Úgy tűnik  ilyen az új rendszer. Minimum kéthetes.

Ezalatt az idő alatt volt mindenféle: egy hét ott, egy hét itt - mindenhol lengyelek, munka, kiállítás. Egész jól haladunk. Haladok. Kezdek beleszokni az őrületbe, picit. Élvezem. Már szervezem is a következőt :-)

Aztán itt van L. El sem tudom mondani...nincsenek szavak.. Volt egy pánikolós megpróbáltatás az életemben és L. úgy állt mellettem, mint még soha senki. Sosem fogom elfelejteni azokat az öleléseket..! Köszönöm. Hiába, megtaláltam. Ő az.

És most újra munkamunkamunka. Pedig elvileg annyit túlóráztam, hogy kb. egy hetet csúsztathatnék. Ehhe...