ehh, még egy kicsit függök-mesélek.

Szal 13-a van ma. Azaz volt, mert már holnap van. Szal tipikusan alakult a mai nap. Tegnap este megjöttek a biskupiniak, és megbeszéltük, h fél 8-tól pakoljuk a kiálltást befele az ótóba. A kollégáimnak természetesen 7 órát mondtam, előrelátván, h vki esetleg elalszik. És milyen jól tettem! Vki tényleg elaludt: ÉN.... ehh.

Aztán nekikezdtünk a cipekedésnek. Aggódtunk, h a lengyelek túl kicsi ótóval jöttek és nem fog beférni a cucc (befért.). Ezt többször jól megvitattuk. Aztán sor került a terepasztaok--makettek bepakolására is. A lényeg, h egy (óvatlan?) mozdulat következményeként térdtől lefelé meg lettem hintve műfűvel. Onnantól kezdve a lábam zöld volt, mert természetesen térdig érő halászgatya-szerűségben voltam...

Aztán kiderült, h senki nem ér rá, így megnyertem magamnak a lengyeleket. Bepakolás után újabb bonyodalmak, melyek végén sikerült elérni, h egy kolléganő készítsen nekik kaját az útra. Én meg elvittem őket (egyedül)n megebédeltetni. A fegyveres őr (ja, az is kell) egy tipikus dresiarz-burak. Vannak akiknek ez mond valamit, ők most együttérzően felsóhajtanak. (A többiek is megehetik ezt, de most nem fogom kifejteni). A sofőr meg...róla elég annyi, h kicsi, köpcös, és egész ebéd alatt azt ecsetelte, h ő mennyire jófej, mennyire bejárta egész Európát és hol milyen és mennyi kurvát fektetett meg, h nem lett a szívem csücske. Ja, és amikor kijelentette h életében most van 3x múzeumban... szal róla ennyi elég is. Bőven.

Majd hálistennek elindultak jól. Aztán kiderült, h háromnegyed (!!!!!!!!) 3-kor sikerült felvennünk a benzinpénzt, amit már 1 hete megigényeltünk, és ugye nem elfelejtendő, h reggel 7-től dolgoztam ma elvileg, holnap hajnali 5-kor indulunk, szal még csomagolás miegymás hátra volt, stb-stb s nekem azt vhol be kellett váltanom. Természetesen 3 pénzváltóban nem volt zlotyi. Egyik kedves kolléga kitalálta, h majd reggel beváltjuk - ja bzmg, hajnali 5-kor nyitnak a kib. pénzváltók...nem beszélve arról, h reggel 7-kor elvileg már elhagyjuk az országot... Másik kedves kitalálta, h majd váltunk OTT. Pesze, csak kár h mindenről számla kell, elszámoltatni meg gyakran nem fogadják el a külföldi számlákat, csak a benzint, azért is könyörögni kell. Illetve el kellett még intéznem egy beszerzést, aminek a számláját rosszul állították ki, így a végén nem tudtam elszámolni, és qrvajó, h a saját pénzem van benne...

És emiatt a számlás kavar miatt majdnem elkéstem a kozmetikustól..mert az ugye evidens, h Biskupinba nem utazhatom bundában! Még ha ott most hűvös is van...

Szerencsére nem késtem olyan sokat, és még be tudott vállalni egy nyúzást. Addigra már egész jól elfelejtettem, h még mindig zöld a lábam...szerencsére ő is csak úgy vette észre, h a gyantacsík lehúzás után ződ lett...

szal 13-a. És élni tudni kell :-)))))))))))