Valami megváltozott azon a szombat délután. Úgy tűnik elmúlt az átok hatása (lehet kedvenc kolléganőm megátkozott, mert nem hívtam meg az államvizsgás bulimba, és megátkozott - az a legdurvább, h EZ NEM VICC.....). Vagy a pms. Mondjuk ez a valószínűbb. Bár egyre durvább hangulati kilengéseim vannak, basszus. Bele sem merek gondolni, milyen lesz a klimax. De igazából nem is erről akartam írni, szal váltok is.
Meghívtak / felkértek egy tolmácsolásra. Örültem. Úgy volt, hogy NagyonFontosEmberek jönnek, mindkét részről, s emiatt hajnalban kellet utaznom egy picifaluban tartandó FontosÜnnepségre. Nos, pénteken már meg is kaptam a szövegeket, de csak szombaton jutottam oda, h lefordítsam.Hát, helyenként szíttam a fogam rendesen, helyenként meg anyáztam, no de kell a píz, mese nincs. Szombaton este meg még buliztam is, de csak lájtosan, aztán meg egy nyolcmilliós vadiúj terepjáró került a fenekem alá, és majdbeszartam a félelemtől a gyönyörűségtől, h vezethetem... de ez még mindig nem az amiről valójában írni szeretnék...ehhh, kalandozó gondolatok!
Vasárnap, 2010.06.27.
Hajnali 4-kor kelés. Zuhany, hajmosás. Fürdőszobában kiég a villanykörte menetközben, így mindez töksötétben. De röhögtem :-) Aztán ruhaválogatás,hajbelövés, szolid szemkiemelős smink és indulás. Na majdnem, mert konstatáltam, h SZAKAD az eső. Kaland az élet, tiptop kosztümke felé retkes vízálló munkáskabát. Mert élni tudni kell!! Majd pipellőben szökellés a földút tócsái közt (naja, aki a világvégén lakik, annak ez jut). Egyet elvétettem, pipellő megtelt vízzel. Remek. Szottyogó jobb lábbal folytattam az utam az Első Buszhoz, kiélvezve ahogy a nejlon és a lábujjaim között fel-le ingadozik a vízszint. Elértem az első buszt. Mire kiértem az Első Vonathoz a pipellőn kívül saccperkábé meg is száradtam. Jegy, vonatra felül. Az Első Vonat egy színvonalas személy, büdi, koszos, ragacsos, ahogy illik. Röhögök: el sem tudom képzelni, hogy lehet ettől jobban eltölteni a vasárnap hajnalt. Döcögünk, s egy Story-nyi táv (fáradtan vonatozáshoz mindig ilyet választok, ha rövidtávra utazom - hosszabb esetén könyv) után leszállok. Szerencsére MásikVárosban is esik, így mire az IndulásiPont-hoz érek ismét megázok a jó kis áztató esőben. Megérkezem az Indulási Ponthoz, ahol már sokember nyüzsög, gyorsan kapok "Rendező" feliratú kitűzőt - ami azért is nagyon vicces mert kb. fingom nincs A Rendezvényről, én csak tolmácsolni megyek -, majd megismerkedem azokkal akikkel együtt fogunk szívni dolgozni és már be is tuszkolnak egy kisbuszba, ami indul A Rendezvény Helyszínére. Megérkezünk, majd az elhintett információ-morzsákból összerakom, h túlbuzgó izgulás miatt 3 órával hamarabb vagyok a Helyszínen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jó, nemcsak én, hanem a többi "Ál-Rendező" is, kicsit vígasztal, h nem vagyok egyedül... No, mi Ál-Rendezők tartsunk össze! felkiálltással elindultunk helyszínelni. A színpad összerakás alatt, sok helyes katona utasításokat követve izgett-mozgott, sátorokat épített, stb. Szerencsére mindenhol útban voltunk, akárhol is akartunk csendben ázni, így kisebb tanakodás után beugrottunk a helyi kocsmába melegedni. Belülről. Szerettünk volna, de győzött a JózanÉsz, s megbeszéltük, inkább majd levezetésképp. És visszamentünk lábatlankodni. Közben megérkezett a kaja is, így loptam néhány pogácsát, hogy mégse éhgyomorra már.
Jöttek lovak,lovasok, árusok, stb. Katonazenekar összeállt, és egyszercsak látjuk, hogy jönnek a FontosEmberek. Katonazenekar rázendít, mi, Ál-Rendezők félrevonultan szottyogunk a gyrosos lakókocsi mellett, röhögünk. FontosEmberek balra el (napersze, ők nem voltak útban és gondolom kaptak Istenhoztapályinkát is...). Szottyogunk, ázunk, poénkodunk majd jön a hír, hogy lassan kezdődik (ja, 3 óra, ne felejtsük..!).
A biztonság kedvéért menetbe állunk, mi egy lovascsapat mögé, hogy a sáros séta során még a lábaink elé lehulló zöld aknákon át is ugrándozhassunk. A séta hosszúnak tűnik, mert lassan halad a menet. Sárga esernyőmet cibálja a szél - pedig amúgy is vigyáznom kellett szomszédaim szemeinek épségére...és a biztonság kedvéért egy küllőt (mi lehet a neve???) elhajlít, kettőről meg lefejti a vásznat. Éljen a kínai ipar! Lassan a színpad elé érünk - csoda, eláll az eső, és itt-ott fel-felbukkan a nap. Meleg ettől még nem lett, dea szél elállt, és így sokkal kellemesebb. Ugyanis a színpadra lépés előtt le kellett vetnem a retkesmunkáskabátot, hogy megmutathassam, valójában tiptop vagyok, és nő, amit a dekoltázsom is bizonyít. Persze a frizurám kicsit megsínylette a szelet, és az esernyő alá ferdén becsapódó esőcseppeket, dehát én sem vagyok tökéletes!
A színpadon váltják egymást a FontosEmberek. Aztán jön FontosEmber 3. és ott a színpadon belemondja a mikrofonba, hogy ja, amúgy ő nem a megbeszélt beszédet mondaná, boccccs. Rámosolygok kedvesen, és azt gondolom: Anyád! És lenézek a közönségre, és látom, hogy basszátokmeg a fele ugyanúgy kétnyelvű, mint én, és érteni fogja minden bakim, kiválasztok egy FontosEmbert, aki úgy néz ki, mint Dr. House, de dettó és tényleg, ettől jobb kedvre derülök és úgy döntök, neki fogom mondani. FontosEmber 3. minden mondata után bíztatóan rám néz, és néha az a benyomásom, h nekem mondja a mondandót. Egyre szimpatikusabb.De kiderül, mindez olcsó csel, ugyanis előhúz a zsebéből néhány verssort és felolvassa. pfffffffff...elkérem tőle a papírt, és megpróbálom lefordítani. Kicsit döcög, de haladjunk. Befejezi. huhhh.. Megöleli a karom, és lemegy a színpadról. Ezzel vége is a necces résznek. Aztán történt kicsi kellemetlenség (mely főváros kontra vidék örökkonfliktusra vezethető vissza gyökerileg), de ezt most inkább nem részletezem. Aztán vége lett a hivatalos résznek és jött a zabálás. Nos, sok FontosEmber olyan együtt, mint egy sáskaraj, szerencsére a Vendéglátós újabb és újabb adagokkal tölti a kiürülő tálcákat és tálakat. Ál-Rendező társam megtalál a pályinkával, úgy döntünk, erre innunk kell. És iszunk. Aztán kaja után nézek. Kevés a hely, bekéredzkedem egy társasághoz. Majd bonyodalom - sikeresen megoldjuk. A bonyodalom okozója egy lila ruhás csuhás :-) Minden jól sül el :-) Süteményért indulok, amikor FontosEmber 3. odalép hozzám, megfogja a karom, és még egyszer elnézést kér, amiért új beszéddel állt elő. 2-3 mondatot váltunk, mikor hirtelen körénkgyűlnek Más FontosEmberek, és mondataikkal-beszólásaikkal közénk állnak. Mivel én vagyok itt a legkisseb porszem, és ráadásul egy szolgáltatást nyújtok, óvatosan kislisszolok a körből és folytatom utam a sütik felé. Fontosember 3. utánam lép (naoks, nem voltam messze) és kérdi, "Hol is hagytuk abba?" Elmosolyodom, és épp válaszolnék, mikor megismétlődik az előbbi jelenet. Hallom, hogy FontosEmber 3. mondja: "Lassan indulnom kell vissza!" Visszalépek, és nemtörődve illemmel átnyújtok neki egy névjegykártyát. Elveszi, felolvassa: "RitkaVezetéknév..? Nahát, ismerek egy ilyet!" Mondom Neki - ez egy nagy család, a másik is a rokonom valamilyen bonyolult leszármazási folyamatábrán ez ki is mutatható. Ad egy névjegykártyát ő is, persze azon minden hivatal-os :-)
Miután az összes FontosEmber lelépett, egyik Rendezőnek megemlítem, hogy na, én akkor hogy is fogok innen hazajutni..? És ábrándosan hozzáteszem: itt az a sok helyes katona, nem ülhetnék be hozzájuk...? Majd 20 perccel később felém jön egy köpcösebb Főrendezővel együtt. Főrendező aszonya: "Bemutatom az Ezredes Urat!" Ezredes Úr aszongya: "16 óra 10 perckor indulás! Valamelyik zöld autóba befér." Én azt mondom: "Értettem!" És fél órát nézelődök, van idő megpillantott ismerősökhöz odalépni, 1-2 puszit és szót váltani. Aztán a megadott időpontban odamegyek a zöld autókhoz. És jön egy tank. Nem lassít - felsóhajtok, ez még nem az!! Jön egy ponyvás, hátul tele helyes katonával - szomorúan felsóhajtok, ez sem az...! Végül egy zöld buszba szállok be, néhány helyes katona közé :-) A pályinkák bennem azt mondják, ismerkedjek - engedelmeskedem. Aztán hazahoznak, belvárosban kitesznek, és hazaindulok jókedvűen :-) Azért a biztonság kedvéért adtam nekik egy névjegykártyát. Néhányan megnézték a dekoltázsom, néhánnyal beszélgettem is - sose lehet tudni.... :-))
