HTML

Zycie po Lublinie

Friss topikok

  • coligny: Szia! Igaz nem rég találtam rá erre a blogodra, de szívesen olvasnám tovább, ha megadnád a címét a... (2013.02.06. 16:59)
  • skyppy: Boldog, Békés ünnepeket kívánok neked!:-) (2012.12.24. 14:24) blogszülinap
  • csory: sok sikert a hideg északon! remélem megtaláljátok ott amit kerestek ;):) (2012.08.28. 21:07) ..elmegyek...
  • beb: Ehh, ezek a költözések... Hümm! Remélem, h lesz társ a lány mellé! (2012.08.07. 22:02) Festés után
  • lublin: igen, lassan pont úgy fog kinézni, amilyennek megálmodtam...! és addigra itt is hagyom :-) (2012.08.07. 06:25) Felújításilag

Címkék

13 (1) balaton (1) barátok (28) Bihar (1) Biskupin (3) coelho (2) család (5) debrecen (2) Egrivár (1) egyetem (25) esküvő (1) felújítás (6) film (6) fogyókúra (11) főzőcske (62) halál (4) humor (21) kép (91) kikapcs (52) kint (29) költözés (6) könyv (2) Krakkó (5) Lakás (21) Lelkem (1) lengyelek (40) Lublin (66) Madrid (3) mexikó (27) mozi (2) műköröm (2) munka (119) munkaM (1) Nałęczów (10) netfüggés (40) norvégia (24) nosztalgia (1) nyaff (32) nyaralás (3) ótó (1) otthon (27) para (1) párizs (2) pasizok (69) PMS (19) ruha (2) szaporodás (1) szőke (1) tél (7) temető (1) utazás (89) vizsga (5) vizsgák (3) zene (5) zokni (1) Címkefelhő

Bolondok hónapja...

2012.04.17. 17:10 Lublin

..ez az április!

A mi életünkben meg különösen! Bár azt már egy ideje sejtjük, hogy a sárkány éve rengeteg változást hoz, és mivel víz is, sodródnunk kell, ha jót akarunk, de azért azt egyikünk sem gondolta volna, hogy mindez ilyen intenzív lesz!

L. most épp hosszútávú albérltetet keresgél a neten, én meg szervezem a nászutunkat, amely egyben L. kiköltözése is lesz.. Félelmetes és nehéz és izgulás és izgatottság...

Mivel Norvégia nem egy olcsó hely, alaposan végig kell gondolnunk, hogy hogyan tudjuk L. életét a lehető legnagyobb mértékben megkönnyíteni. Az elején. Aztán meg majd bele kell rázódnia szépen...

És közben itt ez az esküvő-mizéria - mondjuk ez holnap végetér :-)

És persze nagyon izgulunk, egy új élet kapujában....

3 komment

Címkék: költözés norvégia pasizok

Húsvétozunk

2012.04.09. 21:58 Lublin

Húsvétozás címén ismét körbeutaztuk az országot. Észak, Nyugat, Kelet, Nyugat szerdán meg Délkelet. Addig tart a szabi. Minden fontosabb rokont meglátogattunk és elmondtuk nekik, hogy L. kiutazik gyakorlatilag 16 nap múlva. Mellékesen megjegyeztük, hogy egy kalap alatt megejtettük a gyűrűvásárlást is. Szeretjük az elkerekedett szemekkel csodálkozó rokonok tekintetét nézegetni, na! :-)

Bővebben pedig elmesélem, hogy a húsvéti rokonlátogatást Győrben kezdtük, ugyanis hazaérkezett Németországból L. tesója, akinek történetesen még születésnapja is volt, így hát mindenképp családi köszöntéssel kezdtük a szabadnapjaink múlatását. Beszélgettünk, ettünk-ittunk, sétáltunk, majd úgy döntöttünk, L. meg én, hogy még a kiutazás előtt összeházasodunk. Jobb ez így, egyszerűbb is most elintézni, amíg még L. is itthon van. Persze az idő sürget(ett) minket, és azért valljuk be, elég meredek ötlet ez így, de hát úgy szép az élet ha zajlik. (Egyébként érdekes módon a közeli barátaimat egyáltalán nem lepte meg az események ilyetén felgyorsulása, s úgy kommentálták, megszokták már tőlem az őrültségeket). Persze azért mindennek az elintézése nem volt zökkenőmentes, de haladjunk csak szépen sorban.

Szóval a köszöntés napját nem kaartuk "elcsapni" bejelentésünkkel, ezért megvártuk a másnapot. :-) Pénteken - némi rohangálás és keresés után - megvettük a gyűrűket. Nagyon szép, ezüst karikagyűrűk. Sárga aranyat egyikünk sem viselne, a fehér nem fért bele a jelenlegi durván szűkös költségvetésbe, így esett a választásunk az ezüstre. A lekerekített forma tetszett meg mindkettőnknek - na meg persze nekem a kedvező ára. Este be is jelentettük L. szüleinek szándékunkat. Erre a lépésre számítottak már szerintem, csak arra nem, hogy mindez egy hét múlva le is zárul. Mindenféle felesleges felhajtás nélkül.

Másnap, azaz szombaton húgomékkal egyetemben vonatra szálltunk, hogy leutazzunk az én szüleimhez lengyelhúsvétozni, na meg persze bejelenteni. Volt ám itt is csodálkozás, örömködés meg minden. És valahogy eddig nem is tulajdonítottam jelentőséget ennek az egésznek...de ez hirtelen megváltozott. Szóval az egész házasságosdi mintha nekem nem is lett volna fontos - inkább L.-nek volt az -, mindenféle lakadárés felhajtás nálam eleve kizárt - szerencsére erről L. is hasonlóan vélekedik -, én inkább már a gyermekvállalás felé tendálok.. Ezekről a dolgokról beszélgettünk is, csak akkor még nem számoltunk komolyan azzal az eshetőséggel, hogy L. hirtelen országot vált. L. romantikus énje azért szeretett volna apától kézkérést, letérdelést - sajnos viszont ez nem az én világom. Na de visszakanyarodván: még nem történt semmi "hivatalos", csak a gyűrűt húztuk egymás ujjára, amikor mintha minden megváltozott volna legbelül. Mintha most már sokkal komolyabb és felelősségteljesebb lenne minden... Nem is tudom igazán megmagyarázni... Persze az egész mennyasszonyosdi még mindig távol állt tőlem. Egészen addig, míg az anyukám nagyon lelkesen el nem mesélte, hogy ő mennyire izgatott és izgul, és most aztán mennyi mindent kell majd szervezni. Nos, ekkor egy pillanatra megcsapott a mennyasszonyság szele, de mivel L.-lel sokat beszélgettünk, el is múlt. A tervek szerint ugyanis felhajtásmentes, egyszerű, gyors esküvőt szerettünk volna. Még olyan opció is volt, hogy szülőmenteset. Eredetileg Pesten szerettük volna, Húsvét utáni hét köznapján :-)Húsvét után tehát felutaztunk a fővárosba,hogy a kiválasztott kerületben elintézzük a papírmunkát. A hidegzuhany akkor ért, amikor az egyik anyakönyvvezető közölte, hogy ELŐZETESEN NEM EGYEZTETTEM VELÜK TELEFONON. Ami már csak azért sem volt igaz, mert telefonon mindent lebeszéltem velük a Húsvét előtti héten...milyen papírok, gyorsított eljárás, L. külföldi szerződése, stb-stb. És a nő simán belemondta az arcunkba, h mi aztán nem egyeztettünk vele semmit, nem tud segíteni, stb-stb.... És már időpontot sem tud adni, esetleg szombatra, csakhogy annak durva költségei lennének...

Ott ültünk, L. meg én, mint egy leforrázott vert sereg, L. meg próbált nyugtatgatni, hogy "Biztos gyorsan valaki lefoglalta előttünk..." Csak hogyan történhetett meg mindez, amikor én telefonon mindent leegyeztettem? És még a nő azt is felajánlotta, hogy majd segít meg minden? Rossz vicc volt, és szörnyű érzés. Gyermeki-naiv énem durván becsapva érezte magát.. bár mindig ezt érzem, amikor vki nem tartja a szavát...

Szóval néhány telefon, és végül csak akadt segítség. Így esett, hogy eredeti terveinkkel ellentétben szüleim településén kaptunk időpontot ápr. 18-ra. Viszont ezzel egyértelművé vált, hogy szüleim ott lesznek. És már akkor L. szülei is. És ha már L. szülei utaznak 400 km-t, akkor legalább legyen egy ebéd. És innentől kezdve elszabadult a szervezés. L. meg én, mivel eleve nem akartuk ezt, sem a bonyodalmakat, elengedtük a gyeplőt. És szüleink - teljesen ismeretlenül - felvették egymással a kapcsolatot és elkezdték szervezni az esküvőt :-) Szerencsére egy hét alatt azért nem férnek bele túl vad dolgok. Így aztán holnap el is jön a Nagy Nap. :-)))) És azért reménykedünk, hogy nem lesz őrült hajsza. Sem idegbetegség.

A minimálköltségvetés, amely rendelkezésünkre állt érdekes megoldásokra sarkallt, és érdekes eredményeket is produkált. Nem lesz szép fehér ruhám, mert bár vágyom gyönyörű fehér ruhás esküvői fotókra, mindezt legalább 10 kg-val könnyebb súllyal szeretném. Márpedig ez nem megoldható egy hét alatt... Szóval fotós rész elhalasztva -10 kg-ig. Kedvenc barátnőm javaslatára felkerestem egy turkálót, Pesten, a Keletitől nem messze. És sikerült is beszereznem az esküvői ruhám, potom 2.450 Ft-ért. Nagyon szép, elegáns. Rögtön be is adtam a tisztítóba. Így már rögtön lesz is vmi használt... :-) És így tovább... :-)

A frizurámat ajándékba kaptam a fodrászcsajszitól, akárcsak a körmeimet egyik kolléganőmtől, stb-stb. Így állt össze a készülődés. :-)

6 komment

Címkék: norvégia otthon pasizok

2012.04.07. 00:25 Lublin

Hogy minden hónap huszadika körül utazzunk külföldre? Úgy, hogy gyakorlatilag fele fizetésből kell élnem....

Nos, pici csúszás megengedett.

Így lehet az, hogy április 25-én újra észak felé vesszük az irányt. L. meg én. És a szerencse úgy hozta, hogy május elején csak én jövök haza!!!!!!!!!!! :-))))))))))))))))))

Bejelentettük a fejleményeket munkahelyeinken. Nekem szerencsém van, ugyanis a főnökeim nagyon jó barátaim. És bár egyikük NAGYON meglepődött a dolgok alakulásán, mindketten abszolút támogatnak és mellettem, mellettünk állnak.

L. szigorúan munkakapcsolatot ápol(t) főnökével, aki a hír hallatán többször is visszarendelte őt magához és a következő ajánlatokkal állt elő - a maradás érdekében:

  • L. fizetését megemelné egy szép kis összeggel
  • segítene, h engem is odavegyenek L. cégéhez
  • segítene, h L. külföldre utazhasson egy fél évre a cég keretein belül
  • komolyabb fizetési előleg a hiteltörlesztés elősegítésére

Persze ezek egyike sem olyan érv, amely egy lelkes embert eltántoríthatna álmai megvalósításától. Így hát nem is hatottak L.-re.

Szóval izgulunk, örülünk és félünk. És neten albérletet keresünk L.-nek. És repjegyet foglalunk és tervezgetjük a kiutazást, kiköltözést. És feltöltjük L. házipatikáját. Meg ruhakészletét. És tervezgetünk, izgulunk és félünk.

Első nekifutásra 2 hónap adatott meg. Aztán ki kell derülnie, hogy L. álma folytatódik-e tovább, vagy jön az ébredés. :-)

Én nem tudom, hogy pontosan mit is érzek, vagy érezzek. Nehéz. Izgulunk, örülünk és félünk :-)

6 komment

Címkék: költözés norvégia pasizok

L. útja...

2012.04.02. 20:21 Lublin

..egyre inkább észak felé mutat..

Úgy tűnik kap 2 hónap betanulási / próbaidőt, aztán ha beválik, akkor máris befogadja a törzs. Még nem iszunk előre, és nem is kiabáljuk el, mert még nincs aláírt papír...

csendesen izgulunk tovább..

3 komment

spenótszezon

2012.04.01. 13:31 Lublin

Pénteken fuldokló köhögéseim ellenére munka után benéztem a Kispiacra. Gondoltam, h főzök vmit L.-nek meg magamnak vacsira/ ebédre, szóval kedveskedni akartam. Kiderült, hogy a kedvenc nénim (aki kistermelő, ergo csak 3-4 féle termék kapható nála, és azok sem a legszebbek - permetmentesek!!) pultján kis csomagokban spenót zöldellik. Gondoltam egy nagyobbacskát magamévá is teszek, hisz mindketten szeretjük a spenótot. Így hát most két spenótos recept következik, az egyik anyukámtól a másik a netről ered.

anyukám spenótmártása picit másképp:

  • 20 dkg friss spenótlevél
  • 1 fej hagyma
  • 1 dl zabtej
  • 4 ek házitejföl
  • oregano, só
  • 4gerezd fokhagyma

A hagymát hosszú csikokra vágtam, így gyorsabb :-) és kevés kókuszolajon megfonnyasztottam. Kevés oreganót szórtam rá, mert mindketten kedveljük ezt a fűszert. Közben a gondosan megmosott spenótleveleket leforráztam és állni hagytam a forró vízben 4-5 percig, majd szétterítettem a vágódeszkán, hogy hűljön. Amikor a kezem már elbírta a hőt, egy késsel hosszanti csíkokra vagdostam a zöld masszát majd hozzáadtam a hagymához. Felöntöttem a zabtejjel és hagytam kicsit rotyogni. Akinek ez így még túl sűrű, adhat hozzá kevés vizet. Mi sűrűn szeretjük :-) Félrehúztam a tűzről, és pár percig hűtöttem, hogy turmixolható legyen, majd botmixeremmel pépes állagúra alakítottam. Hozzáadtam a tejfölt és visszatettem a tűzre. Amikor felrottyant, beleszórtam a vékony szeletekre vágott fokhagymát, fedővel lefedtem és elzártam alatta a gázt. Sajtos melegszendviccsel vagy toast-tal a legfinomabb!!

spenótos kása - picit másképp

Az eredeti recept itt található persze ezen is módosítottam, a végeredmény fantörpikus lett!

  • 1 tasak hajdina
  • 20 dkg friss spenót
  • 2 ek baracklekvár
  • szárított zöldségkeverék (sómentes!)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • fenyőmag (ez kimaradt, mert nekem nem volt itthon)
  • 1 ek kókuszolaj

Nagy szerencse, hogy Lengyelországban minden boltban lehet kapni hajdinát, még olyan formában is, mint itthon a rizst: forrázott, tasakolt formában, és mindez mindössze 200-250 Ft-nyi zloty-ért! Legutóbbi utam során ismét feltankoltam belőle, így készülhetett el ez a finom vacsi (az eredeti receptben árpakása és aszalt sárgabarack szerepelt). A hajdinát feltettem főni, úgy, mint a rizst szokás, közben pedig leforráztam és felvagdostam a spenótot (pont úgy, mint az előző receptben). Amikor megfőtt a kása, szétvágtam a zacsit és kókuszolajon picit átforgattam a hajdinát. Megszórtam a szárított zöldségekkel, majd hozzáadtam a spenótot, és a sárgabaracklekvárt. Összerotyogtattam mindent, megszórtam vékony szeletekre vágott fokhagymával, lefedtem és elzártam alatta a gázt.

Hihetetlenül finom lett! ! !

Készítettem még hozzá mézes-tejfölös friss fejes salátát - iszonyatosan jó lett az összhang is!!

Szólj hozzá!

Címkék: főzőcske

2012.04.01. 10:15 Lublin

Mozgalmas volt ez a hét. Jutott egy gyors munka KINT, meglepő eredményekkel, fordulatokkal gazdagon. Úgy tűnik, mostanság ahol ások, terem vmi érdekes - persze NEM arany, mint ahogy azt mindig mindenki kérdezi.

Az események felpörögtek, ugyanis Norvégia újból felzavarta csendes kis állóvizünket. Most pedig hirtelen megjelent egy lehetőség itt is, persze egyértelmű, h L. melyiket fogja elfogadni. Pénteken jött egy olyan info, h hétfőn megbeszélik a részleteket, de minél hamarabb kellene kezdenie... szóval még az is lehet, h L. egy hónapon belül jó messzire kerül tőlem.. de ami ennél is fontosabb, úgy tűnik, egy álom megvalósul. Ezt pedig nagyon akarjuk, mert így kell élni: álmodni és megvalósítani. Izgulás van, nagyon-nagyon..

Pénteken történt még más is, kedvenc főnököm otthonában töltöttem pár órát, s mikor távoztam a sok értékes info-n kívül magammal hoztam a nyavajáját, így tegnap 39,5 volt a rekord.Lázilag. Ahelyett, h L. meg én örülnénk a fejleményeknek, itt ápolt engem hősiesen. Vizes lepedő, ecetes zokni és társai. A hosszú küzdelem után győztünk, és ma már sokkal jobban vagyok, csak épp a beszéd esik nehezemre. L. gonoszan megjegyezte, h ez nem olyan nagy baj... :-)

Szóval nagyon várjuk a jövő hetet, mert úgy tűnik a hosszú várakozás meghozza gyümölcsét.

5 komment

Címkék: munka norvégia kint nyaff

2012.03.25. 16:11 Lublin

Eddig sikerül tartanom azt a tervet, hogy minden hónap 20-a környékét külföldön töltsem. Ez azért is fontos és érdekes, merthogy nagyon rossz anyagi helyzetben vagyok, így önrész gyakorlatilag nincs. És eddig még sikerült. :-) Március 20-át Lengyelországban töltöttem, nyilván hivatalosan, ezért volt számomra költséghatékony az utazás. Tolmácsolnom kellett, hajnalban értünk haza, így azért eléggé lefáradtam.. Úgy döntöttem, a mai napot ágyban töltöm pihenéssel, olvasgatással, filmezéssel és netfüggéssel. Blogokat olvasgatok, megírom amire nem volt időm, stb. Ha lesz kedvem, akkor aktívabb tevékenységet is fogok végezni, ha nem, akkor marad minden úgy, ahogy van :-)

Szóval tizenpáróra zötykölődés - és poénkodás - után megérkeztünk a célhoz. Megmutatták szállásunkat, ismertették a ránk váró programot. Volt hivatalos és kevésbé hivatalos része is, sokat kellett tolmácsolni, összességében azonban nagyon jó volt. Jártunk a Várban , a Felkelés Múzeumában, a Tábori Katedrálisban , Osztrolenkában - az ünnepségen ott vagyok a fotón is!! és a múzeumban is -,és Krzemionki Opatowskie őskori kovabányáját is megtekintettük - amelyről 2 éven át itthon futtattunk egy több várost megjárt kiállítást .

Mindeközben érkezett L. telefonja: bár Isten malmai hihetetlen lassan őrölnek, úgy tűnik újabb pozitív visszajelzés érkezett Norvégiából. És heteken belül kiderülhet vmi. Várjuk és tovább izgulunk. Mindenesetre nyelvkönyvet még nem töltöttem le.

1 komment

Címkék: munka norvégia lengyelek

négynapos - part two

2012.03.25. 15:03 Lublin

A négynapos végül nem teljesen úgy sikerült, mint ahogy elterveztük, de azért így is sokmindent sikerült megvalósítanunk belőle. L. meggyógyult, így a csütörtöki gyereklátogatást kellett csak kihúznunk a listáról. Pénteken már főztem L. barátainak paradicsommal és hagymával rakott halat, őmagának pedig héjában sült krumplit kímélő ételként, és egész délután Catanoztunk :-) Szombaton sajnos nem sikerült úgy indulnunk, mint szerettük volna, de azért bejutottunk a városba, találkoztunk D. szüleivel és átvettem tőlük egy csomagot, amit pár nappal később át is adtam a címzettnek egy másik fővárosban. Aztán sétáltunk egyet és elmentünk a nyers étterembe.

A NYERS étterembe már régóta készültünk, ugyanis még az ősszel elkapott a zöld turmix - nyers zöldség-láz és szerencsére most végre úgy alakult, hogy el is tudtunk menni. Az éttermet mindenkinek ajánlom, persze előtte nem árt néhány dologra felkészülni.Itt TÉNYLEG minden nyers! Engem - és mikor falatozás közben erről beszélgettünk, kiderült, h L.-t is - picit megtévesztett az étlepon szereplő ételek elnevezése. Ugyanis hagyományos ételekre utalnak, amiket szeretek és amiknek ismerem és imádom az ízét, ezért - szerintem - ez egyfajta elvárást /előítéletet gerjeszt. Nálam sajnos. De haladjunk sorban. A Nyugatitól sétáltunk egyet, és a gyönyörű napsütésben minden bajunkról sikerült megfeledkeznünk :-) Imádom Pestet, szeretem a hangulatát és az épületeit, szeretek itt lenni, sétálni, programokon részt venni, stb. Megérkeztünk az étterem lejáratához, és már beléptünkkor egy "Asztaaaa!" - így jellemezhető legjobban, amit kihoztak a kis pincehelyiségből! Le a kalappal, nagyon hangulatos-barátságos az egész étterem. A pultban álló lány NAGYON-NAGYON kedves és figyelmes, minden ételről mesélt vmit, majd felajánlotta, hogy olyan főétel-tálat kreál nekünk, amelyik mindegyik ételből tartalmaz egy kóstolónyi adagot. Először turmix-szal kezdtünk, én egy zöld színű gyömbéres-banános verziót választottam, L. pedig az almás-céklásat. Amíg a kis asztalnál vártuk a főételeket alaposan szétnéztünk. Nos, nekem nagyon tetszett a befőttesüveg-lámpatest, a drapériával lágy-ívesre változtatott belső tér, a durva szövettel bevont polc - gyakorlatilag minden :-) Az ígéretes ételnevek gyakorlatilag reszelt zöldségeket jelentettek. Ez pici csalódást okozott, pedig ha végiggondoljuk kb. pontosan erre számíthattunk. Az ételek kulcsát a különféle, nagyon finom öntetek adják. Nekünk legjobban a "tojásízű" jött be :-) A székelykáposzta gyakorlatilag pirospaprikával megszórt, kevés olajjal locsolt savanyúkáposzta volt, az extra a napraforgótejföl volt rajta. Nekem nagyon ízlett!! Volt olyan étel, ami kevésbé, volt olyan (cukkínibe tekert avokádókrém) ami csillagos ötöst kapott. Nagyon ízlett az aszalt-áztatott-préselt magvakból álló fasírt-kenyér, vagy nem is tudom mindek nevezzem :-) El tudom képzelni, hogy ezzel kiváltom a lisztes kenyeret (amit egyébként csak nagyon ritkán veszek, akkor is többnyire L. miatt). Ami viszont abszolút meggyőzött minket, az a desszertkínálat. Lágy máktejet ittam, L. pedig kipróbálta az almás-fahéjas és a csokis sütit is. Természetesen ezek is nyers, max. áztatott alapanyagokból készültek. És félelmetesen finomak!!! Már a desszertnél tartottunk, amikor megjelent a tulaj, odajött hozzánk, kedvesen elbeszélgetett velünk, felvilágosított az egyes hozzávalókról, azok élettani hatásáról (pl. a csokitorta egyik főbb alapanyaga az útifű maghéj).

A zöldségek nagyon sokszor puffasztanak, felfújnak, itt semmi ilyesmi nem történt, pedig az ételek alapjának döntő részét káposzta alkotta! Fogalmam sincs, de valószínű, hogy mindez az öntetek, a tudatosan összeválogatott fűszereknek köszönhető, mindenesetre ez is egy említésre méltó pozitívum. Hmm, lehet az étterem megérdemelt volna egy külön bejegyzést... :-)

Vacsi után moziba mentünk - mintha elsőrandisok lennénk :-) hááát, a Krízispont részemről hanyagolható film, bár ez azért van, mert nem látom át és nem is értem ezt a bank(ár)-dolgot. L. élvezte, szóval azért megérte :-)

Vasárnap pedig mentünk egy rövid szakaszt a Kéktúrán, és megszereztem az első pecsétet :-) Sajnálom, hogy nem jutottunk messzebbre, de majd legközelebb! És azért így is sok szép fotó készült! :-))

Szólj hozzá!

Címkék: kikapcs pasizok

négynapos

2012.03.15. 19:01 Lublin

Úgy terveztük, L. meg én, h felutazom a székesfővárosba és gyereklátogatunk, ismerősökkel Catan-ozunk, meg főzőcskézünk és megyünk 1 v. 2 szakaszt a Kéktúrán . Szépen fel is cuccoltam bakancs, nadrág, stb., és - bár az indulás sem volt zökkenőmentes - felvonatoztam. Mire megérkeztem már nem voltam túl jól. Az, hogy villámgyorsan összekaptam magam, annak köszönhető, h L. ezerszer rosszabbul lett...Hajnal egytől kezdődött nála a betegség támadása. Újabb és újabb fázisokon vagyunk túl, és meglehetősen átszerveződtek a programok.

Reggel még az ügyeletet is kihívtam L.-hez. Mivel persze nem vagyok annyira jártas, nem magyaráztam el elég pontosan, hogy hol kell becsengetni. Ezért, amikor az utcán integettem, hogy találjanak végül meg minket, egy fúria-doktornővel találkoztam. Na, gondoltuk, ez aztán remekül indul.. Végül a doktornő lecsillapodott, megvizsgálta L.-t, írt fel gyógyszereket, és a sofőrrel együtt kirobogtak. Én meg utánuk, ugyanis a menetlevelet az íróasztalon felejtették. Mondjuk nem írtuk alá, de lehet, h nem is kellett.

Természetesen az ügyeletes gyógyszertár innen jó messze van, így a szép napsütésben egy magányos sétára indultam. Kb. 50 perc gyaloglás után megtaláltam a gyógyszertárat. S mint kiderült, tömegközlekedéssel csak 10 perc lett volna...Közben hív a doktornő, hogy egy fekete táskát nálunk felejtettek Gondoltam: Ísten nem ver bottal... és vissza kellett fordulniuk. Aggódtam, h az alig fekvő L. hogyan fog majd több ajtót kinyitni, de végül én hamarabb értem haza, mint a doktornő. És itt jön egy érdekes fordulat: a táska, amit nálunk felejtettek. L. már kikészítette az asztalra. Ergo, nem tudhattam, hogy a doktornő pontosan hol is felejtette nálunk. Csakhogy. Én abba a táskába, hajnali 5-kor belerúgtam az ablak előtt, amikor a szenvedő L.-nek le akartam ereszteni a redőnyt...És mint kiderült a táska valóban az ablak előtt lett felejtve...

És ami igazán furcsa, hogy az utóbbi 2 hétben ez már kb. a harmadik "para-eset"...

L. pedig egy újabb fázisba lépett: durván felment a láza, épp borogatást cserélek...

1 komment

Címkék: para kikapcs pasizok

olcsó receptek 3.

2012.03.15. 16:49 Lublin

Héjában sült burgonya

  • fejenként 3 db nagyobb burgonya
  • igazi vaj / kacsazsír
  • fizetésnapokon tejföl, paradicsom, fizetésemelést követően + túró
A sütőt előmelegítjük, kb 180-200 fokra, majd a krumplikat berakjuk a rácsra - úgy, ahogy Isten megteremtette őket. Ha nagyon sárosak, egy picit le lehet mosni. Sütőtől függően kb. 35-45 percig kell sütni. Amikor már könnyen belemegy a kés, na akkor vannak készen :-). A krumpliszemeket óvatosan kiszedegetjük a sütőből, és jól bebugyoláljuk konyharuhába. Erre azért van szükség egy olyan 5-8 percig, mert "bepállnak" a krumplik és gyönyörűen, vékonyan le lehet húzni a héjukat. A meleg, meghámozott burgonyákat célszerű gerezdekre vágni, és mindegyik gerezdre egy-egy apró darabka vajat helyezni, amely szépen csúszkálva olvadásnak indul, csillogó-szaftossá festve maga mögött a burgonyafalatkákat... Helyettesíthető igazi kacsazsírral, akkor teljesen más ízvilággal ismerkedhetünk meg. A vajas cikkekre kevés sót szórunk és már fogyaszthatjuk is.
Ételünket turbózhatjuk különböző extrákkal is:
cikkekre vágott paradicsommal, tejföllel - esetleg készíthető mér mindenféle mártogatós, pl. túrót összeturmixolhatunk tejföllel, hogy jó krémes legyen, sózhatjuk, kevés snidlinggel is megszórhatjuk. Túró helyett használhatunk juhtúrót is, ezesetben kicsit pikánsabb, sósabb lesz a mártogatósunk.

2 komment

Címkék: főzőcske

süti beállítások módosítása