Nos, tegnap megvolt a phömieh. Csak azt nem értem, hogy miért kellett próba, ha a végén semmi sem pont úgy volt. Sokkal korábban mentem, és a családot is sikerült sokkal korábban odarendelnem :-) Így volt időm arra, hogy a nejlontalárba jól beleizzadjak - többször is egymás után :-) Végülis mindenképpen megérte.

Tudom, sokan hülyeségnek tartják, és pont ezért még a sajátjukra sem mennek el. Pedig szerintem meg kell adni a módját. Egyfajta méltó lezárás. Egy ünnep. Igen, persze, nyilván kicsit túlmisztifikálom, de amikor öööö...néhány évvel ezelőtt diplomáztam, akkor ez kimaradt. Sőt, olyannyira, hogy hiába Neves Külföldi Egyetem, Nagy Múlttal (szóval olyan intézmény, melytől elvárod, hogy megadja a módját), fél évvel később küldték ki postán, fosszínű kötéssel. Mégcsak nem is ajánlva. Merthogy Neves Külföldi Egyetemen egyetlen ember foglalkozik a diplomákkal (vagyis nekem ezt mesélték be, gondolván naja, szőke, beveszi). És ha az az egyetlen ember történetesen elmegy szülni, akkor bizony nincs diplomakiállítás. Nem is volt. Ezen felbuzdulva rendeltem Neves Külföldi Egyetemtől szép,díszes, kézzel festett, czirkalmas betűkkel írott diplomát is. (Nesztek, kellett velem ujjat húzni) Melyre természetesen újabb fél évet kellett várnom (szülés-dömping,értem én). Pedig úgy elképzeltem, hogy majd Neves Külföldi Egyetem főépületében szépen felöltözve, meleg gratulációkat fogadva átveszem azt a papírt, mely igazolja, hogy teljesítettem gyerekkori álmom, jogosult vagyok álmaim szakmájának gyakorlására, kiccsaládom tagjai pedig büszkeségtől dagadó kebellel és könnyes szemmel lapogatják vállamat, ölelgetnek...

És most kellett vmi, hogy betöltse ezt az űrt. Egy pótlék. Melynek köze sincs az eredeti, a valós érzéshez, viszont arra megfelel, hogy ezt a hiányt némiképp enyhítse. Így történhetett meg, hogy a szombat délutánt beáldozva családom lerángattatott egy másik megyeszékhelyre, hogy szépen kiöltözve lapogathassák a vállam. Sokkal hamarabb odamentem, hogy beöltözve pózolhassak az egyetem szegleteinél. És apukám derekasan készítette rólam a molinó-méret nyomtatásához is megfelelő felbontású felvételeket.Természetesen A Kézfogásról is. És valahogy átszellemült az egész család, és kaptam virágot, kedves barátosnémtől minőségi alkoholt, és ünnepeltünk. Pedig mindez nem is számít(ott) annyira. Eme képesítéseknek (egyelőre) nem sok hasznát veszem, mindezt a diákigazolványért és a diplomaosztóért tettem csak.Szóval ünnepeltünk tegnap :-)