Már 1,5 hónapja vagyok a "kiscsapatom" főnöke. 13-15 embert koordinálok (micsoda szavakat ismerek!), azt kell mondanom inkább több sikerrel. A projekt jelentősége egyre nő, a nehéz körülmények miatt a határidőt is nehezen fogjuk tartani (sehogy?), de mindenképp megéri. A tudománynak főleg :-)).
És 2 napja szerencseszériám van. Amit kívánok, teljesül. Az emberek kedvesek és figyelmesek (azért az elején voltak döccenők...), igyekszenek a kezem alá dolgozni. Bár vannak feszültségek, hiszen még hétvégén is dolgoztunk. Khm.. egész pontosan minden hétvégén...a hónapban gyakorlatilag a 20-a volt pihenőnap (nekem nem, mert megnyertem egy fontosdelegációt Virágkarneválra). Magamon is érzem a nyűgösséget... minden nap túlórázunk (volt hogy 11 óra munka + 3 óra utazás...), de még így is azt kell mondanom: MEGÉRI.
És most brutális szösszenetek (nem túl részletesen, de a gyengébbek görgessék át):
- a mai napon virág helyett egy ajándék combcsonttal üdvözölt egy alvállalkozó
- egy kedves mosolyért + vállsimiért 6 km földutat tettek rendbe kérésemre (ööö...telihold?? vagy lásd lentebb....?? ööö)
- egy (najó, kettő) véletlen mellkivillantás, és egész nap mindenki a kedvem lesi (ööö...ténylegnemdirektvolt..ööö...de motiválólag hat a férfibeosztottakra...öö....)
- darabolt(?) beteg öreg bácsi koporsóformára hajtogatva
- megismerkedtem egy nagyonmagyarral, először nem volt nagyon szimpi, aztán kiderül: lehet még közös jövőnk.. :-))))
Ja,és még z is lehet, hogy mozdul a lakásprojekt.
Eccerűen most tökjó.
