Vasárnap (2010.11.21.)

Hát, ezt majd megírom, ha több időm lesz...azaz most - remélem még jól emlékszem :-)

Nos, ma is elindultunk L. meg én, kézenfogva, ahogy illik, hogy bevegyük a Régészeti Múzeumot. Sikerült is, bár a Múzeum épp felújítás alatt állt, így hiába nyúltam le az ICOM kártyát, hogy majd villogok vele jól, és ingyen vihetem L.-t kultúrintézményekbe, egyrészt beengedtek minket ingyen (ja, de mindenki mást is...ehh...), másrészt össze-vissza egyetlen kiállítás voltlátható, ami klasszikus módon a "vitrinbe pakolt tárgyak" stílusban mutatta be a Múzeum legjobb tárgyait. Persze volt 1-2, amelybe teljesen beleszerettem, de alapvetően szeretném majd újra megnézni a felújítás után :-))

A múzeumozást gyors ebéd követte a közeli - és kedvenccé vált Le Pain Quotidien-ben (remélem jól írtam..). L. hasonlóan tegnaphoz szendvicset evett, én pedig megkóstoltam 2 Tapas-t (előétel-szerűség). Extra, finom (és "szokás szerint" jódrága) és laktató volt.

Szerettem volna megnézni Madridot felülről - új "hobbi" ez, hogy szeretem látni felülről azokat a városokat, ahol járok, ja, és ha már jómagasan vagyok jól le is fotózom őket. Így hát kívánságomra L. (akiről itt feltétlen meg kell jegyeznem, h kismértékű tériszonnyal rendelkezik) hősiesen kinézett egy kilátóhelyet, és rohamtempóban elindultunk arra. Merthogy már nagyon közeledett a repülő felszállásának időpontja. Én izgultam, h elérem-e meg ilyenek (na persze titkon nem bántam volna, ha esetleg úgy alakul, hogy Madridban kell maradnom...), L. meg halálos nyugalommal cipelt ide-oda. Az utolsó pár métert unszolásomra rohanva tettük meg. Belül ideges voltam, h nem leszek időben (az én értelmezésemben: a normálishoz képest min. 1 órával korábban...) a reptéren, és őszintén megvallva az is idegesített, h L. meg annyira nyugodt...Odarohantunk a kilátóhoz, majd kiderült, h felújítás miatt le van zárva. Pfff.. rohantunk vissza a metróhoz, majd átszálltunk a liláról a szürkére vagy a barnára, vagy mit tudom én..már elég ideges voltam..L. persze nyugtatott, és valóban viszonylag időben értünk a reptérre (jó-jó, L. szerint időben, mert szerintem ROHADTUL KÉSVE!!!!), becsekkoltam, leadtam a hátizsákom, még arra is volt időm, h vizet vegyek :-) L.-lel az utolsó pillanatokig integettünk egymásnak, majd még gyorsan leteszteltük telefonjaink roaming-ját (működött) :-)

A repülő majdnem időben szállt fel..az út gyönyörű volt, láttam a fényeket, felismertem a városokat fentről... Imádok repülni! Cisnáltam pár fotót, de sajnos Kisbuta nem tudott vállalható képeket készíteni.

Gyönyörű kirándulás volt, fantasztikusan éreztem magam...!!!

Köszönöm!!!! :-)