Fekszem az ágyban, fáradt vagyok, mert ma szarrá áztam és kifáztam, mégsem tudok aludni, nem hagynak az érzéseim és a kavargó gondolataim. Jó, hogy van ez a laptop és az ágyból is lehet netezni... :-)))
Dolgos hétfő, papírok, stb. A LAKÁS minden egyes alkalommal tartogat vmi meglepetést. Sajnos nem a jó fajtából. Küzdünk. Pénz híján egyelőre fejben. A sok -sok túlórát illetően megbeszéltem főnökömmel, hogy járna nekem némi csúsztatás (hiszen úgysem fizetik ki soha...). Elfogadta. Érvelésből ötös :-)
Kedden rohangálós nap, mindenféle ügyintézéssel. Déltől csúsztatás megkezdése, holnaptól szabi kiíratása. Természetesen Murphy közbeszólt, és mire kiírattam a szabim megjelent egy kolléganő és közölte, h nekem bizony dolgoznom kell szerdán. Pötit pipa lettem, merthogy este számítottam L. érkezésére, hogy megkezdjük közös első szabadságunk letöltését. Felhívtam és gyorsan elmeséltem, hogy kérem, engem itt ma jól megszívattak mi történt. Számomra félelmetesen rugalmasan állt hozzá,s felajánlotta, h részt vesz a munkában. Lehet ezt érteni?? A szabadságán beáll hozzám kicsit dolgozni...!! Mondjuk ez több kérdést is felvetett bennem, pl. azt, h akkor most be kell mutatnom pár kollégámnak, pedig az ember nem cipeli újdonsült kapcsolatát a munkahelyére..Este netbeszerelés a lakásban. Ha már világítás nincs, az ablakok nem zárnak és a konvektoroknak csak a fele működik, legalább net legyen! Persze ez sem volt akadálymentes, mert az extulaj még a kábelt is kivágta a kábelcsatornából. Vagy vmi ilyesmi. De a Fura Szerelő megoldotta. Közben befutott L. vonata, én pedig nem tudtam kimenni elé, merthogy a szerelővel matekoztunk a világításmentes lakásban elemlámpával. Gondolom ő is arra gondolt, h bejött az élet! :-) L. ügyesen kitalált hozzám, épp a buszmegállóban találkoztunk. Na az az ölelés és az a szívdobogás megerősítette sejtésemet: basszus, szerelmes vagyok! :-) L. igazi lovag módjára eljött velem WC-deszkát vásárolni. Így végülis megvan az első lakberendezési tárgy amit beszereztem. Egy vadiúj olcsóspáros kórházfehér WC-deszka, amit L. hősiesen fel is szerelt. Nem pont passzol a harmincéves klotyóra, de minden bizonnyal klotyócsere után jobb lesz. Vettem hozzá olcsóspáros budikefét is. A drága 7500 (!!!!!!!!!!!!! hülyék ezek???)Ft volt, és bár krómnyele csábítóan csillogott lemondtam róla. Helyette egy 1390-es 3 részből összecsavarhatóra esett a választás (köztes verzió híján). Első használat során kiderült, h lehet inkább mégis be kellett volna ruházni a krómnyelűre, uis a köztes menetek önálló életre keltek, állandó rettegésben tartva használóját, h mikor mi csavarodik le és okoz végzetes dugulást - ill. hoz sok pénzt a Turmix Bt-nek...
Szerdán korai kelés, nagyhátizsákos indulás munkahelyemre. Bemutatás, jópofizás,majd munka. És L. valóban beállt segíteni, nem is akárhogy! Csak nekem volt fura érzés, merthogy eddig nem sűrűn kevertem bele a pasijaimat a munkámba..fura volt és jó is egyben. Kicsit aggódtam, h nem fog-e feszélyezni, h esetleg megölel vagy vmi, de igazából természetesnek tűnt minden. Nagyon jó érzés volt! Du. aztán már megkezdtük "nyaralásunk" Egerben.A kezdetipicit fura zavart L. úgy oldotta fel bennem, h "meditáltunk". Fogalmam sincs mit tett velem...1,5 órán keresztül némán ültünk egymással szemben, elveszve egymás tekintetében és az érzéseink / érzelmeink teljesen átjártak minket, egymást, majd vmi hihetetlen békét éreztem. Túlcsordultam, túlcsordultunk és megjelentek az első örömkönnyek. Azt éreztem, h megtaláltam azt az embert, akit mindig is kerestem, h hazaértem. Azt éreztem, hogy már felesleges minden szó, mert mindent tud rólam.Azt éreztem, hogy ő lesz a lányom apja. Félelmetes volt. Nem tudom jobban megfogalmazni, mint hogy "szintet léptünk". Illetve én egy más dimenziót ismertem meg. Ilyeneket még soha nem éreztem senkivel. Ilyen bizonyosságot. Nagyon kiváncsi vagyok, hogyan alakulnak majd közöttünk a dolgok a jövőben...!
Csütörtökön kirándultunk a Szalajka-völgybe. Barlangot néztünk, kapaszkodtunk, ereszkedtünk, kisvonatoztunk,erdei múzeumot néztünk, vízesést fotóztunk. Örömboldogság. Soha még álmomban sem gondoltam volna, h napi 24 órából 22,5 alatt vki fogja a kezem/ölel. Félelmetesen jó. Késő délután sütőtöklevest ettünk egy étteremben - egész jó volt, de meg kellett állapítanom, h jobbat főzök :-) Némi forralt bor után (melyről a vélemények megoszlanak) hazabuszoztunk és sétáltunk egy jót. Felfedeztük Eger hangulatos kis utcáit és lépcsőit. Persze ez lehet, h egy másik estén volt, de tökmindegy :-) Moziztunk is - bár ez az élmény éppen felejthető :-)
Pénteken jó sokáig pihentünk, aztán mászkáltunk Egerben, piacoztunk végül rövid tanakodás után a naplementét Sirokon néztük meg a várrom egyik falán összebújva. Lefelé jövet benéztünk a temetőbe. Mert kiderült, h VÉGRE találtam egy olyan embert, aki szeret a temetőben sétálni! ! Tudom, h az én viszonyom a halottakhoz / csontvázakhoz / halálhoz teljesen más, mint a normális / átlagos embereké, és épp emiatt SOHA nem gondoltam volna, h valaha is találok olyan vkit, aki kézenfogva sétálgat velem egy ismeretlen temetőben. Mert szép és mert megnyugtató.Este főzőcskéztünk -ez is nagyon jó élmény volt számomra!
A szombatot Egerben töltöttük, sokat sétáltunk, a naplementét a változatosság kedvéért az egri várból csodáltuk meg :-) Pedig nem is gondoltam, h ilyen romantikus fajta vagyok :-)) Fagyiztunk :-) sétáltunk sokat, és mikor kellően átfáztunk csodálatos forró rétessel leptük meg magunkat. A hűvös délutánon kezünkben a friss, forró, ropogós szélű rétessel hangulatos kis utcákon császkáltunk. Ennél több / szebb/ jobb nem is kell!!!
Vasárnap összecsomagoltunk majd felmentünk még a várba, végül újabb forró adag istenifinom rétessel és nehéz hátizsákokkkal felfegyverkezve elindultunk régmegszűnt teaházat keresni. Eredménytelenül. Majd betértünk egy cukrászdába, ahol a végtelenül kedves és figyelmes pincér maradásra bírt bennünket. Nagyonfinom forró csokivalpersze könnyű dolga volt :-)) Majd az állomásra mentünk, és 20 percnyi közös vonatozás után elváltunk egymástól...
Fogalmam sincs mit mondhatnék még. Boldog vagyok. Akkor is, ha nem fordul komolyabbra a dolog, akkor is az enyém marad mindaz, amit átéltem. Ha meg kellene halnom, simán bevállalnám - végeredményben elégedett vagyok az életemmel. Most meg ráadásul boldog is! :-))
