Mostanság sok a munka, fáradt vagyok sokat, meg ilyenek. Ennek ellenére eldöntöttem, hogy jobban oda fogok figyelni Az Emberekre. Na jó, nem mindenkire, csak aki megérdemli :-)

Mert emlékszem, középiskolásként milyen empatikus voltam...! Néha túlságosan is átéltem / átéreztem "a másikat". Aztán kicsit megkeményítettem önmagam, és nem volt olyan jó. Most újra tanulok FIGYELNI. Meghallgatni. Úgy igazán...

A munka KINT olyan jó!! Imádom csinálni :-) Ma pl. 3 osztályt is kihoztak, én meg mutogattam nekik mindent. Hehe gyakorlom a tanárosdit, bár tény, h nem tudnám szívvel-lélekkel csinálni. Na ezért van az, h jó lenne ha mindenki megtalálná a neki való pályát, és azt is csinálná...csinálhatná...

Amikor megláttam a 3. csoportot, na akkor már egy kicsit "nabasszameg...!" hangulatom lett, mert a saját munkámmal nem tudtam haladni ma, főleg így, hogy már harmadszorra magyaráztam el a "honnan tudjuk hol kell ásni?"-t...

Mind1, végülis ez egy jó kis nap volt, főkeg, h a főnököm felhívot azzal, h talán ad nekem egy temetőt. És 93%, h az én Kedvenc Korszakom. És olyan tavaly-feelingem lett. Csakhogy most szép, száraz nyarunk lesz, és remélhetőleg nem térdigvízben fogjuk a hullákat kapirgálni. Örömboldogság, na!