Szégyen-nem szégyen, illik -nem illik, én bizony szeretem az állatok bőrét ropogósra sütve elfogyasztani. Akármit is tanácsolnak a mindenféle kalória-koleszterin és miegyéb-mérő táblázatok.. A ropogósra sült állati bőrtől jobban már csak egy dolgot szeretek (lásd első sor ismétlése): a ropogósra sült csirkeszárnyakat, amelyek hegyes vége teljes egészében elfogyasztható / elropogtatható, szőröstül-bőröstül-csontostul.

Namármost közel a helyhez, ahol lakom fellelhető a város legjobb és legfinomabb grillcsirkése, ahol pont így készítik a fent nevezett testrészt. Igenám, csakhogy úgy tűnik ismét kicsit összébb kell húzni azt a bizonyost..

Szó-mi-szó (dó?) úgy döntöttem megpróbálkozom a ropogós csirkeszárnyak otthoni előállításával. Hótretkesen-sárosan beugrottam a piacra, vettem fél kiló csirkeszárnyat (kemény 305 pízér), és felütöttem az internetet. Rengeteg sok jó recept végigböngészése után úgy döntöttem, hogy ötvözöm/módosítom/átköltöm őket (szokás szerint) és megalkotom Saját Verziómat a Ropogós Csirkeszárnyakat illetően. A projekt remekül indult. Csirkeszárnyak megmosva, egyenként 3-felé szabdalva. Pác előkészítve (2 kanál méz + fél dl. vörösbor nanáazolasz + 3 ek. olaj + chilipor + sültcsirke-fűszerkeverék. Bepácoltam az egyenként 3-felé szabdalt csirkeszárnycsonkokat majd a rácsos tepsim rácsaira helyeztem azokat, maradék pácot a rácsra locsoltam (eredetileg nyilván a csirkeszárnyakra, de lefolyt), lefedtem alufóliával és behelyeztem a csomagot az előmelegített sütőbe. 20 perccel később eltávolítottam az alufóliát konstatáltam, hogy a mézes szirup kezd leégni, és befizettem az egyenként 3-felé szabdalt csirkeszárnyakat egy újabb 20 perces körre. Mikor letelt az előirányzott 20 perc és a lakást már eléggé betöltötte az égett szag bekukkantottam az egyenként 3-felé szabdalt csirkeszárnyakhoz és láttam, hogy ideje oldalt cserélniük. A hátraarc után újabb 20 perc következett. Már kopogott a szemem az éhségtől és a tepsit is sajnálni kezdtem a kozmálás térhódítása miatt, amikor kimenekítettem az egyenként 3-felé szabdalt csirkeszárnyakat a tányéromra. A tepsiről leöntöttem a mézes-égett cuccot egy kis tálkába, belenyaltam és megállapítottam, hogy félelmetesen jó íze van! Belekevertem 2 ek. tejfölt és lett egy hiperszuper mézes-boros-chilis mártogatós a csúcsszuper izű, egyenként 3-felé szabdalt, sült csirkeszárnyakhoz. Az íze nagyon jó lett, és fel is faltam, ahogy azt illik, mégis maradt 2 kérdés bennem:

1.) Miért nem lett ropogós a csirkeszárnyak leghegyesebb vége? Sem a bőr???

2.) Hogyan fogom újra használható állapotba varázsolni a tepsimet ?!?!?!?!?!?