Azt hiszem, vki átprogramozta az agyam. Félelmetes ez az egész, igazából magam sem értem, mi történik a fejemben, és miért...

Az egész házasságosdi nekem nem is volt annyira fontos. Kb. "papír" és kész. Mert nehogymár ez határozza meg kapcsolatunk tartósságát, érzéseink mélységét és erősségét, stb. Ráadásul egyrészt inkább már az együttélés+gyerek kombinációra vagyok ráizgulva egy ideje...egyáltalán nem gondoltam, hogy most feltétlen férjhez kellene mennem, másrészt a lagzi + összes rokon utazásának, szállásának, zabálásának finanszírozása jelen helyzetben (meg minden egyéb anyagi helyzetben is) a nemszeretemlistán topfive. És itt most nem említenék olyanokat, h minek hívjak meg olyan rokonokat, akik még a szülinapom dátumára sem emlékeznek?? Csak azért mert illik? Vagy nehogy megsértődjenek...? és így tovább.

Tudtam, persze, h L.-nek azért fontos ez, és romantikus lelke "meg is akarja adni a módját" ennek az eseménynek.

Aztán persze felgyorsultak a dolgok, és történt, ami történt.

És valami megváltozott a fejemben. DURVÁN! ! !

Hordam a gyűrűt a kezemen, napjában többször megforgatom a hüvelykujjammal, önkéntelenül, vagy mikor L.-re gondolok. Néha meghatódom attól a tudattól, hogy igen, mi most már TÉNYLEG és a legeslegvalóságosabban összetartozunk. És jó érzés, hogy felvállaltuk, és büszkén hordjuk ujjunkon az egyforma, összetartozást és "kerek egészet" jelképező kapcsot...

Sokszor elhagyta a számat olyan mondat, hogy nekem azért fontos a munkám és a munkahelyem, és SENKI ne várja el tőlem, hogy otthagyom.. és most, egyszerűen csak azt érzem, h L.-hez tartozom és semmi más nem számít.. hogy ott akarok lenni, ahol ő. Hogy mellette szeretnék lenni nap-mint-nap, és semmi más nem érdekel. Hogy gyereket akarok neki szülni..

Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mi történhetett a fejemben...hogy mitől változtak meg a gondolataim...hogy már nem köt le az imádott munkám, csak az utazás és viszontlátás időpontja érdekel...

Gondolom elszabadultak a hormonok...vagy fogalmam sincs...