A négynapos végül nem teljesen úgy sikerült, mint ahogy elterveztük, de azért így is sokmindent sikerült megvalósítanunk belőle. L. meggyógyult, így a csütörtöki gyereklátogatást kellett csak kihúznunk a listáról. Pénteken már főztem L. barátainak paradicsommal és hagymával rakott halat, őmagának pedig héjában sült krumplit kímélő ételként, és egész délután Catanoztunk :-) Szombaton sajnos nem sikerült úgy indulnunk, mint szerettük volna, de azért bejutottunk a városba, találkoztunk D. szüleivel és átvettem tőlük egy csomagot, amit pár nappal később át is adtam a címzettnek egy másik fővárosban. Aztán sétáltunk egyet és elmentünk a nyers étterembe.
A NYERS étterembe már régóta készültünk, ugyanis még az ősszel elkapott a zöld turmix - nyers zöldség-láz és szerencsére most végre úgy alakult, hogy el is tudtunk menni. Az éttermet mindenkinek ajánlom, persze előtte nem árt néhány dologra felkészülni.Itt TÉNYLEG minden nyers! Engem - és mikor falatozás közben erről beszélgettünk, kiderült, h L.-t is - picit megtévesztett az étlepon szereplő ételek elnevezése. Ugyanis hagyományos ételekre utalnak, amiket szeretek és amiknek ismerem és imádom az ízét, ezért - szerintem - ez egyfajta elvárást /előítéletet gerjeszt. Nálam sajnos. De haladjunk sorban. A Nyugatitól sétáltunk egyet, és a gyönyörű napsütésben minden bajunkról sikerült megfeledkeznünk :-) Imádom Pestet, szeretem a hangulatát és az épületeit, szeretek itt lenni, sétálni, programokon részt venni, stb. Megérkeztünk az étterem lejáratához, és már beléptünkkor egy "Asztaaaa!" - így jellemezhető legjobban, amit kihoztak a kis pincehelyiségből! Le a kalappal, nagyon hangulatos-barátságos az egész étterem. A pultban álló lány NAGYON-NAGYON kedves és figyelmes, minden ételről mesélt vmit, majd felajánlotta, hogy olyan főétel-tálat kreál nekünk, amelyik mindegyik ételből tartalmaz egy kóstolónyi adagot. Először turmix-szal kezdtünk, én egy zöld színű gyömbéres-banános verziót választottam, L. pedig az almás-céklásat. Amíg a kis asztalnál vártuk a főételeket alaposan szétnéztünk. Nos, nekem nagyon tetszett a befőttesüveg-lámpatest, a drapériával lágy-ívesre változtatott belső tér, a durva szövettel bevont polc - gyakorlatilag minden :-) Az ígéretes ételnevek gyakorlatilag reszelt zöldségeket jelentettek. Ez pici csalódást okozott, pedig ha végiggondoljuk kb. pontosan erre számíthattunk. Az ételek kulcsát a különféle, nagyon finom öntetek adják. Nekünk legjobban a "tojásízű" jött be :-) A székelykáposzta gyakorlatilag pirospaprikával megszórt, kevés olajjal locsolt savanyúkáposzta volt, az extra a napraforgótejföl volt rajta. Nekem nagyon ízlett!! Volt olyan étel, ami kevésbé, volt olyan (cukkínibe tekert avokádókrém) ami csillagos ötöst kapott. Nagyon ízlett az aszalt-áztatott-préselt magvakból álló fasírt-kenyér, vagy nem is tudom mindek nevezzem :-) El tudom képzelni, hogy ezzel kiváltom a lisztes kenyeret (amit egyébként csak nagyon ritkán veszek, akkor is többnyire L. miatt). Ami viszont abszolút meggyőzött minket, az a desszertkínálat. Lágy máktejet ittam, L. pedig kipróbálta az almás-fahéjas és a csokis sütit is. Természetesen ezek is nyers, max. áztatott alapanyagokból készültek. És félelmetesen finomak!!! Már a desszertnél tartottunk, amikor megjelent a tulaj, odajött hozzánk, kedvesen elbeszélgetett velünk, felvilágosított az egyes hozzávalókról, azok élettani hatásáról (pl. a csokitorta egyik főbb alapanyaga az útifű maghéj).
A zöldségek nagyon sokszor puffasztanak, felfújnak, itt semmi ilyesmi nem történt, pedig az ételek alapjának döntő részét káposzta alkotta! Fogalmam sincs, de valószínű, hogy mindez az öntetek, a tudatosan összeválogatott fűszereknek köszönhető, mindenesetre ez is egy említésre méltó pozitívum. Hmm, lehet az étterem megérdemelt volna egy külön bejegyzést... :-)
Vacsi után moziba mentünk - mintha elsőrandisok lennénk :-) hááát, a Krízispont részemről hanyagolható film, bár ez azért van, mert nem látom át és nem is értem ezt a bank(ár)-dolgot. L. élvezte, szóval azért megérte :-)
Vasárnap pedig mentünk egy rövid szakaszt a Kéktúrán, és megszereztem az első pecsétet :-) Sajnálom, hogy nem jutottunk messzebbre, de majd legközelebb! És azért így is sok szép fotó készült! :-))
