És vége lett a madridi kalandnak. L. szerdán hazajött. Én meg kitaláltam, hogy meglepem jól. És elkértem magam melóból 2 órától, hogy majd jól felvonatozok a Fővárosba, ottan is a reptérre és majd jól várom Őt. A fejemben minden olyan jól nézett ki, én csiniben, Ő mit sem sejtve kijön, én meg a nyakába ugrom lesből, aztán sokáig öleljük egymást, majd az utolsó vonattal visszautazom. Simán megérte (volna) 2-3 órányi "láthatás" miatt 4-5 órát utazgatni. Simán.

Napersze ha vki olyan mázlista, mint én, és olyan kalandos az élete, az élből gondolhatja (vagy gondolhatta VOLNA), hogy ez korántsem lesz ilyen egyszerű.. Elindultam hát szépen, hogy majd a 14-es IC-vel felutazom és a 16.55-kor landoló géphez pont jól kiérek. A gépnek 13.40-körül KELLETT VOLNA felszállnia. De nem tette. Havazás, elalvás, kedvtelenség, stb. okok miatt. Na, gondoltam magamban, akkor ha esetleg ezt is törlik, mint a müncheni járatot, akkor lehet jobb, ha mégsem vagyok Ferihegyen... Folyamatosan zaklattam L-t, h mivan, beszállt már? Felszállnak ma? meg ilyenek. Szerencsére - mivel kicsit már ismer engem - azt hitte, h aggódom, ezért az állandó érdeklődés. Persze, aggódtam is, csak teljesen MÁS okból kifolyólag :-)) Na, 14.40-es küldésű SMS-t már nem kapta meg, ergo kilogikáztam, h talán mégis felszállnak. Gyors tel. Ferihegyre - ahol persze nem tudtak semmit. No, gondoltam magamban, akkor én a 15-ös IC-vel felrobogok. Így is tettem VOLNA, ha a 15-ös IC nem KÉSIK eleve 1 órát. Na persze a MÁVnál pontosan tudják, hogy lehet legprofibban fokozni az izgalmakat és mindezt 5-10 percenként adagolták az utazóközönségnek...Szóval ott álltam az állomáson, szétfagyva, meg összefagyva, reszketve, mérgelődve, ingázva a peron és a váró között, 20-percenként Ferihegyet hívva.. És lassan összeállt a kép: a repülő végülis 15.15-körül szállt fel. Ergo, ők is jó kis késésben vannak, nem probléma, 30 perc csúszás nekem is böven belefér (akkor még csak ennyi volt, mikor úgy döntöttem, felutazom mégis). Mikor 16-körül begördült az IC már annyira át voltam fagyva, és már csak a viszontlátás öröme melengette szívemet, így mindenképp a felszállás mellett döntöttem. A vonat el is indult, megtudtuk h pár vezeték leszakadt, a többi elfagyott (-2 !!!!!!! mi lesz ha TÉNYLEG jön a hideg???), és még a mozdony is beszart, ezért a késés. A kalauznő még meg is vígasztalt, h majd a ceglédi egyenes szakaszon behoz belőle tizenpár percet és juhé. El is hittem.. naiv(a)(n). Közben tel Ferihegyre - ugye újabb félóra elteltével nem árt tájékozódni, ahol azt az infot adják, hogy a gép 17.20 körül fog leszállni!!!! Meg is tárgyaltam az ügyfélszolgálatossal, h mivel eleve 1,5 órás késéssel indultak ők is, eleve KIZÁRT ez az érkezési időpont, és biztos vki félrenézett/hallott vmit, és bla-bla-bla. Megnyugodtam. Aztán zöldesen kezdett szikrázni az áramszedő. Mint a horrorfilmekben a villámlás, csak az inkább kékes.. Majd megállt a vonat. A mutatvány annyira sikeresnek bizonyult, hogy kb. 30 km-enként meg kellett ismételni. Mindannyiunk örömére. 5-kor újra hívtamk Ferihegyet, ahol a kedves infoslány elmondta, h a repülő tervezett érkezése 17.30. És vele (is? újból?) megtárgyaltuk, h ez nem reális, hiszen eleve késéssel szállt fel, és bla-bla-bla. Abban maradtunk, hogy újabb fél óra elteltével érdeklődjek, a leszálláshoz közel már BIZTOSAT fognak tudni mondani. 17.30-kor fel is hívtam újra a kedves Ügyfélszolgálatos Lányt, aki mondta, hogy hááát, bizony várható a repülő (BASSZUS ! ! !! ), sőőőőőt, jajjj, most száll le!!! Na újabb néhány basszus hagyta el a szám, és sürgősen kellett figyelnem a telefonom, h mikor üzen L. Hát, nem telt el 5 perc... Közben a fejemben vészforgatókönyvek pörögtek. Riadóztattam ismerősöket, ha esetleg L-lel bármi alakul vagy nem, akkor van-e hely, ahol befogadnak éccakára (napersze pont senkinek sem volt alkalmas...). B-terv, vissza-vonat elérése. C-terv: önmagam lebuktatása. Végülis ez lett, miután L. felhívott, hogy hahó-hahó leszálltam. Ehh... BASSZUS!!!! Nem tudtam szívből örülni a hírnek, ugyanis ahelyett, hogy Ferihegyen a váróban izgultam volna kint dekkoltam a mezőn valahol Szajol előtt. Kénytelen voltam elmondani, hogy egy meglepetéssel készültem, és úton vagyok Ferihegyre, csak picit várnia kellene, mert apró málőr adódott. Nevezetesen, hogy épp még rohadtmesszevagyok a céltól. Szó-szó az lett a vége, h L. még kb. 1,5 órát várt rám a reptéren, hogy megérkezzek és meglephessem...

Így viszont lekéstem az utolsó vonatot, és kénytelen voltam Nála / Vele aludni...na, basszus.... ;-)