Visszatértem. Hulla fáradt vagyok :-) És bosszús, uis épp írtam egy jó kis bejegyzést ide,amikor lefagyott a gépem :-( Sajnos gyakran csintalankodik, főleg, ha vmit le akarok tölteni (akár képeket a fényképezőgépből, vagy pendrive-ról file-t), akkor azt mondja NEEEEEEEM és megfagy. Szomorú, néha bosszantó, de lassan már nem lepődök meg rajta :-)
Hozzájutottam egy könyvhöz. Mindenkinek ajánlom, bár azt hiszem igazán félvér barátaim tudnák értékelni. Krzysztof Varga - Gulasz z turula.
Már a címe is durva, hát még amiket ír. Érdekes, uis szinte minden igaz, mégis bántja a lelkem nacionalista részét. Olvasmányos a stílusa is, bár szerintem iszonyatosan éles a nyelve. Minden bekezdésnél felment a pumpa. Mégsem tudtam letenni. Tervezem, hogy rakok ide be részleteket - majd ha lesz hozzá erőm :-) Mindenesetre "hazafelé", 5 órán keresztül a busikban jót haladtam :-) Reggelente a villamoson olvasgattam pár oldalt, aztán most egy nagyobb adagot. És ami szintén bosszantó, hogy sztem jobban ismeri Magyarországot,mint én. Pedig nem is lakik (már) itt - ott.A könyv sajátos utikalauznak is megteszi. Szeretném egyszer bejárni Pestet általa. Érdekes helyeket ismer. És pl. nem is hallottam eddig a szomorúfűz-szoborról a Zsinagóga mögött, melynek csilingelnek a levelei... Szóval egyszer biztosan kipróbálom "Magyarországot Vargásan". Viszont nem értek egyet azzal, h a magyarok melankólikusak állandóan. Komolyan. Sztem nem szenvedünk állandó depresszióban. Vagy igen?
Más. Łukasz-sal összefutottam a busik-megállóban. Nem gondoltam, h sikerül ugyanabban az időpontban odaérnünk, ezért mondtam, jöjjön a koliba, erre pont összefutottunk :-) Egész úton spenótról ábrándoztam...így aztán vettem egy adag fagyasztott levelet, és ez lett a vacsi. Isteni lett :-) Így aztán spenót mellett vitattuk meg Vargát. :-)))) Érdekes módon barátnőm is olvasta (lengyel), és szerinte ez egy nosztalgikus iromány, és szarkazmusmentes. Na érdekes. Mondjuk szerintem ő azért látja másképp, mert nem magyar. Nem érinti ilyen mélyen :-)
