Lengyelek jönnek, majd mennek, majd én megyek hozzájuk. És így gyorsan el is telt a május..
A mai nap jól indult: 7-11 között a rendőrséggel volt dolgom. Feljelentés, miegymás. Rongálás. Lopás. Tiltott önkényuralmi jelképek. Nos mindez hajnalban fogadott engem. Alig maradt idő(m / nk) dolgozni.
A negyediken dögmeleg van, beköszöntött a nyár - még szerencse, h jól bírom!
És végre teljesült az egyik álmom: naplementét néztünk az erkélyemről L.-lel és közben finom fehérbort kortyoltunk.1
Hol fent, hol lent, hol idegeskedve, hol nyugodtan. Ja és elvileg holnaptól újra szerződéses alkalmazott leszek.2 De már nem iszom előre...
1 ez azért olyan fontos info, mert megismerkedésünk idején L. majdnem antialkoholista volt. Aggódtam, hogy mi sosem fogjuk pohár borral köszönteni a lenyugvó napot a nyugati fekvésű negyedikemeleti erkélyemen. Aztán kiderült, h L. a bornak az illatától is rosszul van... Aztán kiderült, h L. igazság szerint még sosm ivott igazán jó bort. Mivel én sem vagyok a borok nagy ismerője, együtt kezdtünk ismerkedni A borral. És megörtént a csoda tegnap este, amikor is egy Irsai Olivér társaságában a jéipsziloneskás csavarozott konyhai ebédlő székeit erkélyre vonszolván elmerengtünk a lemenő nap sugaraiban. Átjárt az EZ AZ érzés. És még most is átjár, ahogy felidézem. És már lassan véget ér a harmadik trimeszter :-))))
2 persze néhány hatalmas kérdőjel még lebeg, mint pl. a Tényleg felepénzért kell végeznem / nünk ugyanazt a munkát mint eddig??? Illetve a És meddig??? Vagy a Vajon időben fognak fizetni??? Persze ezek részletkérdések, alapvetően ÉLJEN!
