Nos, a kirándulás nagyon jól sikerült :-)
Csütörtök (2010.01.07)
Indulás, föl Pestre, aztán Ferihegy. A járat ismeretlen okokból eleve késve indul, nembaj, míg a váróban ücsörgök az útikönyvet tanulmányozom. A végére is érek..majd utólag leszek figyelmes az alcímére: Utazás előtt, alatt, helyett.. (hehe vicces). Szerencsére beszállhatunk. Malév. Kényelmes, ám a végén teljesen megtelik - még így is. A kiszolgálószemélyzet magyar, nos hagy némi kívánnivalót maga után, de hagyjuk. A repülés számomra hihetetlen élmény, az ablakra tapadva csodálom az alant elhúzódó tájat, közben élvezem az adrenalintöbblet kellemes hatásait. Mivel nyugat felé tartunk, egy végeláthatatlan, órákig tartó naplementét csodálhatok a felhők felett. Nagyon érdekes volt látni, h lent már sötét este van, kigyulladtak a városok fényei, fent azonban még csak alkonyat, és rózsaszín naplemente. A fényképek sajnos nem adják ezt vissza - lévén gagyigép ... Este érkezés, Párizsba, elbumlizás az Operáig Rossybus-szal, ami 9,1 €. Már érzem, h ez a város nem olcsó árairól fog bennem megmaradni :-) D. vár az Operánál - szerencsére, mert a címét elfelejtettem elkérni (no comment) ahonnan metróval jutunk el hozzá. Legnagyobb döbbenetemre A Cég a belvárosban fizet neki garzont, mely ugyan nem a legpengébb, de én bármikor elfogadnám. (Bérleti díja 1100 € / hó - úgy látom bár nem így terveztem, ez egy anyagias poszt lesz, de hátha egyszer még ezek az infok is jól jönnek valakinek) Aztán trécseltünk egy jót és mivel D. még pénteken dolgozik, ezért éjfél körül azért már lefeküdtünk aludni :-)
Péntek (2010.01.08.)
Hogy ne legyen gond a lakáskulccsal, D-vel együtt hagytam el a kis garzont, reggel 8 előtt. Nos, bár ugyanazon időzónába esünk Párizzsal (amit totál nem látok ésszerűnek jelen esetben),itt még tök sötét volt. 1/2 9 után kelt fel a nap!!!! Szóval hajnali séta a Diadalívhez, egy kis parkon keresztül, majd elválnak útjaink, D. megy a jó kis irodába, engem meg vár a város! A fél kilences hajnal iszonyat mínuszokkal örvendeztetett meg a Diadalív árnyékában
így miután ellőttem jósok képet arra az elhatározásra jutottam, iszom vhol egy kávét vagy teát, mindegy, hogy milyen helyre akadok, bemegyek melegedni. Elindultam egy általam megfelelőnek gondolt irányba, majd mint igazhitű szőke nő, természetesen nem vettem észre, h bár az utca neve egyezik a térképen kinezett utcáéval az irány pont nem, és ahelyett, h a központ felé haladtam volna egyre csak távolodtam attól.Viszont már nagyon fáztam, és végre meg is láttam egy kis kávézót, így nem tétováztam, bementem. Nos ránézésre egy kultúrált késdobáló volt :-) Kétféle árjegyzékkel: uis uaz az étel / ital más összegbe kerül ha a pultnál, a kerthelyiségben vagy odabent fogyasztod a teremben.Vagy legalábbis vmi ilyesmi. Előszedtem összes franciatudásom (ide kívánkozik megjegyezni, h kb. 10 évvel ezelőtt még nagyon pengén franciáztam ment ez a nyelv) valahonnan jó mélyről, és olyan boldog voltam, h sikerült megrendelnem a forró csokit, a pultnál álló kissé leharcolt asszonyság megkérdezte h nagyot vagy kicsit, mely kérdést megértettem és ismét válaszoltam rá. Amíg vártam, h elkészüljön a kezet s szívet melengető ital belépett egy magas, serpenyőarcú srác (akire eleinte ügyet sem vetettem), majd előjött a szakács (?????? kocsmában???) is valahonnan, és a pultos asszonysággal lekezdtek kibeszélni egy fiatal kis cafkát. "No bo ona to z każdym się prześpi..." és akkor bennem elszakadt vmi...és rájuk köszöntem, h jól zavarba hozzam a bandát...ja, legalább jól meglepődtek. Igen, és akkor feleszméltem, h a serpenyőarc kiválthatta volna gyanakvásom... Na szóval mindig, mindenhol... :-)))))))
Ember még forrócsokit olyan gyorsan nem ivott, mint én. A fizetésnél már nem törtem magam, h franciául próbálkozzam, elég volt simán lengyelül...pfffff.
Kicsit lehangoltan indultam tovább, a kiábrándultság persze gyorsan el is illant, s helyette elkápráztatott az utcákat szegélyező hangulatos épületek látványa. A sok kovácsoltvas erkély, a világos színek! Meg is jegyeztem, h mintha a VI. / XIII. ker. Párizs egy negyede lenne, egy olyan lepukkantabb... Majd megcsapott a frissen sült croissant illata, mely a sarki pékségből egyenesen az orromba vándorolt, felébresztve gyomrom..még most is összefut a számban a nyál :-) Szóval betértem és sikerült kérnem egy ropogós vajas croissant :-) Így - igaz részletekben - de már első nap szert tettem egy eredeti francia reggelire.Gyorsan betájoltam magam (immár a jó irányba), és ropogós, forró péksütit majszolgatva (mely mégsem morzsálta össze a kabátom!!), épületeket fotózgatva elindultam a központ felé. Mikor egy metróállomás közelében találtam magam, hirtelen arra gondoltam, jó lenne kicsit újra megmelegedni, így lementem a metróhoz, mely hihetetlenül modern. A rendszer hasonló, mint Mexikóban, az ember egy jeggyel számtalan vonalon utazhat, amíg fel nem jön a felszínre. Kinéztem magamnak a belváros átellenben lévő egyik legtávolabbi pontját, ahová saccra kb 10 perc az út metróval - átmelegedésre pont ideális. Hamarosan a Gare Lyon
pályaudvar mellett találtam magam, ahol szembeköszöntek a magas, modern, színüveg irodaházak. Innen gyalog elindultam a Bastille felé.Itt egy szintén fura benyomást keltő üvegfalú opera található illetve egy emlékoszlop, azon a helyen, ahol anno a Bastille állt.
Érdekesek egyébként ezeka franciák: először kivégezték hőseiket, majd újra büszkén mutogatják őket, lerombolták a Bastille-t, majd bonbonos és cukorkás dobozokra vésték...kicsit bizarr :-)
Feltámadt a csontig hatoló jeges szél,s táskámban kotorászva szomorúan konstatáltam, hogy a kesztyűmet mégsem hoztam magammal...Így egy lehetetlen feladatba fogtam: elindultam kesztyű-beszerző körútra, ugyanis már fotózni sem tudtam dermedt ujjaimmal. Ki gondolta volna, hogy ez ilyen bonyolult feladat??? Pedig AZ. Mármint ha az embernek van 50-70 € -ja kesztyűre, akkor simán megoldja, de ha nincs, akkor bizony sokáig kell mászkálnia kesztyű után..Így hát sok kis boltba benéztem (az utcák boltjainak 90 %-a kicsi, olyannyira, hogy gyakran csak lapjával fér be a vásárló. Kivéve, ha francia, mert úgy vettem észre, hogy a franciák véknyabbak az átlagnál), árulnak sapkát, sálat, kabátot, csak épp kesztyűt nem.... Végül eljutottam a palotához, a Place des Vosges-hez,
ahol megszólított egy orosz nő,útbaigazítást várva :-)) Útikönyvem térképével és néhány valóban francia járókelővel együtt hamar kiderítettük, hogy merre is található az a múzeum, amit a hölgy keres, így végül együtt mentünk be :-)
A Musée Carnavalet
gyűjteménye a késő középkorból elbűvölő - már aki ez érdekel. Régészeti kiállítása egy közepes méretű teremben volt, s pont a felénél tartottam, amikor kitessékeltek. Középkori gyűjteménye nincs is. Egyébként megdöbbentő, hogy bár még a város neve is egy gall törzstől származik, mennyire leszarják "őstörténetük". Egész Párizsban pl, nincs régészeti múzeum! Mire végigjártuk a múzeumot már jócskán ebédidő lett, s a Marais negyedben található sok - és viszonylag olcsó - kis étterem egyikében beültem egy 'Plat du jour'-ra, ami gyakorlatilag napi menüt jelent, kicsit bőségesebb, és minőségibb az itthoninál, 10-15 € között mozognak az olcsóbb helyek ebédkínálatai, változó kombinációkban (pl. második + desszert + egy pohár bor).
Ja, egy újabb lengyel elem a környékről:
A Marais negyedből átsétáltam a Cité-re, ezen a Szajnán található szigeten kezdődött minden. Az őspárizst meg lehet itt nézni a Miasszonyunk-templom alatt is, ez nagyon jópofa, érdemes megtekinteni! A Notre Dame
nagyon tetszett, bár az elé pakolt hánytízméteres csodafenyőt igazán mellőzhették volna :-)
A sétát rövidre zárva a nap hátralévő részét a Louvre-ban töltöttem,talpfájásig csodálva mindazt, amit a franciák összeloptak. Valóban döbbenetes gyűjteményük van ókori kincsekből!! Maga a múzeum egyébként nem nagy szám a kiállítások is teljesen hagyományosak. Hatalmas épület, rengeteg gyönyörű tárggyal, mindenképp érdemes (lenne) eltölteni 1-2 napot odabent.
