Hiába az esti esőtánc. És a hajnali sem hatott...így végül mégiscsak ki kellett mennünk...Pedig most semmi kedvem nem volt hozzá (na, ez RITKA!). Megérzésem nem csalt: 30 fő várt rám, ásókkal felfegyverkezve. Oks, volt már ilyen máskor is, de hogy ennyi norvégot egy csapáson!!!! Persze ne legyünk előítéletesek, meg mindenkinek jár egy esély, meg ilyenek. Ráadásul dolgozni kell. Haladni kell. Mese nincs, tolerancia ON.
Mindenki dolgozik szépen, ahogy a csillag megy, kivéve...na, kitaláljátok? A norvégok ma 16 féle lapát-támasztási pózt mutattak be. Ja, lakodalmasra, naná. Merthogy ez zenés produkció volt. Hálistennek.
Instrukciókat is adtam nekik (bár magam sem értem naivságom...): NE szedd ki - rámnéz és kiszedi. NE SZEDD KI!!! - rámnéz: JÓ és kiszedi. Nem fogom jobban kifejteni, mert csak felhúznám magam. Pár órával később kiderült, nemcsak hogy KISZEDI de FEL IS DARABOLJA. Ész nélkül...! Nesze neked Tudomány!Tolerancia automatice OFF.
És a velős összegzés: Ma ÚJRA kiderült, nem véletlenül gondolom róluk azt, amit.
És amikor hallok olyan riportokat, hogy miattunk késik meg csúszik, meg fúúúúj, meg akadályoztatás, akkor feláll a hátamon a szőr. Mert basszus, még Így is megcsináljuk IDŐBEN, legjobb tudásunk szerint. Kíváncsi vagyok, hogy a Kedves Fikázó kibírna-e ilyen csapatot irányítva 1-2 hónapot odakint a bokáig érő sárban. Esetleg sertéstelep mellet..
