A tegnap este kimaradt a csirkeszárnyas-projektből, ugyanis L.-re való tekintettel sajtos melegszendvics lett a vacsi. Ja, előtte meg beszerelték az ajtókat!!! Gyönyörűszép bejárati ajtót kapott a Gonosz Kis Lakásom és egy hozzá színben passzoló szobaajtót. Sajnos nem sikerült eltalálniuk azt az árnyalatot, amelyre a vadiúj ablakait is pácolták, de hát az élet nem tökéletes.. Szóval alakul a Gonosz Kis Lakásom, bár azt hiszem a nyílászáró-csere elég átalakulás volt neki erre az évre. Mármint nekem volt elég, anyagilag. De ez a bejegyzés most nem erről szól.
Hanem arról, hogy a maradék adag csirkeszárny a hűtőmből a hasamba vándorolt! Többek javaslatára is újabb trükkökkel próbálkoztam. A fennmaradó csirkeszárnyakat 3 felé szabdaltam, majd a 3-felé szabdalt csirkeszárnyakat 2 csoportra osztottam. Lisztesekre és nem lisztesekre.
Ropogós csirkeszárny IV.
A 3-felé szabdalt, megmosott, kitokozott csirkeszárnyakat papírtörlővel szárazra töröltem, majd durván forró olajban hirtelen (azaz kb. 15 !!!! perc alatt...mondom én, h vmi gáz van a gázzal - vagy a sütőmmel...) kisütöttem. A végeredmény durván finomés ropogós csirkeszárnyak, rágcsálható végekkel és isteni bőrrel, viszont azok a kísérleti alanyok, akiket utólag kentem be a mézes-chilis-vörösboros páccal, nos azok abban a szent pillanatban elveszítették ropogósságukat...ehhh..
Ropogós csirkeszárny V.
A 3-felé szabdalt csirkeszárnyakat enyhén vizes állapotukban kevés lisztbe forgattam, majd a IV. sz. csirkeszárnyak utáni olajban jól kisütöttem. Istenifinom lett, bár a lisztmorzsák helyenként igencsak megfeketedtek, minimál keserű ízt kölcsönözve ezáltal az ételnek. Hááát, okulva az előzőekből ezeket már nem mertem beleforgatni a "pácba". Szóval a csirkeszárnyak végre kifogytak a hűtőmből, már csak egy adag pác maradt utánuk...
Sommázás:
Nagyon finom mézes-chilis csirkeszárnyakat tudok csinálni, mártogatóssal. Nagyon finom ropogós csirkeszárnyakat tudok csinálni, natúr. A kettő együtt nem megy. Szégyen-nem szégyen, ez van...
