Csütörtök-szombat: eme napok hivatalos lublini út jegyében teltek. Együttműködés, szerződés aláírása, stb-stb. Annyira nem volt mókás, uis péntek hajnalban rámjött a hasmenés...ehh..reggel 10-től kezdődött a hivatalos rész, én meg 9-re extrém fodrászomhoz voltam hivatalos :-) Aki annyira rendes volt, h sietett, majd kocsijával elvitt a Várba!!!!! DÖBB!!! Éreztem már a múltkor is, h nekem ez a fodrász kell!!!! :-)

A nap elég zsúfolt volt a programok miatt, + saját új hobbim (gyakran budirarohanás) eléggé lefárasztott..főleg, h hajnali fél egyig kellett tolmácsolnom. A végére már K.O. voltam. Kedvenc főnököm meg elhatározta, megtanul lengyelül. Legjobban a "Tolmács fosik" szófordulat lengyel verziójára volt kíváncsi. Közöltem vele, h ez most nem vicces, és nem taníthatom meg neki, nem mondhatja el boldog-boldogtalan lengyelnek eü problémámat. (Szerencsére a saját feljebbvalóimmal olyan a viszonyom, h megoszthattam velük eme problémám. Meg akartam h értsék, ha esetleg kellemetlen szituáció adódna..)

Hiába a széntabletta és a százalékos italok, ez egy kegyetlen nap volt. Szombaton rövid muzejnézés és bástyamászás után hazaindultunk. Megkértem fuvarozzanak házhoz. Cserébe a csapat azon tagjai, melyeknek engedélyezett az alkoholfogyasztás, kaptak apám pálinkájából és borából.