Már kezdenek fárasztani ezek a lengyel utak...gyakorlatilag majd' 2 éve járunk ki 2-3 havi rendszerességgel. Bontunk - építünk, közben sokat dolgozunk + én meg tolmácsolok. Rohadt hideg volt odakint, még hó is esett, ráadásul az egyetlen vastagabb nadrágot, amit magammal vittem, meleg kompóttal leöntötte a pincérlány ebédkor... Most egy kicsit kivontam magam a jópofizásokból, mert van vmi baj velem úgy érzem.

Nyűgösebb vagyok, mint szoktam, pedig PMS a fasorban sincs most. Fogalmam sincs,mi lehet mindez... azaz sejtéseim vannak: anyai ösztönöm és a társhormonok ébredeznek, ugyanis családra, gyerekre, otthonra vágyom. 3-4 nap alatt lezavartuk amit le kell, közben olvasgattam Tolle-t, de a gondolataimat folyamatosan L. és a fentiek uralják. Azt hiszem lassan ennek is eljön az ideje.. mármint a családos életnek.

Közben persze aggódom, h mi lesz a munkával, mikor fogunk fizetést kapni, főleg h jártam az APEHnál is és megtámogattam őket egy félfizetésnyi összeggel. Ja persze, bocsika, vki vmikor elszámfejtett vmit... hát igazán remek. Szóval amikor ezekre gondolok, akkor inkább elhúznék ebből az országból vhova, ahol jobb és biztosabb, biztonságosabb lehetne..fogalmam sincs, melyik út lenne a helyes(ebb)?