A kaparás szüneteiben persze finom tonhalas spagettivel leptem meg a társaságot.
tonhalas spagetti:
- 1 konzerv aprított tonhal
- 1 fej hagyma
- 2 ek olívaolaj
- 2 kicsi paradicsompüré
- 1/2 csomag spagettitészta
- 1 pohár tejföl
- kevés sajt
- fűszerek (oregano, bazsalikom, bors)
A hagymár felszeleteljük és kevés olajon megfonnyasztjuk. Közben a spagettit sós vízben feltesszük főni. Amint a hagyma "megüvegesedett" ráborítjuk a tonhalkonzervet, olajával együtt, majd igény szerint fűszerezhetjük "olaszosra". Nálam most friss fűszernövény-levelek kerültek a serpenyőbe. Amikor már fenomenálisak a serpenyőből felszálló illatok, hozzáadjuk a paradicsompürét és némi vízzel hígítva krémes állagú szósszá kavarjuk. Ennyi idő elég a tésztának is, leszűrhetjük.
a) a spagettit a tányérra halmozzuk, tetejére szószt szedünk, amit kevés tejföllel és reszelt sajttal látunk még el
b) a spagettit átszedjük a serpenyőbe és jól összeforgatjuk, kevés reszelt sajtot szórunk rá, és csak addig keverjük, amíg a sajt "nyúlni nem kezd", majd tányérra halmozzuk és kevés tejfölt teszünk a tetejére.
Mindkét változat nagyon finom!
Szóval fincsi kaja elfogyasztása után visszatértünk a piros fal lekaparásához. Az általam kapargatott falfelületen egész könnyen pergett a vakolat is, egészen addig, míg egy hálószerű, gumis valamire nem bukkantam, amibe folyamatosan beleakadt a spahnim / spaklim. L. pont akkor lépett be a kisszobába, amikor a spahni /spakli sarkát próbáltam kiszabadítani a nyúlós hálóból. Kérdezte mi ez? Mondom, fogalmam sincs. L. nézegette picit, majd: leszedjük? Mondom, szedjük. És megragadtuk a hálót, és húztuk és téptük, és a fal, a vakolattal és a piros festékkel együtt szépen pergett...hatalmas területet sikerült "megtisztítanunk" pár pillanat alatt. Később ugyan kiderült, h lehet mégsem kellett volna...
L. a glettelés után most már vakolós oldalakat is tanulmányoz a neten...
A kedvenc "receptünk" így kezdődik: "Végy egy köbméter homokot..." és cipeld fel a negyedikre a hátadon... Szóval most épp azon gondolkodunk, hogy talán mégis fogadnánk egy olcsón dolgozó kőművest...
Hát, nem egyszerű az élet :-)
