupi, merthogy lefóliázzák az ajtókat...ehhez képest a hálót és a konyhát is ellepte az a finom por. A szekrényben a zacsiban tárolt harisnyáim is porosak...

Egyik nap arra értem haza, h a budim a KONYHÁM KÖZEPÉN vár rám...érted, nem az erkélyen vagy a kisfolyosón, hanem a KONYHÁM KÖZEPÉN.

Kicsmpéztek, de az ablakot MÉG NEM cserélték ki. Majd később. Mert így logikus, ugye...

Nem írok több részletet, mert minden egyes alkalommal csak idegesebb vagyok, amikor erről beszélek.

Június 9-e van, és MÉG MINDIG NINCS KÉSZ a fürdőszoba.

2 hete nem lakom otthon.

Eredetileg "albérlőt" fogadtam volna a kisszobába júni. 1-től, de ez ugye bukó...

2 napja olyan szinten kiborultam, h az utcán kiabáltam a "vállalkozóval".Megígérte, h péntek estére készen lesznek. MÉG MINDIG NEM FEJEZTÉK BE!!!!

A legújabb határidő hétfő....

Azt elképzelni sem tudom, h kivel hogyan és mikor újíttassam fel majd a konyhám....

Azt hiszem ideje lenne, ha vki levenné az átkot Gonosz Kis Lakásomról. Lehet hívok egy ördögűzőt. Vagy egy papot. Vagy rakok ki kereszteket...

3 komment

Címkék: felújítás Lakás

Amikor majdnem örültünk

2012.06.04. 07:00 Lublin

Lassan a szaporodás útjára léphetünk - döntöttük el, L. meg én. Így aztán izgatottan reménykedtünk. Voltak jelek, amelyek afelé mutattak, h esetleg.... Bár tudom, hogy ez még icipicit korai lett volna, azért már nagyon beleéltem magam... Hát, még nem közölhetek jó híreket...

Egyébként a jövőre vonatkozó tervek, terveink, terveim valahogy így néznek ki, a helyzet persze többesélyes:

Itthon dec. végéig van szerződésem, de a "garancia" a fizetésünkre június 30-cal lejár. Aztán senki nem tudja mi lesz, újabb változások...ha megint azt fogják velünk játszani, mint év elején, akkor kilépek ebből a rendszerből. Akkor már nem fogom azon idegesíteni magam, h ki tudom-e fizetni a hitelem törlesztőrészletét, hanem kiadom a lakást és megyek L. után.

Ha június 30. után mégsem lesz világvége munkaügyileg, akkor addig várok, míg nem szólnak a stavangeri Múzeumból, hogy mehetek oda dolgozni. Bármit, csak kerüljek be "A Körbe" :-)

Szaporodással kapcsolatban nekem egy kikötésem van, volt: hogy legyünk együtt - mármint fizikailag lehetőleg ugyanabban a lakásban tartózkodjunk esténként és reggelente, ne legyen köztünk párezer vagy párszáz km. Szeretném L.-lel megosztani a reggeli hányások és az érzelmi változások minden pillanatát :-) Valójában úgy gondolom, hogy ha ez egy közös projekt, akkor szerepeljünk benne mindketten, amennyire csak lehet. Ha majd egy kis lélek eldönti, hogy minket választ, akkor tényleg közösen várjuk, fogadjuk már a legeslegelejétől kezdve.

Norvég gyesre pedig akkor leszek jogosult - elvileg - ha kint dolgoztam 6 hónapon keresztül. Szóval azért vannak olyan szempontok, amelyek teljesülését nagyon szeretném. Hogy minden rendben menjen, na. Persze az élet nem mindig úgy alakítja a dolgokat, ahogyan én azt elképzeltem, de ehhez próbálok ragaszkodni.

Persze jó lenne úgy kiköltözni L. után, hogy addigra itthon rendeztem a dolgaimat. Hogy a lakást rendbetettem, hogy munkahelyemen is mindent lezártam - amennyire csak lehet!Hogy ez mennyire lesz megvalósítható, az majd elválik. Egy biztos: nem szeretném, ha sokáig külön lennénk. És tudom, h L. is arra vágyik, h mielőbb kiköltözzek hozzá. Hát, rengeteg érdekes fordulat volt már az életemben, eljött egy újabb. Ha sikerül a szakmámban maradnom, amit nagyon is szeretnék, akkor azt hiszem nyert ügyem van! Bár a legfontosabb most már a kis közösségünkről való gondoskodás, egy család biztos alapjainak megteremtése :-)

3 komment

Címkék: munka norvégia szaporodás pasizok

2012.06.03. 09:12 Lublin

mire megírok egy bejegyzést...és elmenteném...kijelentkeztet a rendszer....írhatom újra részleteiben...ehhh....

3 komment

újra együtt

2012.06.03. 07:51 Lublin

L. egy csokor vörös rózsával várt a reptéren :-) Boldogan siettünk a kis alagsori albérletbe :-)

Másnap reggel elkísértem L.-t a bankba, majd onnan a Múzeumba mentünk. Érdekesen indult az elbeszélgetés, a fickó először is közölte, hogy na önkénteseket semmiképp - mert már volt rossz tapasztalata - majd hogy a külföldiekkel sem egyszerű... Erre L. elmondta neki, h ezzel nem lesz gond, merthogy férj és feleség vagyunk és ő már abszolút hivatalos norvég munkavállaló. Már megkapta a személyit és az adószámot is, stb. szóval az általa kitaposott úton nekem már sokkal könnyebb lesz. A kb. 60-as régész nagyon kedvese elbeszélgetett velünk ezután. L.-nek ugyan mennie kellett vissza dolgozni,és picit magunkra is hagyott. Két utat vázolt fel a fickó, próbálkozom mindkettővel. Önéletrajz leadva, június közepéig várnom kell, és majd utána érdeklődhetek. Nagyon remélem, h összejön!!! Ideje lenne már, h együtt élhessünk, L. meg én.

Pénteken L. megkapta első norvég fizetését, és meghívott egy hajóútra Bergenbe . Cserébe intéztem CS -en keresztül szállást. Egy lengyel lánynál laktunk, aki Krakkóban egy színházban volt színésznő, majd mivel nem volt megelégevde az ottani megélhetéssel, váltott. Nagyon kedves-szimpatikus csajszi, azt hiszem egyfajta barátokká lettünk!

A hajóút 4 órás volt, és gyönyörű!!!!! Rengeteg fotót készítettünk, mindketten nagyon élveztük :-) este 9 után kötöttünk ki, a csajszi a parton várt minket, és mivel épp aznap ünnepelte bergeni életének 2. évfordulóját, rögtön meg is hívott minket egy-egy sörre. A NattJazz fesztivál és a jó idő tömegeket vonzott a hangulatos kis utcákra, így már azzal is problémánk volt, hogy állóhelyet találjunk :-) aztán szép lassan lett asztalunk, majd 3 székünk is :-))) végül hazasétáltunk a csajszi lakásába. Egész otthonosan berendezkedett :-) Barátkozós, jófej, mesélte hogy rengeteg embert látott már vendégül :-)

Szombaton (2012.05.26.) nyakunkba vettük a várost, L. meg én :-) Első utunk a halpiacra vezetett, ahol megreggeliztünk. Kóstoltunk lazacokat, rákot, sőt még füstölt bálnahúst is ettünk!! Reggeli után elmentünk a tourinform irodájába, képeslapokat adtunk fel Magyarországra, majd elkezdtük tervezgetni a napunkat Bergenben. Vettünk jegyet a Hop on-Hop off buszra (mindenkinek ajánlom!!!) ill. kiváltottuk a Bergen-kártyát. Ebből van 24 és 48 órás is. 200 NOK fejenként, de abszolút megéri, ugyanis ezzel a kártyával ingyen látogathatók a múzeumok és használhatók a városi buszok! + még adnak rá kedvezményeket éttermekben (mondjuk ezt nem annyira próbáltuk ki) is.

Nagyon fura volt, hogy a nyárias idő mennyire megérintette az embereket: minden talpalatnyi helyen, parkban, közterületek fűvel borított részein félmeztelen-majdnem meztelen emberek napoztak. És nem ám bikiniben, hanem simán csipkés melltartóban, bugyiban :-))) Szinte nem tudtam úgy fotózni,h ne legyen benne egy-két napfürdőző fehér bőrű norvég.

Megnéztük a Szépművészeti Múzeumot, a Természettudományi Múzeumot, a mögötte található Botanikus kertet, a régészeti kiállítást a Bryggens Múzeumban. Rengeteg múzeumot tudtam volna még végignézni, de nem akartem ezzel teljesen leterhelni L.-t. :-)

Egy jó kis rákebéd után L. kérésére az Ulrikenre mentünk, 5 órás túra helyett libegővel. Hát, picit félelmetes volt, mikor a tartóoszlopoknál elhaladva be-belengett a kocsi...Pedig a mi csapatunkban L. a tériszonyos, mégis én szartam össze magam többször is :-)

Fent a "már szokásos" gyönyörű norvég tájkép tárult lábaink elé: a sok kis kikötővel/ öböllel, acsillogó tengerrel és az elmaradhatatlan fjordokkal! A kerekfejű szürke sziklák először roppantfurcsák a tátrához szokott szemnek, viszont most, hogy zöldül az oldaluk, már látom bennük a szépet! :-)

Jellemző egyébként, hogy a libegővel csak túristák járnak, az igazi norvégok pedig felmásznak a sziklára :-) Majd üldögélnek fenn egy picit és lemásznak :-)

Találkoztunk még egy Bergenbe szakadt CS-lánykával, aki lengyel-norvég tolmácsként dolgozik immár 4 éve. 6 éve él norvégiában, szóval ha a csaj nem egy nyelvzseni (így elsőre NEM!!!) akkor elképzelhető, hogy 2 év alatt egészen jól meg lehet tanulni norvégul. Hát végülis ez pozitív. Egyébként annyira nem lopta be magát a szívembe, de én ilyen elsőre ítélős fajta vagyok, nincs mit tenni. L. szerint semmi extra, normális a csaj. Nálam már az elején elvágta magát, ugyanis megkértem, h ne lengyelül, hanem angolul beszélgessünk, mert L. nem értené, de a csaj kb. szart rá.Úgyhogy a jópofizások közt tolmácsoltam L.-nek, h miről beszélünk. Mire a csaj megjegyezte: Ó, milyen jól beszélsz magyarul, akár tolmácsolhatnál is! és kuncogott... na bazzz!! legszívesebben leüvöltöttem volna a fejét, h garantáltan régebb óta vagyok tolmács, mint te, de tekintettel szoktam lenni azokra, akik nem értik!!!!!!!!!! Szerencsére a csaj moziba sietett (ezt sem teljesen értettem, mert már kb. 2 hete lebeszéltük a találkát, erre milyen fontos, h moziba menjen EGYEDÜL - merthogy rákérdeztem, kivel megy), így aztán össze-vissza 1,5 órát jópofiztunk. Azért megmutatta nekünk a Bryggen-t a fából épített "óvárost" a németek által üzemeltetett Hanza-kereskedelem kikötői részét. És persze mesélt pár érdekességet is :-)

Majd úgy döntöttünk, L. meg én, h még sörözünk egyet a délutáni nap sárgás fényénél a kikötőben (ekkor már este 10 volt!!!) Hűvös kezdett lenni, így aztán magamra terítettem a polárom, és romantikáztunk kicsit.

Még vissza kellett mennünk a belvárosba, megkeresni a buszállomást meg áttanulmányozni a menetrendet, mert azt már megtanultuk, h a vasárnap itt tényleg a pihenésről és a családról szól! Ekkor már picit behisztiztem, mert L. nem talált oda a buszállomásra, én pedig durván lettem egyszerre álmos és fáradt. És ez egy nagyon fura jelenség, már nem először tapasztalom. Ugyanis a szervezet teljesen megbolondul attól, hogy ott még este 11-kor világos van!!!!! Fél éjfélkor kezdődött a naplemente!!! És amikor kora reggeltől fogva talpon vagy, mászkálsz, és sok-sok újat befogadsz akkor alapból hamarabb ütöd ki magad. Viszont a tested először ezt nem érzékeli, merthogy világos van meg minden. Csak mikor véletlenül rápillantasz az órádra, akkor veszed észre, hogy már sötét éjszaka van - elvileg. Szóval a tested nem jelzi fokozatosan a fáradtságot, nem úgy fárad el, ahogy besötétedik, hanem hirtelen, mikor már tényleg a végkimerülés felé tart. Ezt még majd tanulni kell. Főleg nekem, aki nap- és fényfüggő vagyok, ráadásul durván hangulatember. Vagy ahogy L. nevezte "ösztönlény".

Szóval mire észbekaptunk, hogy szegény vendéglátónk, nem is érezte magát annyira jól, mi meg mikor megyünk haza, már lazán elmúlt éjfél, és még csak kezdett szürkülni!! L. abban a szent pillanatban elaludt, ahogy letette a fenekét a kanapéra, én meg felélénkültem és még hajnal 2-ig beszélgettem a lánnyal. Tényleg nagyon jó fej!!! Még esküvői képeket is mutogattam neki meg minden :-)

Másnap (2012.05.27.) korán keltünk, ugyanis mindenképp szerettem volna, ha viszonylag korai busszal hazaindulunk, merthogy rám hétfőn is egy egész napos utazás várt ugyebár. Reggel még gyorsan leszaladtunk a halpiacra és egy kedves mexikói pultossal bájcsevegve megkaptuk a legfinomabb, legjobban megpakolt rákos és lazacos szendvicseket az útra :-) Gondolom ebben kis szerepet játszott az is, h elmeséltem a srácnak, h jártam Mexikóban és felsoroltam neki DF-et és Pueblát, mire kiderült, h a srác Pueblában nőtt fel :-))) mesélt egy picit norvég életéről, aztán elköszöntünk :-)

Szépen elértük a buszt, sikerült az elsők közt felszállnunk, a vezető mögötti kettős ülés lett a miénk, így kényelmes páholyból figyelhettük az elsuhanó tájat. rengeteg fotó készült ismét :-)

2x kompoztunk is, közben voltak 6-8 km hosszú alagutak a tenger alatt és ívben tekeredő hosszú hidak. Szóval tudnak ám ezek a norvégok! Azt hiszem építészeik jókat röhögnének a mi autópályáinkon, völgyhidunkon és alagútjainkon :-)))

Pici késéssel érkeztünk Stavangerbe, de még így is bőven maradt időnk enni-mosni-pakolni. Meg lesétáltunk a strandra, L. megmutatta kedvenc helyeit, bár rengeteg ember nyüzsgött most lent, és mindenki minigrillezett . Ez egyfajta hétvégi program. Lehet venni egyszerhasználatos grill-szetteket ráccsal, faszénnel és különféle virsliket sütnek meg rajta a tengerparton, majd otthagyják a szemetet maguk után és jóllakottan hazamennek.A strandon kajásbódékat nem igazán találtunk, egyetlen egy kis "büfé" volt, ahol főleg jégkrémet árultak meg ketchup-ot. A grillhez :-). Rögtön meg is fordult a fejemben, h hogy lehetne ide betársulni vasárnapi lángososnak vagy kukoricásnak?Mert simán megérné, az fix.

1 komment

Címkék: utazás norvégia pasizok

süti beállítások módosítása