Itthon elég nehéz volt visszarázódni a mindennapok gonjdaiba.. Fájó, hogy egy állami cégnél nincs fizetés időben - végül 27-én kaptam meg... a sárga csekkek sora várt rám a postaládában...
L. -nél a várakozás fázisában vagyunk, bár már kollégáját is felhívták - ott nagyon fontos a referencia, és ezt egy kolléga is "megadhatja". Várunk. Izgulunk. Félünk.
L. öccse állást kapott Düsseldorfban - a jövő héten költöztetik.. L. egyedül marad a pesti albérletben... még mindig nem élünk együtt Debrecenben, pedig már több, mint fél éve ezen vagyunk..
2012 a víz sárkány éve. Változásokat hoz, amelyekkel csak sodródni lehet. Legalábbis egyes prognózisok szerint. Hát, ha azt nézzük, hogy mennyi minden történt már most, és még csak január van: kíváncsian nézünk elébe.
Nálunk nem lehet tudni, hogy mi lesz a fizetéseinkkel, szerződésünk is csak február végéig van.
Itt vár a bizonytalanság. A Gonosz Kis Lakásom, amelyet alig tudok fenntartani, nemhogy felújítani. A növekvő törlesztőrészlet - bár forint alapú a hitelem. Az emelkedő árak. A késlekedő fizetés.
És a munka, melyet imádok, még nehézségeivel is. A munka, amelyik az álmom megtestesülését jelenti.A kollégáim, akikkel jó, baráti kapcsolatot ápolok.A Gonosz Kis Lakás, amelyet egyedül vettem, saját erőmből.
És most hagyjam majd itt mindezt?
L. azt mondta, hozzá ragaszkodjak, ne a lakáshoz. Ez így rendben is van, mert mindegy, hogy hol élünk. Vagyis mindegy, hogy melyik lakásban. De én igazából itt szeretnék...ebben az országban, ezekkel a barátokkal, ezen a munkahelyen.
L. mégsem kap itt állást. Hiába próbálja. Akkor milyen utat szán nekünk a sors? És hol?
