...nálam.
Tévénélküli életet folytatok. És a neten is többnyire kézművesoldalakat, lakberendezőseket, recepteseket olvasok, meg Titeket, na meg persze farmozok. Ezért is lehet, hogy elkerül a cukoráremelkedés (nem használok cukrot), meg a sok ValótlanVilág és Tehetségkutató. Jó, most jut eszembe, néha még az időképet is megnézem, mert nem árt tudni, milyen kabátot / cipőt vegyek. Bár amíg nem ások, igazából ez is majdnem mindegy.
Ezt azért akartam elmondani, mert pénteken történt velem valami, ami durván megdöbbentett.
Gyerekcsoportot vittem ki ásatásra. Ötödikeseket. Akikkel már volt 2 foglalkozásom még az ősszel. Kézműves, meg kiállításos meg régészes meg ilyenek. Pár órába sűrítve. Most nem akarom itt a gyerekekkel kapcsolatos megfigyeléseimet sem megosztani sem részletezni, mert nincs sem pedagógiai sem pszichológusi előképzettségem. A lényeg, hogy a gyerekek figyeltek rám, Tanárnéni-nek hívtak és egész jól viselkedtek, sőt megkockáztatom még azt is, h élvezték az együtt töltött pár órát. Hazafelé a buszon (merthopgy buszos kirándulás volt) megemlítettem az IgaziTanárnéninek, hogy ilyet akár szervezhetnének ők is (mármint buszos kirándulást ásatásra), merthogy az idei egy jó év lesz, sok látnivalóval, és májustól indulhatna a nagyüzem. Erre az IgaziTanárnéni szomorúan csak annyit mondott, hogy kivitelezhetetlen, mert szegények a szülők. (Itt gyorsan megjegyzem, h buszbérléssel együtt egy hasonló kirándulás kábé 800 ft / gyerek). Meg hát a szülőt kellene meggyőzni, mert hiába élvezték a gyerekek, a szülők ilyesmire nem költenek. Majd kicsit halkabban hozzátette: ha X-Faktor forgatásra szervezne buszt, simán kifizetnének akár 4-5000 forintot is.A ValóVilláról nem is beszélve!
És hát ledöbbentem, megmerevedtem, elképedtem...merthogy íme a tévén nevelkedett generáció. És a tévén nevelkedett generáció gyermekei. Bár nem is tudom, hogy a kereskedelmi csatornáknak van-e egyáltalán pedagógiai értéke... és itt sajnos elnézést sem tudok kérni tőlük.
Egy dolgot tudok csupán biztosan: rohadtul nem szeretném, ha a gyerekem ilyen osztályba járna! ilyen szülők szegény gyerekei közé. Nem akarom, hogy a gyerekemet elrontsák!!!! Mit lehet egyáltalán tenni? Mi a teendő, ha a közösség majd új értékrendet ad a gyerekemnek? És ő majd választani fog a szülői értékrend és a kortársak között? Félelmek fogtak el. Bár még gyermekem sincs...
L. bemutatott egyik barátjának és annak párjának. Nagyon örültem, hogy ilyen lépésre szánta el magát, több okból is. Bár azt hiszem az is nagy szó volt, hogy a szüleihez elvitt (és azóta már többször is jártam Náluk az ország másik végében). Egész jó kis napot töltöttünk el négyesben, bár nem vagyok gyakorlott az ilyesmiben. Picit duplarandi szaga volt a dolognak, és picit zavart is emiatt, de tudom, hogy a hiba az én készülékemben rejlik, mert eddig nem nagyon volt olyan pasim, akikkel jártunk volna "barátok közé" sem az én barátaim közé, sem az övéihez. Na ez kicsit bonyolult, mind1. Remélem lesz majd még több ilyen alkalom is, és akkor gyakorlok. Azt már lassan tudom kezelni, milyen, amikor együtt vagyunk L, a barátaim és én. Majdcsak fejlődök :-)
Azért picit visszakanyarodok az előző témához, ugyanis L. barátját és annak párját Kultúrintézménybe hívtuk. Jó-jó, lehe szakmai ártalom, de jó ötletnek tűnt. Nekik annyira nem tetszett. A srác pedig annyira nem is jár ilyen helyekre. A lány nem nyilatkozott. Hát, nekem ez picit fura volt. Akkor majd hova viszik a gyerekeiket művelődni?? Értelmiségiek..??
Vajon miért engedik az emberek elhalni a kultúrát? És miért érzem azt, h egyre többen vannak, akiknek ez nem fontos? És egy gokartpálya miért vonzóbb egy olyan helynél, ahol esetleg némi Tudást lehet felszedni? Miért csak úgy lehet levezetni a feszültséget? Komolyzenét hallgatva, egy szép festményben elmerülve...ezek snassz dolgok??
Ja, ja, tudom, átkozott PMS... :-)))
