Van az úgy, hogy az ember munkája már háromnegyed hétkor kezdődik. Ráadásul nem is akárhogy ! Igen, megint megnyertem az új csodát. Hiába kérleltem főnököm, hogy jó lesz nekem a régi terepjáró is, hajthatatlan maradt. Ráadásul mindenhol cetlik vannak benne, h mit ne használj, meg mit hogy használj. Na, mondanom sem kell, hogy lelki szemeim előtt már láttam, amint mindenem elárverezik (ja, jelenleg még csak két fotel, két telefon és egy laptop az összvagyonom..a ruháimon kívül persze), hogy ki tudjam fizetni az okozott károkat... Gyomorideggel ültem a vezetőülésbe, tükrök, ülés, minden beállít, kipróbál. Nagylevegő, majd újabb és újabb, és elindultam. Rádásul "elhagyom a várost", és nem is a szomszédba ugrom el, hanem egy jóforgalmas úton kell(ett) több tíz km-t megtennem. Szóval kigurultam, és röhögőrohamot kaptam, h ez is mennyire tipikusan én-es. Gondolom bárki nagyon örülne egy ilyennek én meg azt se tudom (hova szarjak) mit csináljak félelmemben :-))) Aztán lassan rákaptam az ízére, és már az ablakot is le mertem engedni (iszonyúanzavar az ilyen új-műanyag-szag), sőőőt, visszafelé már a zenét is bekapcsoltam!!!

Itt most persze azért megemlítem, hogy mivel tipikus női beszari sofőr vagyok, mindenki megelőzött, én meg szépen kullogtam egy jó kis pöfögős IFA után, egészen addig, míg el nem kanyarodott előlem...meg hogy biciklist is félve előztem... meg ilyenek... :-)))

Hát, vannak pillanatok, amikor irigylem a problémáimat :-)))

A mocskos melónak ma úgy indultam, hogy büntetni fogok!! (vagyis ráadásul egy ilyen feladat lett kiosztva.) Szerencsére úgy alakult, hogy mégsem került erre sor, cserébe egy helyes "brigádvezetővel" volt alkalmam csevegni, az izzadt, enyhén sörhasú, fogközött-cigizős, izompólós munkások pedig grátisz füttyögtek. Hiába, még amikor férfinak öltözöm, akkor sem tudom megtéveszteni ezt a ravasz és szemfüles embertípust...