Mostanság annyi minden történik az életemben, hogy erre marad a legkevesebb időm. Ami végülis nagyon-nagyon jó :-)

Munkát illetően még dec. 15-16-án gyorsan kimentettünk pár sírt :-) Azt hiszem életemben nem fáztam még ennyire - fájt. Nem szinte fájt a csontig hatoló hideg, hanem DURVÁN fájt. Még este is fájt a lábfejem, pedig nem mondhatni, hogy gagyi cipőben voltam vagy vékony nadrágban, mert minden cuccom abszolút "profi". Mondjuk a -10 és -13 fok kicsit megviselt, nem is tudtuk ledolgozni a 8 órát (csak 7-et...) mert képtelenség lett volna..!! Mind1, túl vagyunk rajta és örömboldogság.

A fontosabb dolgok a magánéletemben történnek. A meleg vizes akció után azt hittem már nyugodtan hátra lehet dőlni, de kiderült, hogy nem annyira :-) Az ablakcserés projekt egyelőre elhalasztódott, és úgy döntöttem, h leszigetelem az ablakokat, amíg anyagi helyzetem meg nem érik a cserére. Így aztán L. és én, a legnagyobb hóesésben felkerekedtünk, hogy beszerezzünk olyan sokméteres ragasztós szivacs-csíkot, amivel az ablakaimat körbe tudjuk ragasztani. Sikerült is! Jó alapos munkát végeztünk a kisszoba ablakán, külső-belső szárnya kész, és tényleg működik!! 1600 ft-ból vettünk 28 m csíkot, és pont ennyi kellett az egy ablakra (nem számoltam ki...). Szerintem jövőre leszigeteljük a nagyszobát is! :-)) Persze a kivitelezéshez vennem kellett egy szobalétrát is, de előbb-utóbb úgyis kell(ene) majd egy, így ez ok. Ja, és beszereztem egy TESCO márkájú ócsóporszívót. Remélem kicsit azért majd bírja. Ha 1-2 év, az már jó lenne, ennyi idő alatt csak kapok egy normális porszívót valakitől, vagy megszedem magam annyira, hogy vegyek egy normálisabbat :-))

Aztán dec. 20-ra jegyünk volt Szekeres Adrienn koncertre, így felutaztunk Pestre. 7végén még picit nézegettünk ajándékokat, anyukámnak pl. vettem egy ilyet - nagyon bejött neki :-)

Majd visszajöttünk, ugyanis nekem nem maradt túl sok szabim, és így még dolgoznom kellett..végül 23-án leléptünk Hozzánk.

Már a leges-legelején tudtam, hogy L.-t hazaviszem karácsonyra. Fogalmam sincs, hogy honnan jött az ötlet, mert igazából ez nem is ötlet volt, hanem a Magától Értetődő Bizonyosság. Fura. L. is furcsállotta amikor először ezt közöltem Vele. De valahogy nekem olyan természetes, hogy embereket viszek haza a szüleimhez. Kollégáimat, barátaimat simán. A szüleim jó vendéglátók, hihetetlenül szórakoztatóak, olyanok, akiket mindenkinek meg és főleg be akarok mutatni. Igyekszem jó embereket hazavinni, és ezáltal ők is mindig gazdagodnak. Ilyen fura ez, de gyakorlatilag a kedvenc kollégáim már mind jártak nálunk :-))) Szóval számomra egyértelmű volt, h L. nálunk lesz Karácsonykor. Főleg, hogy a mi lengyel karácsonyunk igazán figyelemre méltó, ünnepélyes és különleges, direkt erre az alkalomra készített ünnepi ételekkel. Szóval mindenképp érdemes hozzánk benézni Karácsonykor :-))

Ahogy közeledtek az ünnepek, úgy tudatosult L.-ben, hogy akkor ő most be lesz mutatva :-)) Ez volt az első alkalom számára, hogy nem otthon töltötte a Szentestét. Picit aggódtam is, h pl. a szülei hogyan fogadják majd ezt, de abszolút jól. Annyira örültem! Igaz, hogy 25-én visszautazott a szüleihez (természetesen 400 km-nyit, az ország másik végébe, mert szeretjük, ha bonyolult :-)) és főleg ha sokat kell utazni!), így végülis nem tudott megismerkedni a "teljes családommal", csak a legszűkebb körrel, de annyira boldoggá tett, hogy eljött hozzánk, hogy ha csak fél órára tudott volna beugrani, akkor is hihetetlen örömet okozott volna. Na, azt hiszem ez most kicsit bonyolult lett :-) L. természetesen elvarázsolta a szüleimet és a Nagymamámat, és ez is olyan jó érzés volt. Mert nem miattam fogadták be, hanem önmaga miatt. Mert úgy tűnik, hogy L. egy nagyon jó ember. Ő az, akit kerestem.