Mégiscsak nem tudok a seggemen megmaradni :-) Kitaláltam elutazom egyedül Puebla-ba. Ez a városka C szerint nagyon fog nekem tetszeni, mert kicsi és hangulatos. Ja, alig 1 millió lakosa van :-))) Szóval reggel korán nekivágtam a városnak, h eljussak a buszpályára. ÉS: elnézést kell kérnem minden mexikóitól, akiket azzal vádoltam, h nem kezdik korán a napot. Ugyanis de. reggel fél7-kor ANNYIAN utaztak a metrón, h az első szerelvénybe be sem fértem...Aztán felvéve a konzervhering-pózt elzötyogtem a TAPO-ig. Erről a buszpályáról (mint később kiderült nemcsak erről...) indulnak buszok Pueblába. Ez a buszállomás nagyon nagy és modern. Csili-vili volt, viszont nem láttam itt annyi embert, mint amennyit gondoltam, h nyüzsög majd itt. Sajna nem értem el a 7.45-ös buszt, amelyikkel szerettem volna menni, így csak a következőre vettem jegyet. oda-vissza 250 peso volt (x 15 = forint). Nem volt túl olcsó, nincs diákjegy, viszont mindenképp utazni akartam, s mint kiderült így is sokkal olcsóbban megúsztam, mintha pl. szervezett úttal mentem volna. 2 óra buszozás, melyből több mint 1 óra azzal telt, h átverekedtük magunkat a városon. Ahogy távolodtunk a központtól úgy szürkült egyre a táj (mármint az épületek). Ugyanis mint később megtudtam a nagy hőingadozás miatt meglehetősen költséges a házak festése (gyakran kell újrafesteni), így csak a tehetősebbek háza színes. Szóval egyre kisebb és egyre szürkébb házakat láttam, egyre kevesebb zölddel és egyre több szeméttel. A város széle már színputris. Aztán elhagytuk Mexikóvárost és egy 2x3 sávos autópályán robogtunk (természetesen az úthasználati díj kifizetése után). Útközben láttam füstölgő vulkánokat
és a pihenő Popocatepetl-t 
, erdős részeket, száraz füves területeket, majd hasonló külvárosi látvány fogadott, ám a távolban már látszódtak a pueblai csempével borított kupolák.
A buszpálya itt elég távol van a központtól, és megmondom őszintén, amikor megérkeztem elfogott a pánik. Senki nem beszélt angolul, azt sem tudtam hol vagyok, hova menjek, taxit nem mertem fogni..láttam egy turistainfo-pontot, de zárva volt.. Hirtelen megijedtem, h lehet nem is volt olyan jó ötlet ez a kirándulás így egyedül..Aztán hirtelen összeszedtem magam, és gondoltam követem a tömeget, legrosszabb esetben sétálok egyet a környéken aztán hazamegyek egy következő busszal. Elindultam, és a kijárat előtt egy újabb információs pultot vettem észre, ahol a nő ugyan törte, de beszélte az angolt. Kaptam Puebla térképet s néhány jótanácsot (pl. h hanyas számú busz fog elvinni a belvárosba, stb.) Így a részletes eligazítás után, immár megnyugodva nekiindultam a városnak.
A buszban természetesen senki sem beszélt angolul, de vmi csoda folytán pont a megfelelő helyen szálltam le, így aztán sétáltam egyet a középkori belvárosban. Nagyon tetszettek az élénk színű épületek, rengeteg fotót készítettem!
Nagyon megtetszett eza város!
Aztán arra gondoltam, h felszállok a turibus-ra, és akkor 1-2 óra alatt körbevisznek a város főbb nevezetességein. A nő az információnál azt mondta, h félóránként jár a busz, és kb 1,5 óra a túra. Nos láttam elhúzni a turibust, így naivan azt gondoltam, h megnézem a katedrálist, aztán sétálok egyet a Zocalo-n és addigra pont indul a következő járat. Ja, majdnem. 1 órát vártam a megállóban, de nem történt semmi. Azaz nem jött a busz, mert történni történt vmi: megismerkedtem egy Új Zélandi balett-vizsgáztatónővel :-) Aki épp Mexikóban vizsgáztatja az ifjú balerinákat. Vele kellemesen elcsevegtünk jó félórán keresztül, s mindketten nagyon bldogok voltunk, h találtunk végre vkit, aki beszél angolul :-) 1 óra hiábavaló várakozás után én úgy döntöttem, h inkább sétálok, és nézek múzeumot meg vásárolok, mintsem ácsorgással töltsem a drága (ill. kevés) időm eme városkában, tehát elköszöntünk, ő maradt várakozva én meg elmentem az antropológiai múzeumba. Hehe, spanyolul kértem jegyet, a feltett kérdést is megértettem vmi csoda folytán, válaszoltam is, h szeretnék fényképezni :-))) Aztán már átváltottunk angolra :-) Ez a muzeum is iszonyatosan tetszett, modern volt, látványos, stb-stb. Aztán már lassan közeledett a buszindulás (megbeszéltem Carlos-szal, h még sötétedés előtt Lindavistában leszek, és ugyebár 2 óra az út Mexikóvárosba..ráadásul ne felejtsük el, h tél van, így 6 körül már kezd sötétedni..), így kerestem egy (viszonylag tiszta) helyet, ahol tudnék ebédelni (elég ocsón megúsztam, szerencsére) babkrémes-sonkás-avokádós-sajtos torta + nagy adag frissen facsart mangó-mamey-ananászlé lett az ebédem, aztán elindultam arrafelé ahol a buszpályára közlekedő buszt sejtettem. Útközben még sok kép készült, ráadásul felfedeztem egy kis piacot is, így 1500 ft-ért vettem 3 Puebla feliratos pólót. Nanáhogy tipikus túrista vagyok! :-)
Aztán sietve megkerestem a buszmegállót, felkapaszkodtam a buszra, a következő megállónál felszállt 2 gitáros srác, és tökjó spanyol dalokat énekeltek (bárcsak értettem volna!) - az előadás annyira jól sikerült, h sok aprót kaptak érte :-) Engem pedig remek hangulatba ringattak. Nagyon jó volt :-) 15 perccel buszindulás előtt érkeztem meg, gyorsan aktualizáltattam a jegyet (nyitott jegyet vettem, uis pontosan nem tudtam, melyik buszt fogom elérni) és fel is szálltam a buszra. Visszafelé már nem sikerült olyan jó képeket csinálnom a leszálló szmog miatt 
, így nem is erőltettem.A putrikon keresztül aztán megérkeztem a TAPO-ra, ahol sikerült jól eltévednem, aztán bekeverednem a buszok közé (mindenhol a metrót kerestem na) és egy rendőr jött utánam, jó mérgesen. Gondoltam na tessék, de nem hagytam h elrontsa a napom, így magyarul kezdtem hozzá beszélni. Nagyon mérges volt, és bár pontosan nem értettem (sőt, egyáltalán, mert nem tudok spanyolul), h mit magyaráz, azt kb kikövetkeztettem h a dokumentumaimat és a pénzemet akarja eme kihágás fejében. Na de nem tudta szegény, h egy oscar-várományossal hozta össze a sors, így aztán elővettem a metró-térképet és bőszen magyarázni kezdtem neki magyarul, h hova szeretnék eljutni, és h mutassa meg hol a metró. Az már feltűnt, h itt az emberek gyakran megérintenek (h egymást is-e, azt nem tudom, szal nem biztos, h ez egy általánosan bevett viselkedési forma, lehet h európaiságomnak szólt, végülis nem tudom), gondoltam ez a közvetlenség jele, így elkezdtem simizni a velem majdnem egymagas rendőr karját, közben erősen ismételve h metró, és mutogatva a metrótérképre. Na derék rendvédelmezőnk elvitt a metróhoz (ő sem adta fel, és közben soszor elismételte, h dokumentumok meg pénz meg ilyesmi), én hálából a nyakába ugrottam, majd faképnél hagytam. Végülis nem tudom, ki lepődött meg jobban ezen a fordulaton, ő vagy én, mindenesetre kellemetlenségek nélkül megúsztam és eljutottam Lindavistába időre.
