Gyakorlatilag április óta kint vagyok a mezőn. Árnyékmentesen, naná. Fokozatosan szoktattam magam az úvéhoz, meg a fényhez. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy előbb az alsólábszáram és a kézfejem, később könyékig-térdig csokibarna lettem. Már május közepére. Aztán jött a spagettipántos-rövidnadrágos barnaság, ám mivel nincs két egyforma kivágású ujjatlan felsőm, így lettem parasztcsíkos-csokibarna. Namármost, amikor az ember már csokibarna, főleg arcon, amit ugye nem rejt lening-kendő alá, akkor miért ég le minden áldott nap??
És amikor már csokibarna a vállam-dekoltázsom is, akkor miért ég le minden áldott nap???
És amikor a lábszáraim, amelyek már hetek óta csokibarnák, szóval amikor azok is leégnek?? Szóval kérem, hogy is van ez???
Vörösödni már nem tud a bőr, mert csokibarna, viszont húzódik-ég-viszket....
mindennek csodálatos gyógyszere: a minőségi szappan és a nedves bőrre kent extraszűz olívaolaj! Már este sem fáj a perzselt felület!!
No, nembaj, feszegetem határaim :-))
