Szóval rászántam magam...már egy hónapja, csak ide nem írtam róla...

Úgy gondoltam sokáig, hogy neten nem jó ismerkedni, mert gáz, meg mert ciki, meg ilyenek. Aztán mikor már nagyon kezdett hiányozni A Társ, akkor gondoltam - megpróbálom. Nos, az eddigi tapasztalataim és érzéseim vegyesek. Mintha ott (sem?) lehetne NORMÁLIS embert találni. Persze ismerettségi körömből vannak pozitív példák, végülis ezek is motiváltak...

Belevágtam. Olyan, mint egy húspiac.. végülis Az. Pár mondatos bemutatkozás, kép, és lehet válogatni. Lehet ítélni. Egy ideig kép nélkül, csak nézelődtem. Írtam pár helyes(nek tűnő) srácnak, válaszra sem méltattak (miközben a bemutatkozó sorok őszinteségről, érzelmességről, természetességről szóltak..). Fura volt, hogy annyit sem írtak: Á, ne fáradj. Aztán szétnéztem én is a választékban - mármint nőtéren. Hogy felmérjem a konkurenciát. Hát, vannak a cicababák, tűsarkú, sok rózsaszín, néha kivillanó ez-az; vannak a kis szürke egerek, kinyúlt pulcsiban, répaszabású nadrágban, és vannak a bombázók, akik sikeresek, vezető pozícióban vannak és profi fotós retusálta a képeiket. Magam nem is tudtam hirtelen hova sorolni... Ha lenne profi fotós ismerősöm... :-)))))))))))))

Szó-szó, betű-betű, és kiderült, az én lecem is magasan van. Mert holmi 50-esek, lefogyott alkoholisták, 150 cm körüliek nálam sem jöhetnek szóba, na. De mondjuk én írtam ezeknek 2 mondatot, hogy köszi, de nem. Volt egy, aki agresszíven reagált, hogy demiért nem?? Neki leírtam, hogy megadtam bizonyos paramétereket (pl. nemdohányzó), és vannak kritériumok, amikből nem tudok engedni. Jó, persze ez sem annyira életszerű..mert ha megismerkedem életem szerelmével, és dohányzik, akkor nyilván nem ez lesz az elsődleges... na mind1, nem egyszerű.