Zycie po Lublinie

És dolgos is. Szombaton kis technikus csapattal kimentünk, csomagoltunk, rajzoltunk-fotóztunk. Szerda lesz az a nap, mikorra be kell fejezni. Max. csütörtök. Ehh. Zajlik. A többiek meg mennek Erdélybe. Én is szerettem volna menni, mert még sosem voltam, erre rám maradt a területátadás.…

hullafáradt vagyok, és a biztonság kedvéért holnap is dolgozunk...ehh... a hétfő meg érdekes lesz, ha igaz a hír, h nem lesz autó, amivel kimenjünk a mezőre.. ehh..

Nem is tudom miről írnék...annyiminden... halál...fájdalom...Temetés. Amikor emetésen vagyok, általában elöntenek az érzések. Saját halottaimra gondolok, eszembe jut sokminden. Látom magam előtt az elhunytat, elhunytakat.. furcsa érzések ezek. Sajnáltam, az apját elvesztő…

Holnap temetés. Szomorú dolog ez, még akkor is, ha az élet rendje..

A mai nap nagyon hosszúra sikeredett...Korai kelés. 5.40. újfent (végre, megint KINT lehetek ásatáson, ééééééljeeeen!!). Már hiányzott, na. Szóval a már egyszer megörökölt munkát megörököltem ismét. Tisztajó, mert kedvelem a kis csapatot. Ma annyira röhögtem (többször…

Porok. Elvileg feloldásra szánták őket, ám gyerekként mohón, tenyérről nyaltuk. Amíg már mindenünk ragadt a cukros ételfestéktől. Vagy ételfestékes cukortól..? A citrom-, banán-, és eperalakú csoda óvodáskoromban, mely feloldva maga volt a rémálom. És anyám gondosan…

Talán ma megtaláltam. Izgultam. Féltem. És mindez nyugodtan mehet jelen időben is. Még sosem csináltam ilyet. Felelősség. És pénz. Akár jó is lehet... Döntenem kell. Hamar, gyorsan. És egyre jobban izgulok.És a pénzkérdés. Érdekes.. hiába az állami intézményhez való…

Semmilyen nap. Mászkálás, intézkedés. Holnap hasonlóságok. Illetve némi egyetemmel kiegészítve (bár ez nem 100%).. elvégre illene megmutatkoznom ismét. Így, h közeleg a vizsgaidőszak, s rám 3 szigorlat vár... ehhe... mókás lesz :-) Ráadásul hamarosan beindul a nagyüzem…