Nos, amikor reggel a mocsáron át gázolva szétszakadt a bakancsom és befolyt a víz, már éreztem, hogy nem ez lesz életem legsikeresebb napja...Történt mindez fél hétkor, reggel. Najó, lehet hogy háromnegyedkor, mert hétfő lévén kicsit döcögősre sikeredett a reggel. A macskasimogatás miatt, mert egyébként időben voltunk.

Aztán mikor megláttam a feszített víztükrű medencénket majdnem sírva fakadtam. Mert ez elvileg a munkahelyünk kellene hogy legyen.. No, aggregátor, szivattyú (ugye milyen szavakat ismerek?), és hajrá. Bár a munkavégzésnek befellegzett...Ráadásul a szivattyú délig bírta, és úgy döntött: mára legyen ennyi elég.Aztán kiderült a kocsinak ékszíj-problémája van, meg 10.000 km-s olajcsere. Ilyen ez, pörög a számláló, aztán meg vinni kell...

De végül tökjól végződött a mai nap: ótószerelő szerint ékszíj kibírja péntekig (juhééé). Másik szerelőbácsira meg nagyon szépen néztem és 2 óra alatt megszerelte a szivattyút (másik juhééé). Hálából vittem neki két Stellát. Mire nem jó a sör...? :-))))