Zycie po Lublinie

Az úgy kezdődött, hogy még máj. 9-én sem tudtam, pontosan mikor tudok utazni L.-hez, annyi volt csak biztos a szabi-napok gyors apadása miatt, hogy vmikor pünkösd tájékán. Aztán addig-addig húztam az időt, míg a repjegyárak igencsak meglódultak, és döntenem kellett. Szerencsére a várva várt megbeszélés-időpont is kiderült (24. csüt. 10:00) és végre meg lehetett venni a jegyet. Nem sikerült fapadost találni, pedig eléggé igyekeztünk... végül a legkedvezőbbnek a KLM kínálata bizonyult, és még az időpontok is egészen megfeleltek. Mármint indulás-érkezés, Pesten lakó barátok kihasználása nélkül :-)

Az átszállás Amszterdamban volt, igaz hogy elég szűkre szabott - odafele 70, visszafele 50 perc -, de úgy gondoltuk megoldom. Tréfásan meg is jegyeztem, h csak az a baj, h nem lesz időm vicces sütit venni, mert azt talán nem árulnak a reptéri duty-free boltokban :-)

Aztán végre eljött az utazás napja, került egy ingyenfuvarom Pestre -igaz, h a felszállás előtt 7 órával értem hamarabb a reptérre, ami még pánikolós-izgulós-odaérünk? - énemnek is picit korai volt, de örüljünk a lehetőségeknek :-)

A váróban megismerkedtem egy erdélyi magyar lánnyal, aki Svédországban él, kedélyesen elcsevegtünk. Többek közt a KLM-ről, elmesélte, h legutóbb nem érte el az átszállást, de a "KLM gondoskodik az utasairól" és kapott kis költőpénzt meg másik jegyet, stb. szóval hogy milyen korrektek! Aztán meg kiderült, hogy nem működött a bankkártyája, és még pénzt is adtam neki, hogy tudjon kaját venni magának a reptéren :-) azt ígérte, h majd megadja, átutalja, na ezt azóta sem sikerült...Ő ugyanis még +3 órát várt a gépére, de hát ez már csak ilyen.

A bonyodalom ott kezdődött, h nem tudtam kiváltani a jegyem. A csomagfeladós néni sem tudott nekem beszállókártyát nyomtatni, így csak a Budapest-Amszterdam vonalra lett jegyem. A csomagomat sikerült feladni Stavangerig, és mondta, h nem érti miért, de azt látja, hogy az Amszterdam-Stavanger járat tele van és én már nem kaphatok rá helyjegyet. Nem értettem teljesen, hiszen május 9-én vettük meg, ki is fizettük, de a csaj megnyugtatott, hogy lehet a rendszerrel van a baj, de hát egyébként is lesz 70 percem Amszterdamban, az majd bőven elég, megkeresem a KLM-es pultot és ott segítenek elintézni.

Aztán felszálltunk a gépre, ami csak nem indult el. Ferihegy forgalmát most úgy kell elképzelni, h félóránként száll fel egy gép, szóval ezért sem volt érthető, hogy a "forgalom miatt" 50 percig nem engedtek minket felszállni!!!!! Amikor rájöttem, h necces lesz az a 70 perc (ami már csak 20), picit ideges lettem. Főleg, hogy nem volt jegyem tovább. És mivel a kapitány már járatta a motort, és megkértek mindenkit, h a telefonjait kapcsolja ki, mégcsak szólni sem tudtam senkinek, h egyrészt kések, még nincs elintézve a jegyem, stb-stb.

Az tény, h a repcsin mindenki nagyon kedves volt, a másodkapitány is mászkált az utasok közt egy listával, h kinek mikor megy a másik, átszállós gépe és el fogja-e érni. Még az amszterdami reptér tervrajzát is kivetítették, meg mindenkit informáltak, h hova kell szaladnia. Nekem is azt mondták, h azonnal szaladjak a beszállókapuhoz, és majd ott segítenek.

Így is tettem, gyorsan megtaláltam, rohantam. Mondom a nőnek, h mi a bajom. Nézegeti a monitort, csóválja a fejét. Majd kedvesen rám néz és kb. ezt mondta: Ó, ne aggódjon, maga mindent jól csinált, a foglalást, ki is fizették a jegyet, látom, a hiba a mi rendszerünkben van, elnézést kérünk. Sajnos erre a gépre valószínűleg nem tud felszállni, a következő meg majd holnap reggel 8.40-kor indul, arra átfoglalom a jegyét. A KLM gondoskodik az utasairól, természetesen fizetjük a szállodáját. MIAF....? Nekem másnap délelőtt állásinterjúm van, ez miről beszél?????????????? hogy majd délre odaérek?????? Arról nem is beszélve, h a csomagomat sikerült végig feladni. Tehát a csomagom elmegy Stavangerig, nélkülem.... Nagyon ideges lettem, próbáltam győzködni a nőt. Erre kinyomtatott egy beszállókártyát, de azt mondta, h csak akkor kaphatom meg, ha az az ember, akié eredetileg a helyjegy, valóban nem jelenik meg. Félreállított. Szétnéztem, és láttam, h rajtam kívül még kb. 10-en állnak ott. Félrén.Én mégfélrébb vonultam és elkezdtem pityeregni. Roamintarifákkal nem törődve felhívtam L.-t és elmondtam, h fogalmam sincs, mi lesz most. L. is picit ideges lett, éreztem a hangján. Aztán a többiek elindulhattak. Aztán a nő hívott egy pasit mellőllem. Aztán hívott engem is. Aztán még pár embert, de sajnos nem mindenkit. Igazság szerint mindig valóra válnak a kívánságaim. Csak persze nem mindig pont úgy, ahogy én azt elképzeltem. Végülis most is majdnem lett egy estém Amszterdamban, h kipróbálhassam a vicces sütiket, ráadásul a KLM költségére...csak ugye milyen áron...???? Ha mindez a visszaúton történik, röhögtem volna, na de így? Meg persze mégsem lehetett beszállni vmi miatt....így ez a gép is késéssel indult. Fullon tele lett, minden ülésen ültek. És mégiscsak egyben megérkezhettem L. karjaiba....

Gonosz kis lakásomban tönkrement a víz. Először a konyhai csap szétrohadt csatlakozása, majd a használhatatlanná váló csaptelep. Átköltöztettem a mosogatást a fürdőszobába, mire a kézmosó is feladta...a falból is szivárog a víz a lefolyónál...

Az L.-től megörökölt mosógépnek sincs bekötés kialakítva, s a leamortizált csapokhoz sem lehet bekötni...

Így most már lassan elkerülhetetlenné vált a fürdőszoba felújítása... csak ugye a pénz...

Viszont most, hogy mégiscsak lett végre rendes fizetésem, most belevághatok. Belevághatunk. L. a távolból drukkol... Így aztán már megoldódott az a problémám, hogy mire is költsem a pénzt...

Ezért újra felkerekedem - természetesen L. jóvoltából - és újfent repülőre szállok. Azt hiszem, más egész életében nem repül ennyit, mint én az idén :-)

És ez a dolgok jó oldala, mert imádok utazni, imádok repülni, de legfőképp imádok L. mellett lenni, és eleget tenni mindenféle házastársi kötelezettségemnek ;-)

Ezért most durván belehúztam a munkába, igyekszem minél jobban haladni vele, hogy aztán nyugodt szívvel tudjak hozzá kimenni. Remélem össze is jön minden, úgy, ahogy annak kell.

És persze vannak terveim. Mint mindig :-) Most épp az, hogy próbálom én is észak felé venni az irányt, mert úgy tűnik a mi sorsunk most arrafelé mutat. Kértem időpontot itt és szerencsémre fogadnak is egy hét múlva. Aztán meglátjuk, mire jutunk, illetve hogy mennyire tudom őket meggyőzni magamról. Vagy valami ilyesmi. Csak pár hónapra. Vagy magam sem tudom... akármit szívesen csinálnék...sikerülnie kell!

Sikerülni is fog, különben miért alakította volna így sorsunkat a végzet? Mi értelme lenne külön élnünk? Szóval remélem, hogy az én utam is északra mutat...!!! Mert a férjem mellett a helyem! :-) Mivel ez biztos, már csak az a kérdés, hogy mikor kezdhetek odakint :-)) Remélem ők is így gondolják :-)

Remélhetőleg 5 felhőtlen napot fogunk együtt tölteni, és ezalatt L. elvisz kirándulni is ide . A szállást meg én intéztem - egy természetesen lengyel lánynál, ingyen - persze megint CS :-). A további terveink: picit csinosítjuk L. albérletét, sokat ölelgetjük egymást, meg ilyenek :-)

...hogy karcsú leszek.

Nos, eredetileg úgy terveztem, hogy karcsú menyasszony leszek, gyönyörű fehér ruhában...aztán persze kiderült, hogy nincs már itt erre idő, és mindkettő elmaradt. Mármint a karcsúság és a fehér ruha, merthogy azért csak lettem menyasszony. Azért férfiasan bevallom, még nem mondtam le arról, hogy szép karcsún feszítek egy gyönyörű esküvői ruhában, ki is tűztem magamnak célul az augusztust... És most nekikezdtem keményen.

Két évvel ezelőtt, a nagy pasivadászat idején sikerült már leadnom 8-10 kg-t a zsírégetők segítségével, még anno csapatépítő- túrázni is úgy mentem, hogy a kis shake-jeimet ittam.. Bár nem jött visszaaz összes leadott kg, azért párnak mégiscsak sikerült visszakúsznia... Szóval most, hogy megkaptam visszamenőleg is a pénzem kedvenc munkahelyemtől, gondoltam újra telik kajára. Ráadásul fogyókúrásra! Így aztán a héten el is kezdtem. Most viszont annyival másképp csinálom, hogy tornázom is mellette. A torna még a télen elkezdődött, heti 2x. Aztán 1 hónapra abbamaradt mindenféle okok miatt. Aztán kb. 2 hete újra elkezdtem mozogni. Sokkal intenzívebben. Tornázom callenetics-et videóról, járok heti 2x pilates-re és 1x aerobikra. Ez azt jelenti, hogy heti 4-5 nap tornázom 1-1 órát. Többfélét, így remélhetően nem unom meg :-)án

Remélem, hogy augusztusra szép karcsú leszek :-) 

Aztán jön egy nagy méregtelenítés - bár most eléggé odafigyelek - és remélhetően belevágunk egy másik nagy projektbe... :-)

Azt hiszem, vki átprogramozta az agyam. Félelmetes ez az egész, igazából magam sem értem, mi történik a fejemben, és miért...

Az egész házasságosdi nekem nem is volt annyira fontos. Kb. "papír" és kész. Mert nehogymár ez határozza meg kapcsolatunk tartósságát, érzéseink mélységét és erősségét, stb. Ráadásul egyrészt inkább már az együttélés+gyerek kombinációra vagyok ráizgulva egy ideje...egyáltalán nem gondoltam, hogy most feltétlen férjhez kellene mennem, másrészt a lagzi + összes rokon utazásának, szállásának, zabálásának finanszírozása jelen helyzetben (meg minden egyéb anyagi helyzetben is) a nemszeretemlistán topfive. És itt most nem említenék olyanokat, h minek hívjak meg olyan rokonokat, akik még a szülinapom dátumára sem emlékeznek?? Csak azért mert illik? Vagy nehogy megsértődjenek...? és így tovább.

Tudtam, persze, h L.-nek azért fontos ez, és romantikus lelke "meg is akarja adni a módját" ennek az eseménynek.

Aztán persze felgyorsultak a dolgok, és történt, ami történt.

És valami megváltozott a fejemben. DURVÁN! ! !

Hordam a gyűrűt a kezemen, napjában többször megforgatom a hüvelykujjammal, önkéntelenül, vagy mikor L.-re gondolok. Néha meghatódom attól a tudattól, hogy igen, mi most már TÉNYLEG és a legeslegvalóságosabban összetartozunk. És jó érzés, hogy felvállaltuk, és büszkén hordjuk ujjunkon az egyforma, összetartozást és "kerek egészet" jelképező kapcsot...

Sokszor elhagyta a számat olyan mondat, hogy nekem azért fontos a munkám és a munkahelyem, és SENKI ne várja el tőlem, hogy otthagyom.. és most, egyszerűen csak azt érzem, h L.-hez tartozom és semmi más nem számít.. hogy ott akarok lenni, ahol ő. Hogy mellette szeretnék lenni nap-mint-nap, és semmi más nem érdekel. Hogy gyereket akarok neki szülni..

Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mi történhetett a fejemben...hogy mitől változtak meg a gondolataim...hogy már nem köt le az imádott munkám, csak az utazás és viszontlátás időpontja érdekel...

Gondolom elszabadultak a hormonok...vagy fogalmam sincs...

2012.05.01. (kedd)

A munka ünnepére eredetileg ebédmeghívásunk volt a japán lányhoz. Aki valójában 43 éves, de lélekben egy kedves-bájos-mélyérzésű lány. Januárban nála laktunk, és most is mindenképp találkozni akartunk vele. Jól is tettük, mert mint megtudtuk elhagyja az országot...

Szóval menet közben az ebédmeghívás módosult, merthogy épp 3 esőmentes nap volt, és ilyenkor Norvégia a szabadban van. Így a japán lány sem maradhatott a konyhában! Beszervezett még egy japán lányt, meg a Captain-t, hogy kirándulósan lehessen tölteni ezt a ritka alkalmat. Nekünk szólt utoljára. Ami csak azért problémás, mert nálam nem volt semmilyen hegyekbenkirándulós cipő. Ami ugye esetemben durván fontos... Aztán megnyugtattak,hogy adnak ők mindent, aminekünk nincs, nem kell itt kérem aggódni, menjünk csak bátran.

A nap kalandokban bővelkedett:

A japán lány ugyanis elfelejtette, hogy ünnepnap van, és olyan buszmenetrendet javasolt nekünk, amely nem erre a napra lett kitalálva. Olyannyira, hogy 2 órával később indult az első busz, mint a randevú megbeszélt időpontja. Ráadásul nekünk 2 busszal kellett mennünk. Tanakodtunk, hogy most akkor átszeljük-e gyalog a várost, ami időben kb. annyi, mintha megvárnánk a buszt... Aztán végülis az a zseniális ötletem támadt, hogy stoppoljunk. L. picit furcsán nézett az elején, meg mondta, h ő nem szokott, meg sosem csinált még ilyet, meg ilyenek. Én meg mondtam neki, hogy én azért csináltam már ilyet, és működik, és engem mindig fel szoktak venni. És mivel rövid távban gondolkodunk, tuti a siker. És tényleg! A durván kihalt városban a 10. autó meg is állt és elvitt minket egy darabon. L. ült előre, mert azért az ő angolja mégiscsak klasszisokkal jobb, és mondogattam neki hátulról, hogy most akkor cserébe szórakoztatnia kell a bácsit. Hát végül én szórakoztattam valamennyire.. :-) Gyalogoltunk egy darabon (kb. 20 percet), hogy "irányba kerüljünk". A második fuvarunk egy lengyel buszvezető volt mily meglepő. Az első lengyel akcentussal ejtett angol mondat után felajánlottam neki, hogy váltsunk anyanyelveinkre és ismét én szórakoztattam a sofőrt hátulról. Lassan identitászavarom lesz vagymi. Majd egy norvég család következett, akik már egész közel vittek minket. És a hídon túl már várt minket a Captain.

Ők már indulásra készen álltak, gyorsan edtak nekem egy bakancsot - ami csak 4 számmal volt nagyobb, mint a lábam, néhány gyapjúzoknit és elindultunk. 1 órát kellett kocsikáznunk, közben durva nyelvkavalkád uralkodott a kocsiban: japán-angol-magyar-norvég. Rengeteget nevettünk!!! Megérkeztünk a kiindulóponthoz és azt az infot kaptam/ tuk, hogy egy kellemes, pár órás túrának nézünk elébe.

Az első szakasszal még nem volt semmi probléma, sok képet készítettünk, a helyiek nem győztek minket kerülgetni :-) Majd a Captain egyszer csak szólt, hogy akkor le kellene térnünk a széles ösvényről és átváltani a keskenyebbre. Itt már picit nagyobbakat kellett lépni, megkerültünk egy kis gleccser-vájta tavacskát. Volt egy szakasz, ahol a cuppogó tőzeges talajt keskenyebb sziklás perem váltotta fel, a kölcsönbakancs szerencsére jól bírta a vizet :-) Én meg kezdtem picit gyanakodni, hogy vajon bírni fogom-é azt a pár órát, ami még hátravan...?

Az igazi meglepi a kb. harmadik tavacska megkerülésével jött, ugyanis a túristaösvény a jelölések szerint a sziklákon haladt!!!!! A bakancs végét egyáltalán nem éreztem, így elkezdtem bukdácsolni. Meg magamban szentségelni és basszusozni, mert hogy lehetek ilyen idióta, hogy csavarozott bokával, durván nem méretembeli bakancsban túrázni indulok a fjordokba???? Mit képzeltem, hogy aszfaltozott járda lesz? Jó, azt nem, de azt SEM, hogy sziklákon kell majd ugrálnunk. Azt hiszem ezeket morénáknak hívja a tudomány. A látvány persze eszméletlen, a tavacskák vize hűsítő, az ég kék a fű pedig néhol gyönyörű friss zöld volt. A fák még csak most kezdték megérezni, hogy tavaszodik, egy részük már bimbósodott, egy részük azonban még inkább őszi tájképet festett elénk.

A hatodik tavacskáig nem is volt semmi gond. Közben tartottunk egy szünetet, L. meg én szendvicseket ettünk, a profibbak meg paradicsomot és répát. Na, ezt a tippet is jól megtanultuk!!! :-)

Egy kisebb kapaszkodó után egy tavacska-forráshoz jutottunk, ahol a víz egy szakaszon a kapaszkodó-köveken folyt végig, na itt már érdekesen néztem L.-re...de felmásztunk. A hetedik tavacskánál már kezdett fújni a szél, felöltöztünk, sőt, északi, védettebb partján hófoltokat is találtunk. A fiatalabb japán lány bele is süppedt rendesen :-))

És innen következett a "feketeleves" Felpillantottam a bal oldalunkon meredező csúcsra, és látom, hogy emberek mászkálnak rajta...a Captain szerint oda azért nem mászunk fel (DE!!!!!) - de a japán lány hamarosan felvilágosított, hogy deigen. A Captain közben elhagyta a fényképgépét, ezért úgy döntött, hogy "visszaszalad érte"!!!! Hát, L. meg én elindultunk felfelé, a japán lányok még alant fotózkodtak. Mikor már kellően lihegtem és szörnyülködtem L.-nek, akkor egyszercsak jön a sziklákon lefelé egy 60-70 körüli pár, vígan szökellve!!!!!! A sziklákon!!!! A mellettünk elrohanó gyerekeket nem is említem....Sem a fickót, aki futva tette meg a távot. Ja, és nem ő volt az egyetlen. Mindegy, a legmegalázóbb ez az idős pár volt.... Persze L. nagyon cuki volt és végig vígasztalt, hogy ők már hatvan éve ezt csinálják...

Az biztos, hogy a hatalmas méretű cipő nem erősítette az önbizalmam, de gyanítom, hogy ha a saját bakancsomban vagyok, akkor sem haladok sokkal gyorsabban...

A japán lányokat szem elől tévesztettük, így egy 20 perces kapaszkodó után megálltunk kicsit pihenni. L. telefonált is, és kiderült, h a Captain megtalálta a fényképezőt, elindult újra utánunk, a lányok pedig a nyomunkban vannak.

Amikor egy kutyás-többgyerekes család(ok) is elhagyott minket, volt egy olyan rossz lépésem, hogy nyaltam egy hatalmasat.. Mindketten megijedtünk, de szerencsére a bokámnak nem lett semmi baja, csak a térdemet ütöttem meg egy kicsit. Be is szartam, mert innen max. helikopterrel tudtak volna levinni.... Hamarosan elértük a csúcsot, ahonnan beláttuk az összes kis morénatavat, amelyet megkerültünk!!! A hely neve Bynuten . Gyönyörűcsodálatos!!!!!

A Captain szíve megenyhült rajtam, és megígérte, hogy egy kevésbé sziklás úton fogunk lefelé jönni. Azt természetesen nem mondta, hogy könnyebb lesz, merthogy nem is volt. Többször be kellett minket várnia...

A 9 órás túra hatalmas élmény volt mindenesetre!!!!

A fotók, a látvány, a nap melege azonban mind eltörpül L. hősies, kitartó, támogató szeretete mellett. Nélküle teljesen biztos, hogy nem tudtam volna végigcsinálni. Segítő keze egy pillanatra engedett csak el (akkor rögtön borultam is egy hatalmasat)... És még ezek után is úgy gondolta, hogy jól járt velem.... :-)))))

2012.04.28. (szombat)

Nos, mivel vasárnap itt minden zárva van, úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a beszerzőkörutunkat. Nagyobb terveink voltak, merthogy a padlón alvás annyira mégsem jött be :-) főleg L.-nek :-(

Szóval futottunk néhány kört a jéipsziloneskában, a KID-ben, sikerült megtalálnunk a legdrágább élelmiszer-szupermarketet és jól bevásárolnunk (ugyanis azt csak vasárnap tudtuk meg, h ide nem ajánlatos menni, mert a legdrágább...). A nap végére pedig az IKEAba is eljutottunk, ahol épp felújítás/ átrendezés folyt. Mindez persze nem akadályozott meg minket abban, hogy beszerezzünk néhány ötletesen hasznos apróságot (főleg textil, felakaszthatós tárolókat), serpenyőt és egy fekhely-részletet. Hosszas próbálgatás, nyitogatás és heverészés (majd ezek rendszeres és random ismételgetése) után kiválasztottuk a nyerő darabot . Az tetszett benne a legeslegjobban, hogy alkotóelemeire bontható, amelyek külön-külön is megvásárolhatóak. És a legdurvább, hogy Norge-ban is ugyanennyibe kerül... :-) Szóval némi emeletre fel- és lerohangálás után kiválasztottuk a dupla matracot. Majd kiderült, hogy az átvevőhely egy másik épületben található, a nyúlon hídon túl ami kocsival ugyan ötperc, gyalogosan viszont kicsivel több. Sikerült megszereznünk a kanapématracot, majd L. hősiesen hazáig cipelte. Persze a hazaút kalandosra sikeredett, mert a Viking Stadionban épp vége lett a meccsnek.A Derék Szurkolók feltűnően kultúráltan viselkedtek, ami két dolgot jelenthet: 1.) veszített a csapatuk 2.) itt eleve mindenki kultúrált. A helyes megfejtéseket nyílt levelezőlapon kérjük feladni a szerkesztőség címére. Viszont a Derék Szurkolók mennyisége okozott némi nehézséget, főleg akkor, amikor úgy döntöttünk, hogy leszállnánk méretesen zörgős IKEAszatyrainkkal és a zsugorbacsomagolt kanapématraccal. Természetesen annyira rástresszeltem a leszállásra, hogy sikerült a kelleténél hamarabb leszállnunk teljes menetfelszerelésünkkel. L. hősiesen cipelte hát vállán a matracot, én meg kedvesen a fülébe suttogtam: emlékszel, amikor a 40 kg-s cementeszsákot cipelted a negyedikre és nem bírtad? Mert próbáltam vígasztalni / elterelni gondolatait a cipekedésről. Végül szerencsésen hazaértünk, és még végeztünk egy kevés házimunkát egymás, és a tulaj örömére. L. gyorsan kiporszívózta a matrac alatti 3 m2-t én pedig durván lefertőtlenítettem a fürdőszobát. Felszereltük az igénytelengagyi ám idegen széklet-részecskéktől mentes (ez egy durva fóbiám, amióta láttam a Spektrumon egy műsort ezzel kapcsolatban) jéipsziloneskás zuhanyfüggönyt, kicseréltük a penészes zuhanykilépőt KID-esre és hullafáradtan omlottunk az új kanapématracunkra. És nem is zavart minket, hogy 72 órát kéne pihentetnünk, hogy megszabaduljon zsugorbacsomagolt nyomorítottságától. Sokkal jobb volt, mint a csakpadló. Bár L. reggel közölte, hogy ő még mindig érezte a keménységet .Vagy írhatnék ide pajzánabb dolgot is, de ez nem egy olyan blog.

2012.04.29. (vasárnap)

A reggel kis takarítással indult, ha jól emlékszem (?) majd bebuszoztunk a városba. Kellemes kék ég fogadott minket és gyönyörű napsütés. Lehetett vagy 13 fok. :-))) Kérésemre bejártuk Gamle Stavangert, integettünk ott szoktunk integetni a bal oldalon a stég környékén , fagyiztunk majd a Domkirche mellett találkoztunk egy magyar lánnyal és spanyol párjával, akik három évre stavangeriekké váltak. Vittünk nekik TúróRudit, és velük töltöttük a délutánt. Mutattak nekünk érdekes helyeket pl. a lengyel boltot, meséltek mindenfélét és A., a lány felajánlotta, hogy holnap esetleg értünk jönne kocsival és megmutatna nekünk ezt-azt. Annyira jófej!!! Kis pörgős, belevaló lány, nagyon szimpi lett nekünk :-) Időben hazaindultunk, befejeztük a talarítást - a konyha durván feladta a leckét, és remélem soha többet nem kell elhasználnom egy egyész spray durva zsíroldót egy sütőajtóra + tepsire....úgy, hogy végül feladtam aznapra...

2012.04.30. (hétfő)

Reggel L. kipróbálta hogyan juthat el a munkahelyére, szóval buszra szállt meg sétált meg ilyenek és útközben beszerzett még zsíroldót. Addig én otthon befejeztem a konyha takarítását. Kivéve a sütőt.Egyszer vmi tippes műsorban láttam, hogy edénybe vizet kell forralni a sütőben és hogy a forró gőz milyen szépen leoldja majd az égett cuccot...hát kipróbáltam. Fogalmam sincs, milyen anyag lehet a sütő oldalaira tapadva, de jelentem a módszer nem vált be. Az ecet sem.L. megérkezett az újabb adag zsíroldóval, sajnos csak másfélét kapott --> lásd használhatatlant. Így abban maradtunk, hogy melegszendvics helyett rántotta lesz a reggelink :-) Épp végeztünk, mikor megjött értünk A., a lány. Megmutattum neki a kis alagsorunkat (na persze nilván nem lehetett elájulva, mert nem látta előtte...) majd beültünk a műanyagszagú nagyautóba és elhajtottunk. Három szépés híres helyre vitt minket, szépen fotóztam is, ahogy illik, bár az idő nem volt a legszebb. Szürke ég, borús, nyomott idő jutott erre a napra. 4-ig dolgozott a spanyol, így addig volt ránk ideje. Hazaérkezés után táplálkoztunk, majd indultunk is beszerzőkörútra. A titkos belső hang ugyanis azt suttogta nekem, hogy itt a május elseje is olyan, mint a vasárnap, ergo még kaját sem nagyon lehet venni. Szóval elugrottunk boltba, meg jéipsziloneskába L.-nek párnáért meg egy textil fürdőszobapolcért. Este befejeztem a sütő zsíroldását mert kaptunk a csodaszerből a másik helyen, a nap végén pedig összebújós filmet néztünk a gyerekvállalásról , ami mindkettőnkben rengeteg gondolatot ébresztett. Bennem főleg parázósakat. :-)

El sem hiszem, hogy én vagyok a "Visitor from Stavanger, Rogaland"... :-))))

https://www.google.hu/search?rlz=1C1DVCJ_enHU468HU468&q=stavanger&um=1&ie=UTF-8&hl=hu&tbm=isch&source=og&sa=N&tab=wi&ei=jO6cT8iuIcbT4QS0zIiqDg&biw=1024&bih=643&sei=ou6cT4H8MKn04QThrOmpDg 

2012.04.24. (kedd)

Vasárnap dolgoztam, hogy a keddet szabi nélkül is ki tudjam venni.. Nem volt egyszerű, viszont durván fárasztó :-) Hétfőn este, munka után felutaztam L.-hez, aki addigra már kiköltözött pesti albérletéből, így a legjobb barátja lakásában húztuk meg magunkat. Hosszú idő óta ez volt az első nyugalmas éjszakánk kettesben végre. Másnap elkísértem L.-t munkába, merthogy neki még mennie kellett. A főnöke nagyon rendes volt - ez akár külön posztot is megérdemelne, márminthogy egy multi hogy reagál bizonyos dolgokra - és a próbaidejére kapott 2 hó fizetésnélküli szabit, viszont minden céges dolgot le kellett adnia. És persze az ügyintézés azért időigényes. Addig sétálgattam a városban, Coelhot olvastam a Feneketlen tó partján, és vettem egy nadrágot a "Nadrág" nevű boltban. Az utolsó normális nadrágomat ugyanis induláskor sikerült lehipóznom... aztán együtt ebédeltünk, majd elvonatoztunk L. szüleihez. Ott már csak 1 óránk maradt, és azonnal indultunk tovább. Sikerült ugyanis egy durván olcsó megoldást találnunk. Repülővel ugyanis - mióta nincs MALÉV - durván drága Pestről indulni. Összehasonlításképp: 3 héttel indulás előtt vettük a jegyeket. Ekkor Pestről német átszállással fejenként 76.000 lett volna. Katowicei indulással fejenként 8.000 !!!!! A különbség tehát fejenként egy nulla. Ami azért valljuk be, nem mindegy. És a véletlen (???) úgy hozta, hogy Katowicében pont laknak rokonaim :-))) Ezért úgy szerveztük az utazást, hogy L. szülei kocsival elvittek minket Katowicébe (költség kb. 40.000,- Ft) ahonnan WizzAir-rel (a félig magyar fapadossal) repültünk tovább. Mivel elkísértem L.-t így azért több cuccot tudott kivinni ( bár az extra bőröndökért külön kell fizetni, kettőnknek meg a bőröndöknek a költsége 33.000,- Ft volt) és úgy döntöttünk, ez lesz az előnászutunk. Vagy valami hasonló.

Éjfél után érkeztünk meg Katowicébe, nehezen találtunk oda nagyszüleim lakásához, hiába a GPS, tettünk tiszteletkört :-) Gyors alvás következett.

2012.04.25. (szerda)

Reggel L. szülei visszaindultak Mo.-ra, minket pedig a keresztapám kikísért a reptérre. Nézelődtünk, és persze sok fotót csináltunk :-) A gép 13.30-kor szállt le, azonban az indiai srác - akit CS-nek hála megtaláltunk, és aki ingyen befogadott minket 2 éjszakára - azonban 17-ig dolgozott és elvileg csak később mehettünk a címre. A rengeteg csomaggal elindultunk bérletet venni, majd beültünk egy pékség-cukrászdába és megebédeltünk. Jópénzért. Közben albérletet is kerestünk a neten, L. próbált telefonálni is, de sajnos nem sok sikerrel. Volt egy minipánik a roaminggal, majd végül sikerült elérnünk az indiait és 18-körül már a lakásán voltunk. Na az az albérlet valami félelmetesen durva!!!! Erkélye a tengerre nyúlik ki, nyugat felé néz....Ott volt nála az angol haverja, söröztünk-beszélgettünk kicsit, majd átnéztünk a szomszédos boltba kaját venni. Vacsi után nagyon gyorsan el is aludtunk a félszobában. Hogy ne zavarjuk egymást, az indiai még lakáskulcsot is adott nekünk!!! Érted, így, hogy kb. 5-6 órája ismert minket!!!

2012.04.26. (csütörtök)

Durván intenzív nap volt. Reggel elindultunk az iroda felé. 9 után értünk oda, majd L.-t elrabolták. Olvasgattam, gyümölcsöt csipegettem, amíg L. mindenféle ügyeket intézett. Az első körben megdöbbentett minket, hogy kezébe nyomtak egy SIMkártyát, hogy legyen neki, meg kettőnkre utasbiztosítást, amely egy évig érvényes. Nemszar kezdésnek...!!

Mire végeztek, ebédidő lett, így L. főnöknője meghívott minket ebédre. Kedvesen elcsevegtünk, majd még L.-t visszahívták egy-két dolog miatt. Nem is tudom pontosan, talán 14-körül "szabadultunk".

Bebuszoztunk a belvárosba, és extra sebességgel nekiláttunk az albérletkeresésnek. Bekéredzkedtünk egy hotel halljába az ingyennethez és L. őrült módjára elkezdett telefonálgatni. Volt aki mélyinterjút készített vele, norvégul, majd közölte, hogy, ja, amúgy nem aktuális a hirdetés...5 hívásból végül 1-gyel sikerült is randit lebeszélnünk, azonnalra. Nem is tökölődtünk, vettünk egy várostérképet (ami azért nem volt egyszerű mutatvány...) és buszra szálltunk, hogy időben odaérjünk. Szép nagy családi házat találtunk a megadott címen, kerttel, kilátással a fjordokra. Kiderült, az alagsorbantalálható a hirdetett lakás, szűk 1,5 szoba, de elég jónak és elsősorban olcsónak találtuk ahhoz, hogy feliratkozzunk a várólistára. Mert a 2 órával azelőtt felrakott hirdetésre már öten jelentkeztek előttünk!!! Ennyire lakáshiány van Stavangerben.Ahogy a tulaj viccesen megjegyezte, könnyebb munkát találni itt, mint albérletet. A biztonság kedvéért megmutatta az alagsorban kialakított másik lakrészt is, de az annyira lehangoló volt, hogy úgy döntöttünk, minket nem érdekel. A tulaj azt mondta 18-ra várja az utolsó érdeklődőt, azután dönt és majd telefonon értesít minket. És tényleg, 18.30 körül telefonált is, hogy a másfél szobát kiadta, de ha meggondoljuk magunkat, beköltözhetünk a "garzonba". Phű, feladta a leckét rendesen, ugyanis olyan áron kínálta, amennyiért sehol semmit sem találtunk volna..még szobát sem! L. azonnal rámozdult, nekem viszont rossz érzésem volt a kis koszos, sötét, lepukkant lakást látva.. igent mondzunk neki, azzal a kikötéssel, hogy másnap visszamegyünk megírni a szerződést.

Végülis gyakorlatilag kivettük az első albérletet, amit megnéztünk :-)

Hazabuszoztunk, kissé letörve és fáradtan, az indiai pedig azzal állt elő, hogy mi lenne, ha benéznénk a belvárosba, mert "bevándorló-party" lesz az egyik kávézóban. Gyorsan bekaptunk pár falatot és besétáltunk. Nagyon hasznosnak bizonyult ez a döntés, ugyanis megismerkedtünk jónéhány emberrel, aki pár hónapja-éve már a városban él, és sok hasznos infoval szolgál/hat. 22-kor a hely pincérei kezdték éreztetni, hogy zárnának, és a társaság is kezdett szétszéledni, mi pedig annyira fáradtak voltunk, hogy örömmel indultunk haza.

2012.04.27. (péntek)

Reggel kényelmesen készülődtünk, miután az indiai elrohant dolgozni. Reggeliztünk, L. felhívta a Landlord-ot és a norvég albérlés 10 pontját kijegyzetelve elindultunk. A fickó nagyon rendes volt, még egyszer megnéztük a lakást, kipróbáltuk, h minden működik-e, stb. fotókat is csináltunk. Végül aztán L. alá is írta a bérleti szerződést. A kulcsokat is megkaptuk, és úgy döntöttünk, több körben költözünk is. Kétszer kellett fordulnunk, kényelmesen. Többször szaladtunk boltba is, fertőtlenítő- és takarítószerekért meg kajáért. Estére az indiainál bulit szerveztek a CS-esek, és őminket is meghívott. Minimálpiát fogyasztottunk, mert a keskeny ágyon ketten nem fértünk el túl kényelmesen, és gyakorlatilag utoljára a hétfői volt igazán pihentető alvás, most meg már közeledett a hét vége...szóval elsők közt léptünk le, hogy végre kicsit kettesben lehessünk és alhassunk az albérletben az undorító kanapé-ágy között a padlón... :-))

https://www.youtube.com/watch?v=JA7Ngxj6FG0