Az eset annyira feldühített - mármint hogy nem tudok ropogós csirkeszárnyakat tenni az asztalra vacsora gyanánt, hogy lerohantam a piacra, épp zárás előtt és beszereztem 1 kg csirkeszárnyat. Nos, úgy saccolom ez még 3 próbálkozásra elegendő, és hátha rájövök a titokra. Közvéleménykutatást is végeztem, mely főleg a hőfok-időtartam arany aránypárra terjedt ki, végül arra jutottam, hogy a pácban hagyom a 3-felé szabdalt csirkeszárnyakat. Rendesek voltak, és majd' 24 órát töltöttek a finom pácban, majd a rácsos tepsim rácsain csutkára tekert lángon kerek 1 órát sültek (az első 20 percben alufólia alatt). A tepsit beáztattam... A végeredmény...?
Nos a legvastagabb része a szárnyaknak az enyhén pirult lett.
A középső része a szárnyaknak aranybarnára sült, rajtuk a bőr helyenként ropogóssá vált, helyenként azonban nyúlós maradt. Hogy ezt hogyan csinálta, mikor az egész mindössze néhány cm2, fogalmam sincs.
A szárnyak hegyes része, AZ A RÉSZ amit a legjobban imádok, nos az konkrétan szénné égett... Ergo ropogós lett az, csak bűnkeserű. Ehh, keserű méz...
Szóval, nem adom fel...!!
