VÉGE

Reggel kicsit aggódtam, h nehezek lettek a táskák, így üzentem Carlosnak, h jöjjön hamarabb...jött, és szerencsére! Uis dögnehezek voltak a táskák, kiderült, h C férfi létére (vagy éppen ezért) nem túl strapabíró, így nekem maradt a neheze...Iszonyat lassan, fájó térdízülettel (+ 23 kg) felkínlódtam magam a metróra, majd le..a lépcsők hihetetlen kihívásnak bizonyultak...Nagyon nyűgös voltam, végülis köszönet Carlosnak, h elviselt!!! A reptéren alig találtuk meg az Iberia check-in pultját, mikor megláttam a sort már totál bestresszeltem, h nem fogom elérni a gépet, miegymás. A pultnál a fickó iszonyatbunkó volt, hiába kértem ablak mellé helyet, oda se figyelt rám...hiába volt foglalásom, teljesen máshova adta a helyet..aztán lemázsálták a csomagokat elvileg 2x 23 kg a megengedett, nekem 23,3 ill. 17,5 kg lett a feladandó + még kézipoggyász..aggódtam, h gondlehet a pia vagy a kaktusz-befőtt, vagy az egyéb dolgok miatt, de szerencsére semmi probléma nem merült fel.

A repülés most hihetetlenül hosszúnak tűnt , aludni egy percet sem tudtam, halálra untam magam a spanyol nyelvű filmeken..ehh..legalább a kaja ezúttal jobb volt :-) mivel nem az ablak mellett ültem csak erős zoom használatával tudtam képeket készíteni, hát nem lettek túl jók :-) Viszont megfogadtam, ha legközelebb ilyen hosszú repülőútra indulok befizetek a business class-ra, kerüljön akármibe :-))))

A hajnal Madridban ért, átszállás. Hihetetlen, de egy nagyon jópofa lány mellé kerültem Pestig, és nagyon jól elbeszélgettünk, repült az idő! És bár ő ült az ablak mellett, készségesen félrehajolgatott, így csináltam sok képet az Alpokról is pl :-) Sőt a végén még elérhetőséget is cseréltünk(ej, pasizni kéne így).

Pesten egy rokon várt, aki átfuvarozott Ferihegyről a Keletibe - köszönet érte!

Otthon szüleim kijöttek a pályaudvarra, így segítettek a több, mint 40kg mozgatásában :-)Persze ez már kedden délután történt...