Lassan a szaporodás útjára léphetünk - döntöttük el, L. meg én. Így aztán izgatottan reménykedtünk. Voltak jelek, amelyek afelé mutattak, h esetleg.... Bár tudom, hogy ez még icipicit korai lett volna, azért már nagyon beleéltem magam... Hát, még nem közölhetek jó híreket...

Egyébként a jövőre vonatkozó tervek, terveink, terveim valahogy így néznek ki, a helyzet persze többesélyes:

Itthon dec. végéig van szerződésem, de a "garancia" a fizetésünkre június 30-cal lejár. Aztán senki nem tudja mi lesz, újabb változások...ha megint azt fogják velünk játszani, mint év elején, akkor kilépek ebből a rendszerből. Akkor már nem fogom azon idegesíteni magam, h ki tudom-e fizetni a hitelem törlesztőrészletét, hanem kiadom a lakást és megyek L. után.

Ha június 30. után mégsem lesz világvége munkaügyileg, akkor addig várok, míg nem szólnak a stavangeri Múzeumból, hogy mehetek oda dolgozni. Bármit, csak kerüljek be "A Körbe" :-)

Szaporodással kapcsolatban nekem egy kikötésem van, volt: hogy legyünk együtt - mármint fizikailag lehetőleg ugyanabban a lakásban tartózkodjunk esténként és reggelente, ne legyen köztünk párezer vagy párszáz km. Szeretném L.-lel megosztani a reggeli hányások és az érzelmi változások minden pillanatát :-) Valójában úgy gondolom, hogy ha ez egy közös projekt, akkor szerepeljünk benne mindketten, amennyire csak lehet. Ha majd egy kis lélek eldönti, hogy minket választ, akkor tényleg közösen várjuk, fogadjuk már a legeslegelejétől kezdve.

Norvég gyesre pedig akkor leszek jogosult - elvileg - ha kint dolgoztam 6 hónapon keresztül. Szóval azért vannak olyan szempontok, amelyek teljesülését nagyon szeretném. Hogy minden rendben menjen, na. Persze az élet nem mindig úgy alakítja a dolgokat, ahogyan én azt elképzeltem, de ehhez próbálok ragaszkodni.

Persze jó lenne úgy kiköltözni L. után, hogy addigra itthon rendeztem a dolgaimat. Hogy a lakást rendbetettem, hogy munkahelyemen is mindent lezártam - amennyire csak lehet!Hogy ez mennyire lesz megvalósítható, az majd elválik. Egy biztos: nem szeretném, ha sokáig külön lennénk. És tudom, h L. is arra vágyik, h mielőbb kiköltözzek hozzá. Hát, rengeteg érdekes fordulat volt már az életemben, eljött egy újabb. Ha sikerül a szakmámban maradnom, amit nagyon is szeretnék, akkor azt hiszem nyert ügyem van! Bár a legfontosabb most már a kis közösségünkről való gondoskodás, egy család biztos alapjainak megteremtése :-)