Igazság szerint ez egy szomorú bejegyzésnek készült a lelkemről. Aztán azon gondolkodtam, h megírjam-e. Végül az emlék-dolog miatt feltétlen szeretném. Nos, 1 éve ilyenkor Mexikóban voltam!!!!! Durva, hogy eltelt azóta már 1 év!!!!!

Szóval, azzal kezdődött, hogy volt egy kiabálás. Amit én végighallgattam, de igazából nem érintett meg (pedig kellett volna...). Nem szóltam bele, nem is reagáltam - pedig azért ez nem jellemző rám... Aztán rá 2 nappal beteg lettem. Köhögés és elment a hangom. Ja, gondolom az összefüggés mégiscsak létezett. Aztán - mivel mostanság amúgyis magam alatt vagyok - hagytam, hogy beteg legyek. És az is lettem. Szombaton nem tudtam lehúzni a lázam semmivel. Najó, ez nem annyira igaz, mert nem is próbáltam..ehh..csak néhány szem aszpirinnek adtam esélyt, és pihengettem. Vasárnap már csak hőemelkedés volt, és nekikezdtem a szakdolgozatomnak is (igen, kínkeserves, mert nincs hozzá kedvem, pedig érdekes a téma), szültem 12 oldalt (min. 50 kell, hogy legyen), és meg is lesz, csak minőségi munkát akartam, merthogy elvileg meg fog jelenni. Na, ebben nem vagyok biztos. Mármint, hogy minőségi lesz... De nem is ez a lényeg. Hanem hogy olyan érdektelenné váltam.. Lehet a betegség teszi, még mindig valami durva módon köhögök, és az orrom sem szelel.. - de az is lehet, hogy nem.És ez megrémiszt, mert nem gondoltam, h így is lehet...

Viszont ez a rekedtség, a némaság, otthonlét is rávilágított pár dologra: az élet akkor is megy tovább, ha én nem vagyok benne. Durva. Igaz volt pár telefon (kb. 6-7) egész nap, de ennyi. Munkailag pótolható vagyok hát. Ha nem beszélek annyit, és olyan hangosan, akkor is működnek a dolgok, az emberek meghallanak - sőt, esetleg jobban is figyelnek rám. Tehát lehet, h túl harsány vagyok alapból? Vagy a fülemre is ráment ez a szar, és csak én hallom magam halkabbnak??

A munkahelyemen minden ok. SŐT! Holnap jönnek lengyelek, kiállítást bontunk - építünk, hétfőn megnyitó 1. Mátészalkán, pénteken megynitó 2. Nyíregyházán, aztán hétvégén szülővárosomban leszek idegenvezető meg ásványvásáros, zajlik az élet rendesen :-))Sőt, ha megoldható, még az is lehet, hogy a nagymamámhoz megyek a hétvégére - biztos örülne neki... és szerintem én is, bár most már egyre több türelem kell hozzá...jó lenne, na és jót is tenne, úgy gondolom.

Várom a tavaszt. Remélem én is újjászületek egy kicsit... Szeretnék egy párt magamnak, egy társat. Nem, nem pasit, azon már túljutottam. Szerintem lassan most leszek kész arra, hogy társam legyen,és én is társ legyek.