Kivettem szabit (WoooW, ez már a harmadik ilyen az életemben) - igaz hogy csak csütörtöktől, bár hétfőtől szerettem volna...

Szóval kell végre pár nap, h nyugodtan befejezzem A műve(ke)t. Ezért ugyanezen okból hazautaztam a kisfaluba szülőkhöz, hogy tényleg ne legyen semmi eltántorító hatás, befejezzem (és megírjam) a szakdolgozataimat. (jó, mondjuk mikor megtudtam, h apám beizzítja a kemencét kenyér - és lángosa sütése céljából, akkor úgy döntöttem, hagyom magam eltántorítani mégis, és bedobom a közösbe a kalácsfonó tudományom)

Szóval ezt inkább kifejtem. Tavaly (?) történt, hogy apukám rátalált erre az oldalra - nem, nem fizet a reklámért. És megépítette. És az elmúlt hónapok alatt megtanulta használni. És most már profin űzi. Olyan kenyereket süt benne, mint egy ÁLOM. És azóta már Egerből hordja a teljes kiőrlésű lisztet egy malomból, és minden nagyon bio és főleg qrvafinom. És ha éppen úgy dönt, vagy elfogy a kenyér, hogy sütni fog már előző este eltervezi jól, elmesélte, hogy éjszaka azzal álmodik, milyen lesz az új friss kenyér :-) Szóval bedagaszt sok tésztát és amikor gyönyörűre kel, és a kemence pont jó, akkor (először próbaképp kisüt 1-2 kenyérlángost) csodaszép illatos kenyereket süt benne... Az illat belengi az egész udvart... Így - mivel egyébként is szerettem volna kalácsot sütni a családnak - minden a lehető legjobban alakult, és valódi kemencében sült kalács készült ma délután :-) Ott hűl a tiszta konyharuha alatt :-)

És egy újabb kísérletet végeztünk ma: kemencében sült (?) töltött káposzta készül. A recept szerint az agyagfazéknak 24 órát kell eltöltenie a kenyerek helyén. Szóval holnap estére fog elkészülni a vasárnapi ebédünk :-))) Mindenki izgul :-)

+ 1 meglepi: anyukám a kérésemre nagyonfincsi uborkalevest készített...mmm...mindenképp imádok hazajárni!!!Megtaláltam magyarul is - mondjuk nem kell bele káposzta, de amúgy 85%-ban így készül - sőtt több verziót is felleltem a neten (csak ecetes uborkát NEEEEEEEEEEEE)