L. egy csokor vörös rózsával várt a reptéren :-) Boldogan siettünk a kis alagsori albérletbe :-)
Másnap reggel elkísértem L.-t a bankba, majd onnan a Múzeumba mentünk. Érdekesen indult az elbeszélgetés, a fickó először is közölte, hogy na önkénteseket semmiképp - mert már volt rossz tapasztalata - majd hogy a külföldiekkel sem egyszerű... Erre L. elmondta neki, h ezzel nem lesz gond, merthogy férj és feleség vagyunk és ő már abszolút hivatalos norvég munkavállaló. Már megkapta a személyit és az adószámot is, stb. szóval az általa kitaposott úton nekem már sokkal könnyebb lesz. A kb. 60-as régész nagyon kedvese elbeszélgetett velünk ezután. L.-nek ugyan mennie kellett vissza dolgozni,és picit magunkra is hagyott. Két utat vázolt fel a fickó, próbálkozom mindkettővel. Önéletrajz leadva, június közepéig várnom kell, és majd utána érdeklődhetek. Nagyon remélem, h összejön!!! Ideje lenne már, h együtt élhessünk, L. meg én.
Pénteken L. megkapta első norvég fizetését, és meghívott egy hajóútra Bergenbe . Cserébe intéztem CS -en keresztül szállást. Egy lengyel lánynál laktunk, aki Krakkóban egy színházban volt színésznő, majd mivel nem volt megelégevde az ottani megélhetéssel, váltott. Nagyon kedves-szimpatikus csajszi, azt hiszem egyfajta barátokká lettünk!
A hajóút 4 órás volt, és gyönyörű!!!!! Rengeteg fotót készítettünk, mindketten nagyon élveztük :-) este 9 után kötöttünk ki, a csajszi a parton várt minket, és mivel épp aznap ünnepelte bergeni életének 2. évfordulóját, rögtön meg is hívott minket egy-egy sörre. A NattJazz fesztivál és a jó idő tömegeket vonzott a hangulatos kis utcákra, így már azzal is problémánk volt, hogy állóhelyet találjunk :-) aztán szép lassan lett asztalunk, majd 3 székünk is :-))) végül hazasétáltunk a csajszi lakásába. Egész otthonosan berendezkedett :-) Barátkozós, jófej, mesélte hogy rengeteg embert látott már vendégül :-)
Szombaton (2012.05.26.) nyakunkba vettük a várost, L. meg én :-) Első utunk a halpiacra vezetett, ahol megreggeliztünk. Kóstoltunk lazacokat, rákot, sőt még füstölt bálnahúst is ettünk!! Reggeli után elmentünk a tourinform irodájába, képeslapokat adtunk fel Magyarországra, majd elkezdtük tervezgetni a napunkat Bergenben. Vettünk jegyet a Hop on-Hop off buszra (mindenkinek ajánlom!!!) ill. kiváltottuk a Bergen-kártyát. Ebből van 24 és 48 órás is. 200 NOK fejenként, de abszolút megéri, ugyanis ezzel a kártyával ingyen látogathatók a múzeumok és használhatók a városi buszok! + még adnak rá kedvezményeket éttermekben (mondjuk ezt nem annyira próbáltuk ki) is.
Nagyon fura volt, hogy a nyárias idő mennyire megérintette az embereket: minden talpalatnyi helyen, parkban, közterületek fűvel borított részein félmeztelen-majdnem meztelen emberek napoztak. És nem ám bikiniben, hanem simán csipkés melltartóban, bugyiban :-))) Szinte nem tudtam úgy fotózni,h ne legyen benne egy-két napfürdőző fehér bőrű norvég.
Megnéztük a Szépművészeti Múzeumot, a Természettudományi Múzeumot, a mögötte található Botanikus kertet, a régészeti kiállítást a Bryggens Múzeumban. Rengeteg múzeumot tudtam volna még végignézni, de nem akartem ezzel teljesen leterhelni L.-t. :-)
Egy jó kis rákebéd után L. kérésére az Ulrikenre mentünk, 5 órás túra helyett libegővel. Hát, picit félelmetes volt, mikor a tartóoszlopoknál elhaladva be-belengett a kocsi...Pedig a mi csapatunkban L. a tériszonyos, mégis én szartam össze magam többször is :-)
Fent a "már szokásos" gyönyörű norvég tájkép tárult lábaink elé: a sok kis kikötővel/ öböllel, acsillogó tengerrel és az elmaradhatatlan fjordokkal! A kerekfejű szürke sziklák először roppantfurcsák a tátrához szokott szemnek, viszont most, hogy zöldül az oldaluk, már látom bennük a szépet! :-)
Jellemző egyébként, hogy a libegővel csak túristák járnak, az igazi norvégok pedig felmásznak a sziklára :-) Majd üldögélnek fenn egy picit és lemásznak :-)
Találkoztunk még egy Bergenbe szakadt CS-lánykával, aki lengyel-norvég tolmácsként dolgozik immár 4 éve. 6 éve él norvégiában, szóval ha a csaj nem egy nyelvzseni (így elsőre NEM!!!) akkor elképzelhető, hogy 2 év alatt egészen jól meg lehet tanulni norvégul. Hát végülis ez pozitív. Egyébként annyira nem lopta be magát a szívembe, de én ilyen elsőre ítélős fajta vagyok, nincs mit tenni. L. szerint semmi extra, normális a csaj. Nálam már az elején elvágta magát, ugyanis megkértem, h ne lengyelül, hanem angolul beszélgessünk, mert L. nem értené, de a csaj kb. szart rá.Úgyhogy a jópofizások közt tolmácsoltam L.-nek, h miről beszélünk. Mire a csaj megjegyezte: Ó, milyen jól beszélsz magyarul, akár tolmácsolhatnál is! és kuncogott... na bazzz!! legszívesebben leüvöltöttem volna a fejét, h garantáltan régebb óta vagyok tolmács, mint te, de tekintettel szoktam lenni azokra, akik nem értik!!!!!!!!!! Szerencsére a csaj moziba sietett (ezt sem teljesen értettem, mert már kb. 2 hete lebeszéltük a találkát, erre milyen fontos, h moziba menjen EGYEDÜL - merthogy rákérdeztem, kivel megy), így aztán össze-vissza 1,5 órát jópofiztunk. Azért megmutatta nekünk a Bryggen-t a fából épített "óvárost" a németek által üzemeltetett Hanza-kereskedelem kikötői részét. És persze mesélt pár érdekességet is :-)
Majd úgy döntöttünk, L. meg én, h még sörözünk egyet a délutáni nap sárgás fényénél a kikötőben (ekkor már este 10 volt!!!) Hűvös kezdett lenni, így aztán magamra terítettem a polárom, és romantikáztunk kicsit.
Még vissza kellett mennünk a belvárosba, megkeresni a buszállomást meg áttanulmányozni a menetrendet, mert azt már megtanultuk, h a vasárnap itt tényleg a pihenésről és a családról szól! Ekkor már picit behisztiztem, mert L. nem talált oda a buszállomásra, én pedig durván lettem egyszerre álmos és fáradt. És ez egy nagyon fura jelenség, már nem először tapasztalom. Ugyanis a szervezet teljesen megbolondul attól, hogy ott még este 11-kor világos van!!!!! Fél éjfélkor kezdődött a naplemente!!! És amikor kora reggeltől fogva talpon vagy, mászkálsz, és sok-sok újat befogadsz akkor alapból hamarabb ütöd ki magad. Viszont a tested először ezt nem érzékeli, merthogy világos van meg minden. Csak mikor véletlenül rápillantasz az órádra, akkor veszed észre, hogy már sötét éjszaka van - elvileg. Szóval a tested nem jelzi fokozatosan a fáradtságot, nem úgy fárad el, ahogy besötétedik, hanem hirtelen, mikor már tényleg a végkimerülés felé tart. Ezt még majd tanulni kell. Főleg nekem, aki nap- és fényfüggő vagyok, ráadásul durván hangulatember. Vagy ahogy L. nevezte "ösztönlény".
Szóval mire észbekaptunk, hogy szegény vendéglátónk, nem is érezte magát annyira jól, mi meg mikor megyünk haza, már lazán elmúlt éjfél, és még csak kezdett szürkülni!! L. abban a szent pillanatban elaludt, ahogy letette a fenekét a kanapéra, én meg felélénkültem és még hajnal 2-ig beszélgettem a lánnyal. Tényleg nagyon jó fej!!! Még esküvői képeket is mutogattam neki meg minden :-)
Másnap (2012.05.27.) korán keltünk, ugyanis mindenképp szerettem volna, ha viszonylag korai busszal hazaindulunk, merthogy rám hétfőn is egy egész napos utazás várt ugyebár. Reggel még gyorsan leszaladtunk a halpiacra és egy kedves mexikói pultossal bájcsevegve megkaptuk a legfinomabb, legjobban megpakolt rákos és lazacos szendvicseket az útra :-) Gondolom ebben kis szerepet játszott az is, h elmeséltem a srácnak, h jártam Mexikóban és felsoroltam neki DF-et és Pueblát, mire kiderült, h a srác Pueblában nőtt fel :-))) mesélt egy picit norvég életéről, aztán elköszöntünk :-)
Szépen elértük a buszt, sikerült az elsők közt felszállnunk, a vezető mögötti kettős ülés lett a miénk, így kényelmes páholyból figyelhettük az elsuhanó tájat. rengeteg fotó készült ismét :-)
2x kompoztunk is, közben voltak 6-8 km hosszú alagutak a tenger alatt és ívben tekeredő hosszú hidak. Szóval tudnak ám ezek a norvégok! Azt hiszem építészeik jókat röhögnének a mi autópályáinkon, völgyhidunkon és alagútjainkon :-)))
Pici késéssel érkeztünk Stavangerbe, de még így is bőven maradt időnk enni-mosni-pakolni. Meg lesétáltunk a strandra, L. megmutatta kedvenc helyeit, bár rengeteg ember nyüzsgött most lent, és mindenki minigrillezett . Ez egyfajta hétvégi program. Lehet venni egyszerhasználatos grill-szetteket ráccsal, faszénnel és különféle virsliket sütnek meg rajta a tengerparton, majd otthagyják a szemetet maguk után és jóllakottan hazamennek.A strandon kajásbódékat nem igazán találtunk, egyetlen egy kis "büfé" volt, ahol főleg jégkrémet árultak meg ketchup-ot. A grillhez :-). Rögtön meg is fordult a fejemben, h hogy lehetne ide betársulni vasárnapi lángososnak vagy kukoricásnak?Mert simán megérné, az fix.
