Sokáig gondolkodtam, h ezt megírjam-e, és mégis hogyan? Mert nem áll szándékomban kiteregetni semmit, mégis annyira jó lenne kibeszélni, feldolgozni...

Azt hiszem magamról, hogy felnőttem, hogy tudatosan élem az életem, céljaim vannak, hogy lelkileg nagyjából rendben vagyok (persze kicsit sérülékeny és hangulatember, de annak többniyre a PMS az oka. Jó-jó, tudom, h még tanulnom kell önmagam kezelését...) és akkor történik vmi, és régi sebek szakadnak fel.. és a saját szüleim bántanak meg, úgy, hogy fogalmuk sincs, hogy megbántanak.. (ennyire ismernek..???) sőt, azt sem veszik észre a telefon másik végén, hogy a beszélgetés közepétől kb. sírok...

30 leszek hamarosan. Nem, egyáltalán nem visel meg, (hisz anyám már egy ideje "felkészített" erre, mikor pl. 25. szülinapomon azzal fogadott, h:"Lányom, már nem vagy fiatal!") mert nem érzem, h "valamit nem tettem meg", h "vmiről lemaradtam", stb. Szerintem tök jól haladok a saját tempómban. Van egy munkám, amit imádok, van egy lepukkant lakásom, amit viszont saját erőből hoztam össze (és saját OTP-hitelem is), van egy L. aki abszolút társam-párom-gyermekeim apja. Szóval valóban nincs harmadik X. fóbiám. Szóval a szülinapjaim (ugye értelemszerű) mindig nyárra estek, és általában mindig ások, így általában "majd sort kerítünk a megünneplésre". És ez így is volt rendjén. Gyerekkoromban tökjó szülinapjaim voltak, a mai napig élénken emlékszem párra.

Szóval még vmikor januárban kitaláltam, h a 30. szülinapom ünnepeljük Énvárosomban egy TökjóÉtteremben. Látszólag a szüleim bele is egyeztek. Hogy az ő fejükben hogyan alakult át ez a koncepció és fogalmazódott át fél évvel később a: "hétvégén sütünk vmit a kertben, de jön pár távolabbi rokon is, ezért majd ne mondd, h a szülinapod ünnepeljük" mondattá a telefonban...nos arról fogalmam sincs. De fájt, az biztos...

És kitérhetnék még a "bezzeg húgom,a kis kedvenc" alfejezetre is, de azt hiszem bőven elég, ha itt most csak ennyit említek belőle...

És a testem újabb betegséggel reagált..a hólyagom durván begyulladt...

És L. egy óvatlan pillanatban megkérdezte, h esetleg beszéljen-e velük,és elmondja-e, h nekem ez szarul esett? Sosem éreztem még ilyet, h vki ennyire kiállna értem!! Hogy lehet ez..?