Jogsi.
Nos, harmadikos gimis voltam, mikor megszereztem a jogsit. Nem ment könnyen, az elmélet ok, de sajna nem vonzódtam az autókhoz, sosem. Sőt, inkább félelem van velük kapcsolatban. A legjobb barátnőm friss jogsis volt, moziból jöttünk haza a kispolszkival, amikor a sárgán villogó lámpás kereszteződésben, balra kanyarodásnál egy hatalmas csattanás után 180 fokot pördültünk...semmi bajunk nem lett - az autónak annál inkább - de ez az esemény sem segített az autókkal kapcsolatos problémámban.
Mikor nekem is meglett a jogsim, apám kitalálta h menjünk a szomszéd kisvárosba boltba, és vezessek én. Nos, ő nem a türelmes fajta, így végigkiabálta az utat, semmi sem volt jó (jelzem - ha jól emlékszem - egyszer sem gyakorolt velem...), majd mikor hazaértünk közölte, h az ő kocsiját soha többet nem vezethetem. Megmondom őszintén, maradék kedvem is elvette a vezetéstől. Aztán jött az egyetem, kiutaztam Lengyelországba, stb-stb.
Igen ám, de szakmámhoz elengedhetetlen az ótó. Uis vadabbnál vadabb terepekre kell kijutni illetve addig eljutni. Ezzel először 2004-ben szembesültem, vagy csak akkor tudatosult bennem...Ehh, mondjuk tájékozódóképességem is fejlesztésre szorul...szóval vezetésileg nem tartom magam ásznak, főleg h hiábavolt jogsim kb tízéve,(vagymégtöbb) SOHA nem vezettem...Ha szóba került, inkább titkoltam h van nekem ilyen papírom...
Tavaly változott meg a helyzet, uis főnök lettem és került a fenekem alá egy Peugeot Expert (egy kb. ilyen )amit 1 hónapig használtam (ráadásul még másokat is kellett fuvaroznom). 95%-ban egy útvonalon használtam, KI és vissza. Aztán a kollégák így felfedezték h van jogsim, s bekerült így 1-1 "extra fuvar". Szerencsére az esetek nagytöbbségében azért ült mellettem vki ( a tájékozódási képességem sajna nem díjnyertes...) Szép lassan belejöttem a vezetésbe, megtanultam az autó kezelését, bár a forgalomban még mindig főleg magammal és a kocsival vagyok elfoglalva. Ehh, nem szégyellem, tipikus női vezető vagyok.
És tegnap du. került a fenekem alá egy ilyesmi ...Mikor megtudtam, h egy ekkora ótót kell vezetnem, keresztül a városon, ráadásul utasaim is lesznek...Mese nincs, odaKI más járművel nem lehet eljutni...fődút, sár, dagonya...
Reggel főnököm ment velem néhány kört, h szokjam... (hála és köszönet) ebédszünetben a társaságot már én vittem...basszus PARKOLNOM is kellett! :-)))
Munka után Lbá ült mellettem hazafelé, nagyon türelmesen magyarázta az utat..csakhogy neki ki kellett szállnia. Ott ahol lakik :-) Csak sajnos az én végcélom a város kb másik vége....ehhh...és az utat is csak kb. tudtam...el is kavartam rendesen...Egyedül ezzel a nagy állattal...ráadásul bekeveredtem egy olyan "elit" részbe, ahol szépnagyházak vannak, egyirányú és zsákutcákkal... ehh..többször leizzadtam, mert csak kb. tudtam, hol is vagyok...Az irányt nagyjából betájoltam merre is kell mennem, és próbálkoztam. Ki is keveredtem egy nagyobb útra, ahol busz is jár, s már ismerős volt a környék. Csakhogy pont az ELLENKEZŐ irányba kellett volna haladnom....ehh...próbáltam egyedül megfordulni ezzel a hatalmas járművel, pont jöttek rendőrök...ehh...én meg ott szerencsétlenkedtem elfoglalva az összes sávot...közben már láttam, h mindjárt még jól meg is büntetnek...már fogalmazódott a szőkenős magyarázat..amikor a rendőrautó lassított....jól megnéztek, aztán továbbmentek...uhhh....Nagy nehezen átkínlódtam magam a megfelelő sávba, a megfelelő menetirányba, és hajrá. Épp kezdtem magamhoz térni, amikor bepillantottam a tükörbe és látom, h utánam rendőrök...ááááááááááá. Persze nem követtek, semmi ilyesmi :-) A következő kereszteződésnél már másfelé fordultak... A lényeg, h mire "haza"értem, annyira remegett a lábam, h ki sem tudtam szállni a kocsiból hosszú percekig....Csoda h ennyi élmény és izgalom után hullaként estem be az ágyba???
Ma reggel jókoráncsipásan már én vittem az autót....és ma egész nap...a többiek kedvesek, és mondták h jól ment...előbb-utóbb csak belejövök..A többiek azzal vígasztalnak, h egy ekkora autóval senki nem mer ujjat húzni, ne aggódjak :-))
