Volt egy dunántúli 7végénk az L.-családnál. Köszöntéssel, ajándékokkal, sütés nélküli banános-karamellás sütivel és még éttermi ebéddel. Aztán egyszer csak idősb. L. felvetette, hogy tegeződjünk. Illetve rögtön már akkor, amikor beléptem a kapun... de most nem is arról akarok beszélni, hogy sokkot kaptam, hanem egy másik felvetésről...

Szóval idősb.L. felvetette, hogy bizony ők már régen kirándultak, és talán lekirándulnának Keleti Megyeszékhelyre. Most nem arról akarok írni, hogy másodszor is sokkot kaptam, mert valójában nem:-) Inkább kicsit örültem is neki, hogy ha meglátják, hova szándékozom rabolni ifjabb L.-t, akkor lehet még pozitívabban fognak hozzáállni ifjabb L. elrablásához. Nem mintha olyan nagyon kellene ifjabb L.-t rabolgatni, de ezt majd inkább egyszer máskor. A Terv szerint másodikaszombat lett kijelölve.

L. mindenféle okból kifolyólag már csütörtökön lelátogatott GonoszKisLakásomba, hogy felújítsa és álomkéglit varázsoljon belőle szombatra. Természetesen vacsorával szerettem volna várni, de a végén az lett belőle, hogy néhány előfőzött alapanyaggal vártam :-). Felejthetetlen esténk volt, a francia rakott krumpli hozzávalóinak (próbáltam belinkelni a receptet, de rájöttem, hogy megint egyedileg módosítottam rajta, -liszt + hagyma, majd később...) karikázása közben jövőnkre nézve elég konkrét dolgokat beszéltünk meg. Olyan dolgokat meséltem L.-nek, hogy közben folytak a könnyeim, majd mikor lassan feldolgoztam és megkönnyebbültem, L. hatódott meg a könnyekig. Soha nem gondoltam volna, hogy a főtt krumpli és a keménytojás ilyen érzelmeket válthat ki belőlünk (jó, a hagymát kihagytam a számvetésből...).Mire a vacsi megsült,ismételten megállapítottuk kölcsönösen, h egymást kerestük és megtaláltuk! És hogy milyen klassz kis csapat vagyunk így mi ketten :-)

Elsejepénteken aztán úgy látszott, hogy még túlóráznom is kell, mígnem egy feltehetően csoda folytán végül még idej'korán hazakeveredtem. Nem kis riadalmat okozott egy kátyúszerű csatornafedél, de erről nem kívánok részletesebben nyilatkozni, mert szerepelne benne néhány basszus!!!!.

Végül L.-lel mentünk egy felesleges kört a városban, melynek eredmény(telenség?)eképp aztán mégsem vettünk új szemetest a régi sárga felmosóveder felváltására, viszont L. kapott egy ajándékot. A felesleges kör itt változott hasznos körré, ugyanis még időben odaértünk a Kispiacra. A második kínálatfelmérős kör megtételekor már pontosan tudtam, h miből fogok ebédet rittyenteni a másodikaszombaton minket meglátogató L.-családnak. Ráadásul találtunk a piacon egy bűbájoskedves nagyanyót, aki meghámozott-felkarikázott zöldségekkel látott el minket. Első körben. Kérdezte, mit főzök mindebből, mondtam levest a párom szüleinek. Majd másodszorra is nála kötöttem ki, hogy egy következő adag hámozott-felkarikázott zöldséget is vegyek, immár L.-lel az oldalamon. A néni mosolygott, s adott 50 Ft kedvezményt!! Amikor harmadszorra is odakeveredtünk hozzá kaporért, egyszer csak elkezdett matatni a "pult alatt". L.-lel szinte egyszerre szóltunk rá, hogy nem gyűjtjük a műanyag zacskókat, a szövetszatyrunk meg még elbírja a kaprot, ne fáradjon. A bűbájoskedves nagyanyó elmosolyodott, és egy gyönyörű csokor kaprot nyomott a kezünkbe: Már harmadszor jön ide kedveském, gondoltam a friss kaporból adok inkább, ez sokkal szebb!Kápráztassa el az anyósékat! mondanom sem kell, hogy a csütörtök esti lelki feltöltődés után (amit L.-lel, mint párommal generáltunk egymásnak), még nyitottabb lettem és annyira jól esett egy idegen, ámde bűbájoskedves nagyanyó figyelmessége! Kéz-a-kézben meg is fogalmaztuk, hogy az ilyen pillanatok milyen jelentőséggel bírnak egyszerű kis életünkben! Még vettünk kevés tejfölt Nagynétől és egymást szorosan átölelve GonoszKisLakásunk felé vettük az irányt.

L. rendelt némi táplálékot (és a futársrác nem értette, miért kérdezem tőle, h Van-e ablakos ismerőse?)^× majd megkezdtük az előkészületeket: pucolás, aprítás, stb-stb.

Az ünnepi menü:

kovászosuborka-leves

zöldséges rizs

grillcsirke (a Kispiaci grillcsirkéstől)

sárgabarack krém.

L. kidőlt valamikor 23.00 előtt (hát igen, puhány) én viszont hősiesen befejeztem a levest-másodikat. Egész fincsi lett! Tudom, egy kovászosuborka-leves merész húzás, de L. szülei már bizonyítottak, így gondoltam vállalható extremitás.

Másodikaszombat. Maradt a takarítás. Hogy szép legyek ezt megússzam, időpontot foglaltattam kozmetikusomnál. Így míg szépültem L. megkezdte a lakás felújítását , romtalanítását vállalható állapotba alakítását. Hazaértem, és az a hír fogadott, hogy már csak másfél óránk maradt!!!! Pici pánik, pici kapkodás, de végül varázsoltam egy ragyogó fürdőszobát és konyhát (a jól ismert Domestos, avagy a tisztaság illúzióját keltő illat - cselt alkalmaztam), rittyentettem még egy desszertet (fura, de lásd fentebb) és gyorsan átöltöztem. Mire az L.-család felcaplatott a negyedikre már rotyogó leves és sütőben melegedő második illata fogadta őket. A lakás romjainak gyors megtekintése után mindannyian a három négyzetméternyi konyhában zsúfolódtunk az asztal köré :-) Az ebéd fogadtatása jónak mondható, volt, aki még kétszer is mert szedett!!

Étkezés után városi sétára invitáltuk a családtagokat. A zuhogó esőben. Merthogy Murphy persze nem alszik. Szerencsére L. szülei szandállal és fájós lábbal készültek... aggódtam, hogy ez most hogy fog elsülni... Főleg, hogy még a Keleti Megyeszékhely egyetlen megtekinthető látványosságába is nehezen engedtek be minket.. Ifjabb L. nagyon cuki volt, és mindent meg akart nekik mutatni :-) És imádtam,h milyen lelkesen magyaráz :-) Azért persze kisebb-nagyobb mértékben mindenki megázott, és már örültünk a hírnek, h ifjabb L. elrendelte a hazatérést. A desszert elfogyasztása után az L.-család pedzegette a hazaindulást, mire persze gyönyörűen kisütött a nap-merthogy Murphy persze remek humorérzékkel rendelkezik. Azért ifjabb L. még rávette a csapatot, h ruccanjunk át a közelben lévő Parkba a Tóhoz.

A nap jól sikerült, mindenki egyben hazaért, én meg itt függök a mosogatás óta...

^× = az ablakos bejegyzést felújítás címszó alatt fejtem ki majd bővebben...