Az út legvége. 3 órája érkeztem meg a végső célállomáshoz :-) Hát azt hiszem a földkerekség legbonyolultabb utazásán vagyok túl :-) Lublin-Krakkó-Budapest-Debrecen távot tettem meg végülis, kis kitérőkkel illetve pihenőkkel - megállókkal :-) Szerdán indultam Lublinból, a 15.10-es vonattal Krakkóba. Már ez sem ment teljesen simán, ugyanis Lukasz picit késett (ő segített a csomagokkal eljutni az állomásig Lublinban), én meg beígértem neki, h cserébe meghívom ebédre. Szóval a pályaudvartól kb 3 percre van egy jó kis étterem vagyis inkább kisvendéglő, olcsó, fincsi kajákkal, és ide akartam őt meghívni. Meg persze magamat, gondoltam a 6 órás vonatozás előtt jól fog esni egy meleg leves. Erről nem is voltam hajlandó lemondani, csak a késés miatt végül kereken 8 percünk maradt, h megegyük a gőzölgő levest.. :-) Röhögtünk, h vajon sikerül-e. Merthogy a vonatot nem késhettem le, mert ez az egyetlen. Aztán pont elértem, felcuccoltunk, majd még eszembe jutott nincs semmi innivaló nálam (szendvicset csináltam), de Lukasz vett egy kis üveg meggylét (3 dl kiszerelésben, Tymbark márkájú, csavarható kupakkal, fincsi és praktikus, és talán nem annyira mű mint a bubis lónyál) és beadta nekem az ablakon :-) Befészkeltem magam a fülkébe, szemben egy pattanásos fiú foglalt helyet, és megkezdődhetett Az Út. Nem volt fűtés, de gondoltam majd ha elindultunk talán lesz. Ja, kis naiv. Kis idő múlva arra jött a kávé-teás bácsi (egy gurulós bevásárlókocsin 2 termoszt valamint némi rágcsálnivalót toszogatva maga előtt) - jó pénzért kínált forró teáját egyelőre könnyelműen visszautasítottam, és érdeklődtem a fűtés felől. Azt mondta, szól a kalauznak. Na oks, 1 órát ültem a hidegben (a kis pattanásos közben leszállt), mozdulni nem tudtam, uis annyi cuccom volt, amit 1 ember képtelen egyszerre mozgatni, és vártam a Messiást. Pont 1 óra elteltével meg is jelent (nem kapkodta el) egy kis fiatal kalauz, lecsekkolta a jegyet, többször is rákérdezett születési dátumomra (a kis tapintatos), majd közölte, meleget ő csinálni nem tud, sőt lehet meleg nem is lesz, azzal lelépett. Na, kurvajól megvígasztalt, már nagyon boldog voltam, amikor megjelent egy idős kalauz és mondta, h itt már nem lesz fűtés, váltsak vagont. Nem fülkét, hanem vagont, de nem is egyet, hanem kettőt, mert ha hátrafele indulok el, akkor Kielcében szétcsatlakoztatnak, ha előre, akkor ott első osztály van (igazán megérdemeltem volna a fagyoskodás után...), amire az én jegyem nem jó, tehát még eggyel előrébb lévő vagonba kell átszállnom. Közöltem vele, h nem tudok mozdulni a cuccoktól. Mire felkapott 2 csomagot (ráadásul a nehezebbeket!!!) és elrohant. Nekem már csak a 3 könnyebb maradt + hosszúkabát + sál-sapka, de mire összenyaláboltam magam, addigra már nem is láttam hol tart. Na rohanás a szűk folyosón, kalauz sehol. Következő vagonban sehol (jól belehúzott az öreg), így "rohantam" tovább a millió cuccommal - kész kabaré volt :-) Aztán 2 vagonnal előrébb megtaláltam, amint épp egy üres, kellemesen meleg fülkében lecuccol. Nagyon kedves volt, ismételten pozitív meglepetésben volt részem :-)

Este értem Krakkóba (22-re, mert kicsit még késett is) ahol D várt. Ezeréves mercedes-szel jött ki elém, ahova bepakoltuk a cuccokat, majd hazafuvarozott. Természetesen most is meleg vacsival várt (rendszeresen kapok meleg kaját érkezésemkor!!), pletyiztünk, aztán alvás. Rám hagyta lakáskulcsát, merthogy ő reggel ment dolgozni, párja meg később jött meg (éjszakás volt). Bementem a városba, uis akartam még spec dolgokat vásárolni haza az ünnepekre (céklaleves-koncentrátum, szárított erdei gomba, olcsó gyümölcstea, csokis vaníliahab, stb, olyan dolgokat amik otthon nincsenek). Elmentem reggel piacra + kontaktlencséshez (kint feleannyiba kerül a folyadék, mint itthon, így be is vásároltam 2 dobozzal, hugomnak is jól jön karácsonyra), majd még TESCO-ztam egyet, sikeresen el is költöttem tizenpárezer forintot. De megérte, sokmindent megvettem, mi majd ajándék lesz. Igen ám, de agy csomagjaim száma és súlya ismét meglehetősen gyarapodott...Örültem, h eljutottam D lakásáig a bevásárlással, nemhogy még a hátrahagyott 5 csomag...ejjjj!!!! Du 2-re volt fixálva az indulás, srác szólt, hamarabb is indulhatunk akár. D párja addigra hazaért, így cuccokat bepakoltuk az ezeréves mercedesbe és elvitt a találka helyére. Pár pillanattal később megérkezet K, aki Pestig szándékozott vinni. Mikor megláttam az autót, kicsit elbizonytalanodtam, de megnyugtatott, h nem fog alattunk széthullani. Hál Istennek nem is hullott :-) Jól szórakoztunk az úton, majd újabb 6 óra elteltével immár Pesten voltam. Este 8 után értünk barátnőmhöz, R-t már ezer éve nem láttam, így örültem a találkozásnak + a szállásnak. Igaz nem volt zökkenőmentes, uis R-nél elromlott a bojler, már megtette ugyan a lépéseket, vett újat, ám kiderült vmi kábel túl rövid, így aztán a szerelők felrakták a helyére de nem üzemelték be. NEmbaj, közölte velem, víz és fürdés nincs, de vett sört, mert tudja h alkesz vagyok. Ilyen egy igaz barát :-)) Éjfélig pletyiztük kb, majd R is rámhagyta lakáskulcsát, mivel ment dolgozni. Megbeszélés szerint V, egy harmadik ismerősöm Pestről Debrecenbe szállított volna pénteken reggel. 9 körül meg is jött, cuccokat bepakoltuk autójába, és elindultunk a pályán. V nem debreceni, igazából hatalmas szivességet tett nekem a fuvarral (persze benzinpénz + matrica kifizetve). Szal nem is tudom hol jártunk, mikor közölte, h benzinkút hurrá, meg kellene állni eü-szünetet tartani. Mondtam, nekem nincs rá igényem, de persze, szüneteljünk, gondoltam addig iszok KV-t. És kit látok belépve a benzinkútra??? B-t, kolléganőmet Debrecenből. Rövid döbbenet után ugy döntöttünk, átcuccolunk hozzá, ugyis hazafelé tart, el tudja vinni cuccaim Debrecebe, én meg tettem V-vel egy kis kitérőt :-) kitérőt nekem, egyenes hazautat neki :-)

Végülis a sok nehéz cucc elkerült oda, ahova szántam, ma meg én is utánuk tudtam jönni :-)

És most megyek dolgozni....