Így, hogy már fél éve élek a gonosz kis lakásomban, amelynek néha még a számláit sem tudtam kifizetni...szóval így egyszer csak jött az ötlet, hogy talán ideje lenne már felújítani...na persze pénz és kapcsolatok (kőműves, asztalos, burkoló) hiányában ez nem is olyan egyszerű...

Végül L.-lel úgy döntöttünk, hogy kezdjük a 2 legkevésbé macerás helyiséggel: azaz a spajzzal és a piros kisszobával. Péntek este baráti italozás-koktélozás közben meg is osztottuk ezt a többiekkel, így már nincs visszaút :-))

Szombaton reggel elmentünk beszerzőkörútra - persze előtte L. az interneten jól utána nézett, hogyan is kell festeni-glettelni. Ismerek itt egy boltot, ahol minden kapható és sokkal-sokkal olcsóbb, mint a Baumax-Praktiker. Vettünk hát csiszolópapírt, spaklit, fánglit, simítót, meg ezekhez hasonlóan fura nevű szerszámokat, jól hazaszállítottuk. Útközben felhívott B. és megkérdezte, hogy átjöjjön-e segtíeni. Mondanom sem kell, hogy nagyon meglepődtem, és nagyon jó is esett, hogy a pénteki iszogatás-mesélés nem múlt el nyomtalanul. (Bár jelentkezhettek volna többen is) Amíg gyors ebédet készítettem, L. kipakolt a spajzból (a kisszobát még a múlt hézen kiürítettük). Épp letettük a spagettis villát-kanalat, amikor bekopogtatott B. Röviden vázoltuk elképzeléseinket, majd felosztottuk a területet. L. kapta a spajzot, mi pedig B.-vel a kisszobát. B. az előző tulaj által ránkhagyományozott, gyönyörű, ezüstösen csillogó hungarocell-álmenyezet (?) leppatintgatásával kezdte, én meg a szép piros falat próbáltam előbb csiszolópapírral fakítani - majd L. tanácsára spaklival lekaparni.