Nőnap. 2006-ban eme napon úgy eltörtem a bokám, h 8 csavar és egy 10 cm-s lemez kellett az összeszereléséhez. Ennyit a nosztalgiáról :-)
Őrült hétvége második őrült napja.
Utolsó napom Mexicoban. A mai program Teotihuacán piramisai, 
régészkísérettel. Deszép, dejó, egyetlen dolog árnyékolta csak be: Rosita felajánlotta, h szívesen elvisz minket, mert nagyon régen nem volt a piramisoknál...ehhe...próbálkoztunk finom célzásokkal, de semmi foganatja nem lett..így aztán 10-kor elindultunk. Útközben bekukkantottunk egy templomba, ahol a épp mise volt, aztán odamentünk a paphoz, aki megáldott, aztán a fejemre tette a kezét, és csoda történt: az összes mérgem elillant!Megfogadtuk egymsnak C-vel, h az utolsó napunk remek lesz, R sem ronthatja el állandó nyafogásával-aggodalmaskodásával.
Egy másik államba mentünk, elvileg nem is olyan nay távolságra, mégis teljesen más volt erre a táj, kietlenebb, több kaktusszal 
, a levegő sokkal forróbb volt és szárazabb. Az autó hőmérője hiába mutatott 25 fokot, nem hittem el neki. A nap annyira égetett, h váltig állítottam, kb 40 fok lehet.
Aztán R megmutatta nekünk másik lakását, a piramisoktól kb. 15 percnyire (a városka nevére már nem emlékszem) ami "csak" 60 nm, egy hosszú szalaglakás egy "lakótelepen" itt fura mód a lakótelep nem felfelé terjeszkedik, hanem vízszintes irányban, amolyan földszintes sorház-szerűen. Ez a lakás hihetetlenül izlésesen volt berendezve, nagyontetszett!! S felvilágosítottam, h nálunk a kis lakás az 26 nm, nem 60 :-)
Délre értünk a piramisokhoz, ott vártuk C barátját, Flor-t, aki szintén szakmabeli, s aki körbevezetett minket. Flor sem beszélt angolul, így C fordított valamennyit, mindenesetre ez a komplexum szavak nélkül is lehengerlő volt!!! 
Nagyon tetszett! A Nappiramisra fel is másztunk,amikor jött egy rendőr és közölte, h mindenki azonnal hagyja el a területet (hööö??). Kiderült miért: Sárközy most épp ide kívánt látogatni...ehh...megjelent a katonaság és szépen kitereltek mindenkit...
Meg akartam vendégelni Flort, hiszen hiába nem beszélt anglul az egész napját rám áldozta, de R ismét csendeshisztivel elérte, h hazamenjünk. Majd útközben kitalálta, h menjünk mindannyian hozzá (nk), és ott együnk pörköltet. Nem gondoltam, h elég maradt még 4 embernek, de utolsó napomon nem akartam már vele vitatkozni. Otthon teljesen elhűlve vette észre, h fia megette az összes pörköltet (szerintem nem maradt olyan sok...), így megint nagydráma, majd C kitalálta, h rendezzenek nekem búcsúvacsorát, és elmentek kajáért a közelbe. Ezt kihasználva Flor-ral archeo-eszmét cseréltünk, én angolul, ő spanyolul, s bár nem mindent értettünk, azért jól megtárgyaltunk egyet s mást :-))). Fincsi lett a vacsi, volt kaktuszsaláta meg chilis csirke :-) Majd R végre elérte, h mindenki vele foglalkozzon, mesélt a férjeiről, családi fotókat mutogatott, fagyiztunk, söröztünk, egész jó lett az este :-))
