HTML

Zycie po Lublinie

Friss topikok

  • coligny: Szia! Igaz nem rég találtam rá erre a blogodra, de szívesen olvasnám tovább, ha megadnád a címét a... (2013.02.06. 16:59)
  • skyppy: Boldog, Békés ünnepeket kívánok neked!:-) (2012.12.24. 14:24) blogszülinap
  • csory: sok sikert a hideg északon! remélem megtaláljátok ott amit kerestek ;):) (2012.08.28. 21:07) ..elmegyek...
  • beb: Ehh, ezek a költözések... Hümm! Remélem, h lesz társ a lány mellé! (2012.08.07. 22:02) Festés után
  • lublin: igen, lassan pont úgy fog kinézni, amilyennek megálmodtam...! és addigra itt is hagyom :-) (2012.08.07. 06:25) Felújításilag

Címkék

13 (1) balaton (1) barátok (28) Bihar (1) Biskupin (3) coelho (2) család (5) debrecen (2) Egrivár (1) egyetem (25) esküvő (1) felújítás (6) film (6) fogyókúra (11) főzőcske (62) halál (4) humor (21) kép (91) kikapcs (52) kint (29) költözés (6) könyv (2) Krakkó (5) Lakás (21) Lelkem (1) lengyelek (40) Lublin (66) Madrid (3) mexikó (27) mozi (2) műköröm (2) munka (119) munkaM (1) Nałęczów (10) netfüggés (40) norvégia (24) nosztalgia (1) nyaff (32) nyaralás (3) ótó (1) otthon (27) para (1) párizs (2) pasizok (69) PMS (19) ruha (2) szaporodás (1) szőke (1) tél (7) temető (1) utazás (89) vizsga (5) vizsgák (3) zene (5) zokni (1) Címkefelhő

márc 7, szombat

2009.03.15. 18:18 Lublin

Őrült hétvége őrült napja.

Carlos ma már szabad volt, így megbeszéltük, h elmegyünk vásárolgatni. Eléggé nyomi voltam kedvileg (nemtudommiért), és nem nagyon akartam semmi fárasztót csinálni, így abban maradtunk,h gurulós táskát illetve szóró- és egyéb ajándékokat fogunk venni ma. És itt lépett a képbe Rosita... Carlos reggel jött, megölelt és azt mondta: úgy érzem, ez egy őrült hétvége lesz, majd meglátod! Sajnos igaza lett...

Szerintem Rosita néni hiperaktív, lelkileg nem kiegyensúlyozott, aktuálisan épp harmadik vagy negyedik férjét fogyasztó, meglehetősen tehetős (3 lakás, autó), ámde szétszórt, mindenen aggódó asszonyság. Pontosabb képet nem is akarok róla festeni, hiszen velem végig maximálisan kedves próbált lenni (a maga módján nagyon igyekezett, ez tény). Igazából végiggondoltam, s meg kellett állapítanom, h elég sok defektes emberrel találkoztam itt...vagy nem is tudom...mások. Szóval R először közölte, h a mai napon nagyon elfoglalt lesz, majd felajánlotta, h elvisz a piacra táskát venni...El is indultunk...majd leparkolt a piacnál,természetesen azon nyomban megjelent egysuhanc, h lemosná a kocsiját. R meg jól kiosztotta. Elindultunk a piacra, majd R mégis úgy döntött, h menjünk vissza a kocsihoz, mert aggódik, h a srác nehogy meghúzza vagy betörje az ablakát bosszúból. Visszamentünk, átparkolt egy másik utcába. Visszamentünk a piacra, megállt az első táskás standnál, nekiállt alkudozni egy kerekes táskára, majd közölte velem az összeget és h akkor vegyem meg. Én meg közöltem vele, h sokallom az összeget, és nem felel meg nekem az általa kiválasztott táska. Erre megsértődött. Kértem, menjünk tovább, nézzünk szét, és szeretnék én dönteni arról, h mire költöm a pénzem....Néhány standdal arrébb találtam is egy nekem megfelelő táskát, kb féláron(!!!) R meg elkezdte lelkesen magyarázni, h miértis ezt kell megvennem...Itt már kicsit fáradtnak éreztem magam szellemileg, pedig még csak 11 volt...R kitalálta, h ennünk kell. Kcsit aggódtam, uis eddig megúsztam, h az utcán egyek, nem is volt semmilyen emésztési gondom, de ugye nem lehet neki nemet mondani, így bevállaltam egy taco-t a piacon. C csak annyit mondott, imádkozzak, és ha 2-3 órán belül nem lesz bajom, akkor megúsztam. (nem lett) Ehh, vannak ezek az energiavámpír-emberek...hát, kezdek hinni bennük :-)Mind1, megvettem a táskát, indultunk hazafele.

Eredetileg úgy volt, h C egyik haverjánál (aki legelső estémen vacsorával várt) gulyást fogok főzni, de aztán vmiért lefújta. Mindenképp szerettem volna Carlosnak főzni vmi magyarosat, így kitaláltuk, h majd este főzök neki. Sajnos R meghallotta eme tervem, s kitalálta, h főzzem meg ebédre a kaját. Namármost, én nézelődéssel és ajándékvásárlással szerettem volna tölteni ezt a szombatot, nem pedig a konyhában..de mivel lassan megszoktam, h itt felesleges bármit is betervezni, mert minden másképp alakul, kissé morcosan, de beleegyeztem, h gulyást főzzek "ebédre"mert ekkor már elmúlt dél. Carlos-szal elindultunk boltba, mire R közölte, h elvisz..ehh...egy TESCO-szerű hipermarketbe mentünk, elkezdtem összeszedegetni a hozzávalókat, R meg állandóan az óráját nézte, h siessünk már..pfff..végül 90%-ban összeszedtem a hozzávalókat (karalábét nem találtam, a petrezselyemnek pedig nem fogyasztják a gyökerét, csak a zöldjét!!), hazaindultunk. Ekkor már kissé puffogtam, h utálom, ha másokosztják be az időmet, de mind1.. Szóval nekiláttam a hozzávalók megmosásának és felaprításának, mikor kiderült, h nincs fazék!!!!! áááááááááááá!!! Uis nagy valószínűséggel R nem viszi túlzásba a főzést ebben a házban legalábbis...így összesen kb 5 edénye volt, s egyik sem kimondottan gulyásleves-űrtartalmú..Közöltem, h így nem tudok főzni...Carlos mondta, h találjak ki vmi mást, így gondoltam, legyen pörkölt :-) Nekiláttam hát, C a kezem alá dolgozott. R kérdezte, h mennyi idő múlva lesz kész a kaja, mondtam h 2 óra kb, mire teljesen kiakadt, h ő ma nem ér rá (höööö??? már fél kettő, és eddig végig ő ajánlotta fel, h visz minket ide-oda...), és miért nem figyelmeztettem. Aztán térült fordult és könnyes szemekkel megjelent, h a takarítónője (igen, a fehérebbek itt sötét indián takarítónőt tartanak) összecserélte a kulcscsomókat, tévedésből az övét vitte el, pedig azon rajta vannak a munkahelyi kulcsai is, és most milesz?! Szerencsémre nem értek spanyolul, így főleg C lett eme történések szenvedő alanya :-)Főzés közben az is kiderült, h ami a húsfajtákat illeti, angoltudásunk kissé hiányos, bár ez főleg az én angoltudásomra vonatkozik...és nem a megfelelő disznódarabot vettük...így főzése kissé hosszadalmasra nyúlt...3-kor R közölte, h nem bírja tovább, 4-kor el kell mennie, addig zuhanyozni akart és ebédelni, és kivette a hűtőből fiának szendvicsét, a méregerős chili eltávolítása után belökte a mikróba és felment zuhanyozni. Negyed 5-kor a pörkölt már úgy-ahogy ehetővé vált, de már egyikünk sem akart több időt eltölteni R társaságában, így C emlékeztette rá, h neki elvileg 4-kor már el kellett volna mennie. Na megint lett őrült kapkodás, eszébejutott a mikróban felejtett szendvics, közölte, h akkor ő már nem is eszik, kiszedte a kukából a chilit, visszatette a szendvicsbe (!!!!!!!!!!!!!), majd be a hűtőbe, h jó lesz az a fiának. Carlos-szal szóhoz sem jutottunk, először a döbbenettől aztán meg a röhögéstől.Mikor végre becsukódott mögötte az ajtó leültünk ebédelni.. :-)

Majd hipermarketbe mentünk, ahol jósokpénzért ajándékokat vettem a hazaiaknak (kukacos tequilát, chilis édességeket, mole-t, stb-stb). Annyi cuccunk lett, h taxival mentünk haza. A kocsiban iszonyat félelem fogott el, annyit hallottam már a taxizás veszélyeiről ebben a városban..C mondta is, h meg ne merjek szólalni, végig spanyol szóval tartotta a sofőrt. Hazafelé még vettünk pár sört, s a kellemes éjszakában kint ülve, R fiával és annak haverjával szépen elfogyasztottuk :-)Majd felmentem s nekiláttam a temérdek mennyiségű cucc összepakolásának...

2 komment

Címkék: utazás mexikó

A bejegyzés trackback címe:

https://wlublinie.blog.hu/api/trackback/id/tr546034992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skyppy 2009.03.16. 04:13:47

wooow, nem semmi ez az R, de legalább ízelítőt kaptál az anyós legnemesebb fajtájából, már tudni fogod, milyet nem akarsz:PPPPPP

Lublin 2009.03.16. 09:34:19

az biztos! Jólelkű volt amúgy meg minden, csak iszonyat megterhelő :-)
süti beállítások módosítása